Természetvédelmi kezelés, fenntartás, üzemeltetés

A Bükki nemzeti Park Igazgatóság a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi kezelési feladatain túl Nógrád megye[1] , Heves megye[2] , valamint Borsod-Abaúj-Zemplén-megye[3] területén lévő, a jogszabályokban meghatározott, egyéb szintű országos védelem alatt álló területek és értékek kezelési feladatait is ellátja. Az országos védelem alatt álló területek jelenleg a következők:

Az országos jelentőségű védett természeti területek - így a Bükki Nemzeti Park - fenntartása természetvédelmi kezeléssel történik. Az 1996. évi LIII. törvény ebbe sorolja a védelmet megalapozó felmérést, nyilvántartást, a védett terület megóvására, őrzésére, fenntartására és bemutatására valamint helyreállítására irányuló valamennyi tevékenységet. A védett területekre törvény által előírt kezelési tervek minden területre kiterjedő útmutatásokat tartalmaznak, amelyeket kötelező érvénnyel mindenkinek, minden esetben figyelembe kell venni.

Már az 1976-os alapítási határozat melléklete is megfogalmazott bizonyos kezelési kívánalmakat és irányadó elveket, amelyek azonban jobbára a középhegységi erdőterületeken addig alkalmazott hagyományos erdőgazdálkodástól eltérő használati korlátokról szóltak. Abban már az egyed feletti szintű védelem (tájvédelem) feladatai is megjelentek, a hangsúly azonban egyértelműen a védett fajok valamilyen szintű megóvásán volt.

A vadon élő növények és állatok védelme kiemelt feladat. Fontos a különböző tevékenységek, különösen az erdő- és gyepgazdálkodás szabályozása annak érdekében, hogy a védett növényfajok és társulások, a védett állatok és azok életközösségei fennmaradhassanak az élőhelyek és termőhelyek megóvásával.

Az egyéb, kiemelt jelentőségű gerinces állatfajok (pl. alpesi gőte, kerecsensólyom) védelmét speciális programok (mentés, telepítés, aktív védelem) útján lehet megvalósítani. A hegység nagytestű emlősei (szarvas, őz, muflon, vaddisznó) nem állnak védelem alatt, ezek vadászata megengedett. Annál is inkább, mivel túlzott elszaporodásuk a természeti környezet károsodásával, leromlásával járhat. Különösen a betelepített, vagyis nem őshonos muflon minősül nemkívánatos vadnak, mivel erősen károsítja az értékes sziklagyepeket.

Az ún. csúcsragadozók (a farkas és a hiúz) lassú, spontán visszatelepülését is elő kell segíteni vadászatuk megtiltásával és territóriumaik zavartalanságának biztosításával.

A gyepterületek és vizes élőhelyek fenntartása sok egyéb értékes állatfaj (pl. gerinctelenek, lepkék, stb.) fennmaradását is lehetővé teszi.

A barlangok védelme formakincsük megóvása mellett bennük élő fauna (elsősorban a denevérek) fennmaradását is szolgálja.

[1]Kivéve a Duna-Ipoly Nemzeti Park börzsönyi védett területét, a volt Börzsönyi Tájvédelmi Körzet Nógrád megyébe eső részét.

[2]Kivéve a Hortobágyi Nemzeti Park Tiszán átnyúló részét, a hajdani tiszafüredi madárrezervátum országos jelentőségű természetvédelmi területét és a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet egy 1.629 hektáros szeletét.

[3]Kivéve a Sajó, a Hernád és az országhatár által közrezárt vidéket, mely az Aggteleki Nemzeti Park illetékességi területe.