Navigáció:kezdőlap/Bükki Nemzeti Park Igazgatóság/Természetvédelem/Természetvédelmi gyümölcsészet
Manapság egyre több helyről halljuk, hogy régi gyümölcsfajták megőrzésével, megmentésével foglalkoznak intézmények, szervezetek, magánemberek egyaránt. Ma már vannak faiskolák, amelyek célul tűzték ki, hogy régi fajtákat is szaporítanak, iskolák, ahol bemutatják a gyerekeknek milyen a bőralma, a batul és a ponyik, egyházi kertek, ahol újra szeretnék éleszteni a régi hangulatot, kis manufaktúrák, amelyek nélkülözhetetlennek tartják a történelmi fajták használatát termékeikhez, művészek, akik régi fajtákról festenek képet, vagy írnak oly szeretettel, hogy egy-egy írást újra és újra el kell olvasni, mert érezzük a megírt almák, birsek ízét és illatát, mert ott vagyunk a szőlőhegyen az öreg diófa árnyékában…
A Bükk-vidéken is történnek dolgok a génőrző gyümölcsészet berkeiben. Természetesen átitatva – átültetve – egy kis természetvédelemmel.
Évekig tartó kutatásainak eredményeként olyan szőlőhegyeket ismertünk meg, ahol még élnek idős, történelmi fajtákat érlelő gyümölcsfák, templomkerteket amelyekhez egykor egyházi kezelésű gyümölcsös csatlakozott, uradalmi birtokok gyümölcsöseit, számtalan értékes ősi fajtával és gyönyörű fákkal, erdészlakok egykori kertjeit, ahol néhány száz négyzetméteren is gyümölcsészeti kánaánra bukkanhatunk.
A történelmi fajták szaporítása immár 4 éve folyik, több mint 30 fajtából szaporítottunk csemetéket. A csemeték egy része visszakerül a származási helyére, abba a kertbe, ahonnan oltottuk. Más részük örökbeadási program részeként iskolaudvarokba, templomkertekbe, múzeumkertbe, kastélyparkokba, árvaházba, illetve a csemeték felnevelését vállaló magánszemélyekhez kerül. Harmadik részüket a nemzeti park tulajdonában lévő, tájrehabilitációs program keretében újra élesztett szőlőhegyek védett fajokban gazdag gyepekkel borított kisparcellás gyümölcsöseibe ültetjük el.
Régi fajtákból álló gyümölcstelepítés
Sok energiát fordítottunk a Bükk-vidéken még fellelhető egykori uradalmi gyümölcsösök megmentésére is. Az első komolyabb beavatkozás a kácsi Békaháza nevű gyümölcsösben indult, amely a Borsod-Gömör-Kishont vármegyei főispán, Halasy József (1860-1944) birtokához tartozott. Az erdő mélyén lévő egykori uradalmi erdészház gyümölcsösének kiterjedése 3 ha körüli, a gyümölcsfák száma pedig több száz lehetett. Ma már nem éri el a 100 db-ot a még élő fák száma. A kertben főleg körtét telepítettek, de voltak alma- és szilvafajták is.
Kács: Békaháza gyümölcsöskertje
A mónosbéli templom alatt – amit a szervita rend építtetett 1758-ban - egy sokáig elhanyagolt kis almáskert található, 28 öreg almafával, amelyek régi fajtákat őriznek. A pusztuló kertet nem csak a fajták fönntartása, hanem esztétikai, történeti értéke miatt is meg kell őrizni, amit a jelenlegi tulajdonos, a mónosbéli önkormányzat az egri Kertbarátok Egyesületével és nemzeti parkkal közösen végez.
Mónosbéli gyümölcsös
Jelentős rekonstrukciós munkák folynak a borsodszentgyörgyi palinai almáskert ősi jonatán fajtával beültetett 16 ha-os öreg gyümölcsösben, ahova az öreg almafák pótlására számtalan csemetét tudunk elültetni. A jelenleg 1-2 fajtából álló öreg gyümölcsös a folyamatos telepítések révén a térség legjelentősebb génmegőrző kertjévé válhat.
Borsodszentgyörgy: palinai almáskert
Szintén jelentős génőrző gyümölcsös – bár nem a nemzeti park kezelésében álló – az arlói almáskert, amely egy vadászkastély körül helyezkedik el. Az itt található almafajtákat a hűvös, hegyvidéki éghajlatot jól tűrő fajtákból telepítették, talán 80-100 évvel ezelőtt.
Az arlói vadászkastély körüli gyümölcsös
Ugyanilyen öreg almáskert található a Dél-Bükk egyik eldugott szegletében: Lator-pusztán. A Gorove László sályi birtokának részét képező almáskertben olyan történelmi fajták teremnek, mint a sóvári, fontos alma, kormos alma, Simonffy piros, Török Bálint alma, vagy az aranypármen.
Lator-pusztai almáskert
A Bükk-hegység környezetében lévő kertekből, szőlőhegyekről folyamatosan gyűjtjük a fajtákat, mentjük az öreg fákat és kerteket, telepítjük újabb és újabb területeken a régi fajták oltványait. Mind a kutató-, mind a gyakorlati munkákba a „civilek” is aktívan bekapcsolódhatnak. Várjuk a régi fajták lelőhelyeiről, eddig ismeretlen feldolgozási módokról az információkat.
Történelmi almafajták a Bükk-vidékről
Ilonczai Zoltán
ökológiai szakreferens
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Utolsó módosítás: 2016. május 17., 17:14