Navigáció:kezdőlap/Turizmus, idegenforgalom/Bemutatóhelyek/Szent István – barlang, Lillafüred
A barlang a Bükk-hegység cseppkőbarlangjai közül méreteivel, cseppkőképződményeinek gazdagságával emelkedik ki. A látogatók számára járóplatform és világítás teszi könnyedén bejárhatóvá, bemutathatóvá. A barlang tiszta, teljesen pollenmentes levegője és közel 100%-os páratartalom miatt a Fekete-terem elnevezésű szakaszát 1988-ban gyógy barlanggá nyilvánították.
A lillafüredi barlangok túravezető kíséretében látogatható szakaszai kiépítettek, villanyvilágítással ellátottak, minden látogató számára utcai öltözetben, egész évben bejárhatók. A közlekedést korlátok, lépcsők és az egyenletes, vízmentesített sétautak segítik. A villanyvilágítás segíti a közlekedést, és a csodálatos barlangi képződményeket, a különleges oldásformákat is érvényre juttatja.
A lillafüredi parkolótól 50 m.
GPS koordináták: É 48°5,912' / K 20° 37,276'
A Tiszai-pályaudvarról 1-es vagy 101-es busszal, vagy 1-es villamossal a Diósgyőri-városközpontig, majd onnan az 5-ös autóbusszal közvetlenül a Szent István-barlang melletti buszmegállóig, vagy a 15-ös autóbusszal a Hámori-tó melletti buszmegállóig, ahonnan 600 m-es könnyű sétával érhető el a barlang.
Személygépkocsival érkezőknek a lillafüredi felső parkolóban (a barlangtól 50 m-re) vagy a Hámori-tó melletti parkolóban (a barlangtól 600 m-re) érdemes parkolni.
Csoportok esetében 20 fő fölött adható a kedvezmény; előre bejelentkezés szükséges.
Diákcsoportok esetében minden 10. fő után 1 felnőtt kísérőnek 300 Ft a belépés. A többi kísérő számára kedvezményes felnőtt csoportjegy váltható.
SZÉP- kártya elfogadóhely
Miskolc Pass – kártya elfogadóhely
A Miskolc Pass turisztikai kártyával érkező személy részére a barlanglátogatás ingyenes.
A Miskolc Pass kedvezménykártya birtokosa 15%-os kedvezménnyel látogathatja meg a barlangot.
https://www.miskolcpass.com/hu
Március 30. – szeptember 30. között naponta 9.00 – 17.00 óráig (túraindítások minden nap egész órakor, utolsó túra 17.00 órakor).
október 1. – március 29. 9:00 – 15:00 óráig (utolsó túra 14.00 órakor).
Az üreg a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén elhelyezkedő, Létrás-lápa-István-lápa térségéből a víznyelőkön keresztül a felszínről mélybe jutó karsztvíz által kialakított, időszakos forrásbarlang. A barlangot különleges, látványos oldásformák (pl. Mamut-fogsor, Anyóstorok) mellett gyönyörű cseppkőképződmények teszik feledhetetlen élménnyé.
Az üreg középső-felső triász mészkőben, a Fehérkői Mészkő Formáció kőzetösszletében alakult ki. Első tudományos leírása és elnevezése Kadić Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval ereszkedett le a barlangba.
A barlang járóútvonalainak kialakítását 1927-ben kezdték meg, és 1931 augusztusában nyitották meg a nagyközönség számára.
A fokozottan védett barlang jelenleg ismert hossza 1043 m (2005. júliusi állapot), melyből 230 m hosszú szakasz a látogatók számára megtekinthető rész. További kb. 50 m kiépített idegenforgalmi szakasz (a Fekete-terem és a hozzá vezető Bányatáró) légzésterápiai célokra hasznosított, valamint további kb. 50 m hosszúságban járdával feltárt szakasz nem látogatható (Tordai-hasadék).
A barlang befoglaló kőzete jól karsztosodó középső-triász korú mészkő (Fehérkői Mészkő Formáció). Az üreg genetikáját tekintve forrásbarlang, melynek kialakulása a bejárat felett szintben kb. 250 m-el magasabban elterülő Bükki Nagy-fennsík keleti peremén elhelyezkedő víznyelőbarlangokkal hozható összefüggésbe, vagyis az ott feltárt víznyelőbarlangok inaktív forrásbarlangja.
A barlang egy K-ÉK - Ny-DNy irányú fő hasadék mentén alakult ki, melyből közel merőlegesen, É-Ény irányban oldaljáratok ágaznak ki.
A forrásbarlangból a víz jelenleg egy alsóbb aktív járaton (Vasas-akna) távozik, és csak ritkán, áradások esetén önti el a jelenleg szárazon lévő kiépített szakaszokat. Áradások csak igen nagy csapadékhozamoknál, kivételes karsztvízszint-emelkedés bekövetkezésekor jelentkeznek a barlangban. Ilyenkor a Pokol elnevezésű szifonból tör fel a víz. Ilyen karsztárvíz az elmúlt 50 évben csupán háromszor jelentkezett.
A barlangnak a fennsíkperemen nyíló, az ország legmélyebb (-254 m) és a Bükk leghosszabb barlangjának számító István-lápai-barlanggal való összefüggése valószínűsíthető. A barlangok végpontjai között kb. 300 m körüli távolság adódik. Ugyanígy valószínűsíthető, hogy a Szent István-barlang aktív, vizet vezető alsó járatszakasza a Soltész-kerti-mésztufabarlang, mely főleg mésztufában alakult ki, és aktív forrásként működik egész évben. A nagy karsztárvizek során a kis szelvényű forrásbarlang nem képes a víz teljes mennyiségét felszínre vezetni, és a visszaduzzadás miatt válik ismét aktívvá a Szent István-barlang.
A Szent István-barlang természetes bejárata a Kutya-lyuk, mely a hegyoldalban a völgytalp felett kb. 20 m-rel nyílik.
A barlang a víz alatti képződés formajegyeit mutatja. A főtén jól megfigyelhetők a gömbüstök torzói (a legszebb és leglátványosabb helyen lévő az Anyóstorok mögötti gömbüst a Nagy-teremben, melynek egyik helytelen elnevezése Eróziós fülke), valamint a mennyezeti félcsatornák.
A barlang részleges víztelenedését követően, a légteres szakaszok kialakulása után kezdődött meg a cseppkőképződés, mely jelenleg is tart.
A legnagyobb cseppkőképződmény a Kupola-csarnokban a Megfagyott Vízesés, mely a főtétől kezdve a talpig borítja a falat kb. 20x15 m felületen.
A barlang cseppkövekben gazdag, és annak ellenére, hogy 1931. évi megnyitását követően üzemszerűen mutatják be a nagyközönségnek, látványos, fejlődő cseppkövekben gazdag.
A barlangok állatvilágának legismertebb képviselői a sokakban félelmet ébresztő, de az emberre teljesen ártalmatlan denevérek. Ezeknek az egyedülálló képességekkel rendelkező, különleges rovarevő emlősállatok élőhelye többnyire barlangokhoz kötődik. A denevérállomány országos szinten észlelhető csökkenése indokolta, hogy védetté nyilvánítsák a Magyarországon fellelhető 27 denevérfaj mindegyikét, melyből 9 faj fokozottan védett.
Az első barlangi denevérmegfigyelések adatai a XX. század első feléből származnak (Vásárhelyi, 1939). A barlang Nagy-termében a múlt század derekán nagy egyedszámú denevérkolónia telelt. Korábban hazánk egyik legjelentősebb hosszúszárnyú denevér telelőhelye volt. A faj egyedei a látogatók okozta folyamatos zavarás következtében gyakorlatilag eltűntek a barlangból.
A barlangot jelenleg 8 denevérfaj kb. százhúsz egyede keresi fel átmeneti, téli ill. nyári szálláshelyként.
A denevérek a telelés során többnyire azokat a járatokat és nagyobb termeket foglalják el, amelyeket a barlangot látogató betegek és kirándulók a túrák során nem érintenek. Emellett azonban a túraútvonal mentén is előfordulnak olyan - emberi zavarást tűrő - fajok egyedei, melyek telelését a közvetlen emberi zavarás nem befolyásolja.
A barlang rovarvilágát először 1933-ban vizsgálták, amikor két vak pókfajt találtak.
Később a barlangban végzett átfogó kutatása során Loksa Imre 41 rovarfajt mutatott ki, 1962-ben megjelent cikke alapján (Karszt- és barlangkutatás, BD. III. JHG 1961). A legértékesebb a hegység bennszülött, ún. endemikus rovarfaja, a Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius Gebhardti, Loksa Imre 1962.). Ez a faj kizárólag a Bükk hegységben él, jogilag védett, eszmei értéke 50.000 Ft. A barlang vizeiben él a barlangi vakrák (Nyphargus Sp., Oprendek Andrea-Ferenczy G. 2004).
A Szent István-barlang idegenforgalom számára történő kiépítése és a járatok megismerése a barlangban az emberi beavatkozások szorosabban kapcsolódnak a lillafüredi Palota-szálló építéséhez.
A barlangot a jelenlegi bejárati táró fölötti meredek hegyoldalban nyíló természetes aknán, a függőleges Kutya-lyukon keresztül fedezték fel.
A hagyomány szerint a barlang bejárata akkor vált ismertté, amikor véletlenül beleesett egy kutya, s ott napokig ugatott, vonyított, mely emlékezetes eset szájhagyomány útján fennmaradt.
A barlang felfedezése, első tudományos leírása Kadič Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval leereszkedett a barlangba. A barlang elnevezése is tőle származik.
1927-28-ban Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsos rendeletére - az Anna-barlanghoz hasonlóan - a barlang idegenforgalom számára történő megnyitása érdekében a barlang további szakaszait feltárták. Révay Ferenc főerdőmérnök 1928. februárban felmérte a barlangot, valamint kitűzte a jelenleg is használt, 52 m hosszúságú bejárati táró hajtásának helyét. A tárót 1929-ben vitéz Fejes József főerdőmérnök irányításával hajtották ki.
1931-ben azután a Magyar Királyi Erdőkincstár Kadić Ottokárt bízta meg a barlang további "idegenforgalmi rendezésé"-vel. A munkálatokat Révay Ferenc tervei alapján és irányításával, Sebős Károly és Pongó György munkavezetésével végezték. A munkák során az 1927-28-ban feltárt belsőbb szakaszokat tették nagyközönség számára hozzáférhetővé. Kadić szavaival felidézve eme lényeges momentumot ("A magyar barlangkutatás állása az 1931. évben" - Barlangvilág 1932.):
"Ezt a munkát a letűnt nyáron folytattuk s így a barlang háromnegyed részét a nagyközönség részére hozzáférhetővé tettük. A munka zömét a barlangnak egyes nagy üregeiben, de különösen az ezeket összekötő szűk, alacsony járataiban felhalmozódott barlangi agyag és kőtörmelék felásatása és kiszállítása képezte. Ezeket a szűk járatokat bővíteni, az alacsony folyosókat pedig mélyíteni kellett. A különböző szintekben fejlődött üregeket, termeket és csarnokokat lépcsőkkel kötöttük össze. A lépcsők mellé és a kényesebb cseppkőcsoportok elé fakorlátokat állítottunk és végül az ily módon rendezett barlangszakaszokat villannyal kivilágítottuk.
A barlang rendezésével Lillafürednek látványosságait újabb kiválóan szép és tanulságos természeti emlékekkel gyarapítottuk. Az Anna- és Szent Szent István-barlang jelenleg csonka hazánknak legjobban rendezett barlangjai közé tartoznak. A lillafüredi példát most a többi hazai barlangban, elsősorban a Aggteleki barlangban követni kellene, annál is inkább, mert az ilyen hasznos beruházások hamarosan megtérülnek és az államkincstárnak uj jövedelemi forrást nyitnak."
A bányászati módszerekkel áttört szakaszok hossza meghaladja a 100 m-t. A bejárati táró mellett a második leghosszabb szakasz a Bányatáró, amely a Fekete-termet köti össze a Színház-teremmel. A Nagy-teremből a Tordai-hasadék felvezető lépcsősora és a Meseország felé vezető járat szintén táróhajtással lettek a szükséges méretre tágítva.
A járószint kialakításánál az eredeti állapotában feltehetően cseppkövekkel gazdagon borított járattalpon lévő képződményeket kényszerűségből eltávolították, melynek egy részét betonba ágyazva beépítették a barlang egyes szakaszain. (Pl. a Színház-terem előtt, a Fekete-termi elágazásban, a Nagy-teremben a lámpatest eltakarásához.)
A barlangi világítást elsőként 1931-ben építették ki, majd a háborús pusztítást követően 1955-ben, melyet 1974-ben újítottak fel. A jelenleg is használatos, korszerűbbnek mondható rekonstrukció 1989-ben készült el.
A Színház-teremől elágazó, lánccal lezárt járat végén - a Fekete-teremben - gyógyászati célú hasznosítás folyik. A teremben felső légúti panaszokkal küszködő felnőttek és gyermekek töltenek napi 3 órát hétközben, a szanatóriumi kezelés kiegészítéseként. A betegek a barlang egyik belső termében (Fekete-terem és az ún. Kutyafül) vannak elhelyezve, ahol minden kúra alkalmával kb. 20-30 beteg tartózkodik.
A barlang gyógyhatását annak köszönheti, hogy a barlangi levegő mikrobiológiai szempontból csaknem steril, azaz por-, csíra-, és orvosi szempontból allergénmentes közeg. Ehhez hozzájárul az állandó, 10°C körüli hőmérséklet, a közel 100%-os páratartalom és egyéb klimatikus tényezők, és nem utolsósorban a barlangi környezet idegrendszerre gyakorolt kedvező hatása.
A látogató a bejáraton keresztül az 52 m hosszú mesterséges tárón keresztül elsőként a Nagy-terembe jut.
A táró végén fölfelé és vissza tekintve látható az a kürtő ( Kutya-lyuk ), amelyen keresztül a kutatók a felfedezés során leereszkedtek. Táró végén lévő Nagy-teremben látható a barlang folyóvizes kialakulására utaló üstszerű formaelem, az "Anyóstorok", más néven - mely kialakulását tekintve helytelen elnevezés - az "Eróziós-fülke", előtte a "Mamut-fogsor". A teremben található a fedlappal lefedett Vasas-akna, mely a barlang alsó, aktív patakos ágába vezet.
A teremből 1927-31-ben robbantott, rövid, mesterségesen tágított járatszakaszon keresztül egy lépcsősor vezet a Kupola-csarnokba, mely a barlang legtágasabb csarnoka. Az emelkedő lépcsősor bal oldalán a "Meseország" látható, melynek cseppkőképződményeit a hasonlóság alapján a mesevilágból kölcsönzött nevekkel látták el (pl. Mikulás, Jancsi és Juliska).
A továbbvezető lépcsősor a Kupola-csarnokba vezet, melynek bal oldalán a Megfagyott Vízesés látható, mely évezredek alatt a barlangfal felszínén végigfolyó vízből vált ki. Szembeállva a Vízeséssel, tőle jobbra a barlang egyik legnagyobb és legszebb cseppköve, a "Budapesti Mátyás-templom" látható. A terem csodálatos akusztikával rendelkezik, a barlangban rendezett koncertek alkalmával a zenekar illetve kórus a Bástyán mint színpadon áll, és a közönség a Kupola-teremben hallgatja az előadást.
A teremből továbbhaladva a Bástyára érkezünk, melyről visszafordulva a szemközti falon egymás alatt két vízszintes vonalat látunk, úgynevezett oldásos színlőt, mely arról tanúskodik, hogy a barlangban a víz szintje hosszú ideig ebben a magasságban állt.
A továbbvezető út az Oszlopok Termébe visz, mely a barlang cseppkövekben egyik leggazdagabb része. Itt nevezetes képződmény a Rokokó-oszlop és az Egri Minaret nevű cseppkőoszlopok.
Egy rövidebb útszakasz megtétele után a Színház-terem fogadja a látogatót. A terem akusztikája kiváló, emellett ha itt körülnézünk, kis fantáziával megtalálható középen a zenekari árok, és a magas állócseppkő képében a "Karmester" nevű cseppkőképződmény.
Kérjük kedves Látogatóinkat, hogy a föld alatti világ megtekintésekor vegyék figyelembe és tartsák be barlangjainkban érvényes viselkedési szabályokat:
Köszönjük!
Utolsó módosítás: 2018. március 27., 14:46