Nagy-mező

Nagy-mező

Hazánkban igen kevés igazán szép és fajgazdag hegyi rét található. Ezek közé tartozik a bükki Nagymező, amely „szentélyként” kiemelkedik az összes közül. Jelentőségét kiemeli, hogy 5 fokozottan védett és 77 védett növényfaj fordul elő gyeptársulásaiban. Azt lehet mondani, hogy alig van olyan négyzetmétere a rétnek, ahol ne lenne védett növényfaj.

Mi az oka ennek a fajgazdagságnak? Az egyik ok az elhelyezkedésében keresendő. A Bükk-fennsík közel 800 méteres magasságában lévő karsztos formakincsekben bővelkedő fennsíkján helyezkedik el, amelynek alapkőzete triász mészkő. A másik a klímája. A domborzat tagolódása és a mély töbrök, olyan mikroklímát kölcsönöznek a területnek, amely megint csak egyedülállóvá teszi a Nagymezőt. A déli kitettségű töböroldalakban a Déli-Bükk sztyeprétjeinek fajait találjuk meg, míg az északi hűvös oldalakban töböraljakban magashegységi  növényfajok maradtak fenn. Mindez annak köszönhető, hogy a déli oldalak napközben erősen felmelegednek, az északi oldalak árnyékosan maradnak, az éjszakai kisugárzásnak köszönhetően még nyár derekán is gyakoriak az éjszakai 10 fok alatti hőmérsékletek a töbrök aljában, és előfordulnak talajmenti fagyok is.

A növényzetét elsősorban lágyszárú gyeptársulások alkotják: sztyeprétek, szálkaperjés félszáraz gyepek, franciaperjés kaszálórétek, verescsenkeszes hegyi rétek, szőrfűgyepek, erdei kékperjés rétek, a töbör aljakban, erdőszegélyekben magaskórósokkal. A rétet magashegységi bükkösök ölelik körbe, a fenyvesek az erdőgazdálkodás eredményeként kerültek ide.

Kialakulásában nagy szerepe volt az emberi tevékenységnek, hiszen az erdőirtások után a klimatikusan nehezen felújítható területet inkább kaszálóként, legelőként hasznosították. Azonban eredetileg is voltak olyan részei, ahol kisebb gyepfoltok előfordultak, hiszen másképp nem maradhattak volna fenn azok a kontinentális hűvös erdős-sztyepp fajok, amelyek a legértékesebb természeti értékei a területnek. Az évszázados területhasználat végeredményeként egy olyan fajközösség alakult ki, amely méltán érdemelte ki a védettséget. A legértékesebb részét 1954-ben nyilvánították védetté, majd 1976-ban lett a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett része. Jelenleg a nemzeti parki státusz mellett a közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok előfordulása miatt a „Bükk-fennsík és Lök-völgy” kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (Natura 2000) része is lett.

Az értékek számbavétele a Nemzeti Park megalakulását követően 1981-ben történt meg, ahol részletes geodéziai felmérést követően a 12 kutató terepi munkájának eredményeként 11 növényfaj részletes állományfelmérését végezték el. Ezek közül a legnevezetesebb az északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana) volt. A kontinentális euroszibériai növénynek ekkor 33 példányát találták. Egy évtizeddel korábban 12, 1977-ben pedig csak 4 egyede volt. E növény fennmaradásának biztosítására lett a rét egy része bekerítve. A kerítés elsősorban a lipicai ménes kizárását hivatott biztosítani, amelyek legelésükkel és taposásukkal veszélyeztették a növényt. A felmérést követően elsősorban az élőhely háborítatlanságát és mérsékelt kezelését kellett megoldani.

A kerítés jó ötletnek bizonyult, ugyanis ez elmúlt több mint három évtizedben a védett növényfajok állományai örvendetesen megszaporodtak. Az újabb felmérésre 2007-ben került sor, amelynek során a teljes gyepterület összes botanikai értéke GPS-es felmérésen esett át. A munka egy teljes vegetációs időszakot ölelt fel és részletes képet kaptunk a védett és lokális értékű növényfajok állománynagyságáról, elterjedéséről. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozás keretében már a sárkányfű állományfelmérése korábban elkezdődött, 2002-ben. Ekkor a populációt 250 egyed alkotta. A kerítés hatására örvendetesen megszaporodott a réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) is, amelynek 1981-ben csak 68, míg 2007-ben már 1952 egyede volt. Az 1981-ben felmért többi növényfaj esetében is örvendetes állománynövekedést tapasztaltunk. Az öröm azonban nem felhőtlen. A klímaváltozás egyértelműen tetten érhető a területen. A Nagymező vegetációja átalakulóban van a sztyeprétek kiterjedése növekszik, az egykor fajgazdag szőrfűgyepek mára szőrfű előfordulásokká zsugorodtak és sajnos a magashegyi és hideg kontinentális klímát kedvelő növényfajokat is egyre jobban megviselik a nyári aszályok, hőhullámok, pedig itt még nincsenek 33-36 fokos melegek, mint a hegylábperemeken. A jövő kilátásai e tekintetben nem túl rózsásak és nehezen megjósolhatóak, csak bízni tudunk abban, hogy ha a terület maradványfajai túlélték az elmúlt néhány ezer évet, akkor talán az elkövetkező időszak sem jelent nekik problémát.

Letölthető pdf:  Baráz Csaba - a Bükk fennsík (TermészetBÚVÁR, 2009/5)

Letölthető pdf:  A Bükk-Fennsík tanösvényei

Fokozottan védett növények:

1. sokcimpájú holdruta (Botrychium multifidum (S.G. GMEL.) RUPR.)
2. északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana L.)
3. tüzes liliom (Lilium bulbiferum L.)
4. bugás veronika (Pseudolysimachion spurium (L.) RAUSCHERT)
5. gömböskosbor (Traunsteinera globosa (L.) RCHB.)

védett növények:

1. méregölő sisakvirág (Aconitum anthora L.)
2. kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum HACQ.)
3. karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum L. subsp. gracile (RCHB.) GÁY.)
4. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba OPIZ)
5. szürkészöld palástfű (Alchemilla glaucescens WALLR.)
6. magyar palástfű (Alchemilla hungarica SOÓ)
7. kecses palástfű (Alchemilla micans BUSER)
8. hegyi palástfű (Alchemilla monticola OPIZ)
9. erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris L.)
10. havasi turbolya (Anthriscus nitidus (WAHLENB.) HAZSL.)
11. völgycsillag (Astrantia major L.)
12. kis holdruta (Botrychium lunaria (L.) SW.)
13. hosszúlevelű buvákfű (Bupleurum longifolium L.)
14. szártalan bábakalács (Carlina acaulis L.)
15. paróka imola (Centaurea pseudophrygia C. A. MEY.)
16. Sadler-imola (Centaurea scabiosa L. subsp. sadleriana (JANKA) ASCH. et GRAEBN.)
17. enyves aszat (Cirsium erisithales (JACQ.) SCOP.)
18. zöldike (Coeloglossum viride (L.) HARTM.)
19. kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus HERB.)
20. Soó-ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii (DRUCE) SOÓ subsp. sooana (BORSOS) BORSOS)
21. erdélyi ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata (L.) SOÓ subsp. transsylvanica (SCHUR) SOÓ)
22. széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis (RCHB.) P.F. HUNT et SUMMERHAYES)
23. bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina (L.) SOÓ)
24. farkasboroszlán (Daphne mezereum L.)
25. réti szegfű (Dianthus deltoides L.)
26. szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana (VILL.) H.P. FUCHS)
27. széles pajzsika (Dryopteris dilatata (HOFFM.) A. GRAY)
28. hegyi pajzsika (Dryopteris expansa (C. PRESL) FRASER-JENK.)
29. vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens HOFFM. EX BESSER)
30. széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine (L.) CRANTZ)
31. hóvirág (Galanthus nivalis L.) - Natura 2000 V. függelék
32. Szent László-tárnics (Gentiana cruciata L.)
33. kornistárnics (Gentiana pneumonanthe L.)
34. csinos tárnicska (Gentianella amarella (L.) BÖRNER subsp. livonica (LEDEB.) DOSTÁL)
35. osztrák tárnicska (Gentianella austriaca (A. KERN. et J. KERN.) HOLUB)
36. prémes tárnicska (Gentianopsis ciliata (L.) MA)
37. erdei gólyaorr (Geranium sylvaticum L.)
38. réti kardvirág (Gladiolus imbricatus L.)
39. szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea (L.) R. BR.)
40. közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris (L.) NEWMAN)
41. pirosló hunyor (Helleborus purpurascens WALDST. et KIT.)
42. fehér hölgyestike (Hesperis matronalis L. subsp. candida (KIT.) HEGI et SCHMID)
43. pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum CRANTZ)
44. pázsitos nőszirom (Iris graminea L.)
45. palka-képű nőszirom (Iris graminea L. subsp. pseudocyperus (SCHUR) SOÓ)
46. szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)
47. tarka nőszirom (Iris variegata L.)
48. erdélyi lednek (Lathyrus transsylvanicus (SPRENG.) FRITSCH)
49. turbánliliom (Lilium martagon L.)
50. békakonty (Listera ovata (L.) R. BR.)
51. erdei holdviola (Lunaria rediviva L.)
52. kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum L.) - Natura 2000 V. függelék
53. egyvirágú körtike (Moneses uniflora (L.) A. GRAY)
54. madárfészek (Neottia nidus-avis (L.) RICH.)
55. kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum L.)
56. füles kosbor (Orchis mascula L. subsp. signifera (VEST) SOÓ)
57. nyári sömörös kosbor (Orchis ustulata L. subsp. aestivalis (KÜMPEL) KÜMPEL et MRKVICKA)
58. fehérmájvirág (Parnassia palustris L.)
59. fehér acsalapu (Petasites albus (L.) GAERTN.)
60. kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia (L.) RCHB.)
61. pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum (L.) ALL.)
62. dárdás vesepáfrány (Polystichum lonchitis (L.) ROTH)
63. sugár kankalin (Primula elatior (L.) HILL)
64. nagyvirágú gyíkfű (Prunella grandiflora (L.) SCHOLLER)
65. leánykökörcsin (Pulsatilla grandis WENDER.) - Natura 2000 II. függelék
66. kis körtike (Pyrola minor L.)
67. havasi ribiszke (Ribes alpinum L.)
68. havasalji rózsa (Rosa pendulina L.)
69. nyugati csillagvirág (Scilla drunensis SPETA)
70. farkasbogyó (Scopolia carniolica JACQ.)
71. deres varjúháj (Sedum hispanicum JUSL.)
72. lisztes berkenye (Sorbus aria (L.) CRANTZ)
73. középdunai berkenye (Sorbus subdanubialis (SOÓ) KÁRPÁTI)
74. Thaisz-berkenye (Sorbus thaiszii (SOÓ) KÁRPÁTI)
75. narancsszínű aggófű (Tephroseris aurantiaca (WILLD.) GRISEB. et SCHENK)
76. Janka-tarsóka (Thlaspi jankae KERN.) - Natura 2000 II. függelék
77. vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea L.)

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság