A földtani és táji értékek védelme

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezik a táji és a földtani értékek védelméről. Kiemelten foglalkozik az ex lege védett barlangokkal (hivatkozás a barlangok védelme részre), meghatározza a törvény erejénél fogva védett a források körét, a kunhalmok és földvárak ex lege védettségét. A törvény szavai szerint a földtani értékek védelme kiterjed, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra. A táji értékek, az élettelen természeti értékek és a meg nem újítható természeti erőforrások védelme általában szorosan kapcsolódik az élővilág létfeltételeinek megóvásához.

Bár a területi védelem elvileg a nemzeti park területén lévő minden természeti és táji érték védelmét biztosítja, a gyakorlatban sok olyan örökölt vagy azóta keletkezett tevékenység, a természetvédelem céljaival, érdekeivel ellentétes törekvés hat, amelyeket jogi vagy egyéb módszerekkel kezelni kell.

A Bükki Nemzeti Park megalakulásakor a nemzeti parkon belül, illetve határain több kőbánya működött. Ezek a külfejtéses bányák megbontják a természetes felszínt, megszüntetik az ott lévő élővilágot és messziről látható tájsebeket okoznak. Működésük a védett területen megengedhetetlen mértékű zaj- és porhatással jár, a robbantások esetenként a barlangokat veszélyeztető rengéseket idéznek elő. Nagy kiterjedésű meddőhányóik újabb területeket fednek be, meredek felszínű, laza szerkezetű kőzetanyagukon csak hosszú évtizedek alatt alakul ki növénytakaró. Gyakori a meredek meddőhányók megcsúszása, a csapadék hatására belőlük kimosódó iszap pedig a közeli vízfolyásokat szennyezi. Az újabb vizsgálatok szerint a fejtéskor alkalmazott robbantóanyagok a karsztvíz nitrátosodását is okozhatják. A Bükki Nemzeti Park megalakulása óta küzd azért, hogy a területén és a közvetlen közelében lévő bányák megszűnjenek, területüket a természetvédelmi céloknak megfelelően tájrendezzék, rekultiválják.

Részben természetvédelmi törekvések, részben gazdasági okok miatt zárták be a nemzeti park területén lévő felsőtárkányi dolomitbányát és a határon lévő bél-kői mészkőbányát. A dolomitbánya tájrendezése a különleges mikroklímájú bányatérségben kialakult növényzet megóvásával valósult meg. A Bél-követ majd egy évszázadig pusztította a bányászat, de a hegyen élő értékes növények közül még a termelés időszakában számosat sikerült megmenteni a legértékesebb területek védetté nyilvánításával. Szerencsére a legritkább növényfajok már a felhagyott bányaszinteken is megjelentek. A megtelepült védett növények, a különleges mikroklímájú bányaudvarok mint potenciálisan különleges élőhelyek, romjaiban is lenyűgöző látványélményt adó hegy táji értéke és a karsztvízvédelem indokolják a terület védelem alá helyezését.

Szinte a nemzeti park szívében működik a Lillafüred közelében lévő nyavalyás-hegyi dolomitbánya. Tevékenysége veszélyezteti a közeli fokozottan védett barlangokat, a nem megfelelő csapadékvíz-elvezetés miatt szennyeződik a Garadna-patak, és ez hozzájárul a Hámori-tó gyors feliszapolódásához, a meddőhányók többszöri megcsúszása pedig biztonsági problémákat is felvet. A természeti károk csökkentése érdekében a kitermelés csak szigorú természetvédelmi előírások betartása mellett folytatható, de Igazgatóságunk szeretné elérni a bánya bezárását.

Több nagy kiterjedésű bánya működik a Bükki Nemzeti Park határán: Eger mellett a Berva, Miskolc mellett a mexikó-völgyi és a nagy-kő-mázsai mészkőbányák. A védett területekre közvetlen hatásuk nincs, de tájképrontó megjelenésük közvetve előnytelenül befolyásolja a Bükk védett területeinek látványát is.

A Bükk belsejében lévő kisebb-nagyobb mészkő- és palabányák többsége spontán rekultiválódott - felszínüket a szél és a csapadék elegyengette, a növényzet benőtte.

A még rendezést igénylőknél a biztonságossá tétel mellett a már kialakult élőhelyek megőrzése és a földtani értékek bemutatása az elsődleges cél.

Az igazgatóság kezdeményezésére a nemzeti park területén már megtörtént a veres-sári, fekete-sári és istállós-kői bányák rendezése, a nemzeti park határán pedig a tó-bérci kőbányáé, ahol földtani bemutatóhelyet hoztak létre a Szarvaskő környéki vulkáni-magmás képződmények bemutatására.

A Bükki Nemzeti Park területén a hegységet alkotó kőzetek jellegénél fogva kevés az ásványlelőhely, azonban jó néhány ősmaradvány-lelőhely ismert. Fontos, hogy ezek elsősorban a kutatást, megismerést szolgálják, ne legyen tere a nagy mennyiségű, kereskedelmi célú gyűjtésnek, a lelőhely "kifosztásos" tönkretételének.

A Bükk hegység gazdag tudományos értékű földtani feltárásokban. Ezek közül közel negyven rétegtani alapszelvény, melyeknek kutatásra, bemutatásra alkalmas állapotban tartása fontos feladat. A 2000. évtől a Minisztérium pénzügyi támogatásával folytatjuk az alapszelvények karbantartását. Azt szeretnénk elérni, hogy minden alapszelvényt legalább ötévenként meg tudjunk takarítani a ráfolyó talajtól, törmeléktől és a tanulmányozást, bemutatást akadályozó növényzettől. A megközelíthető helyen lévő alapszelvényekhez tájékoztató táblát helyezünk ki.

A felszínalaktani értékek védelmét a nemzeti parkban a területi védelem biztosítja. Károsításuk elkerülése érdekében mindenekelőtt el kell készíteni ezek teljes körű felmérését, javaslatot kell tenni állapotuk megóvására, szükség esetén javítására. Az Eszterházy Károly Főiskola Környezetgazdálkodási Tanszékén elkészítették a Hór-völgy felszínalaktani értékeinek felvételét. Ez a munka jó alapja, mintája lehet a hegység teljes területére kiterjedő felmérésnek, kataszterezésnek.

A nemzeti park területén és határán felszínalaktani szempontból különleges szerepet játszanak a kaptárkövek, melyek a Bükk déli peremén - a Bükkalján - sorakoznak. Elsősorban a gyorsan terjedő akác veszélyezteti ezeket: gyökérzete behatol a kőzet repedéseibe és kitágítja azokat, ami egyes kőzetdarabok leomlásához, leszakadásához, hosszú távon a kaptárkövek pusztulásához vezet. A kaptárkövek megóvása, veszélyeztetettségük csökkentése érdekében civil természetvédő szervezetek bevonásával évek óta rendszeresen akácirtást végzünk a nemzeti park területén lévő kaptárkő-csoportokon. Fontosnak tartjuk, hogy más felszínalaktani értékekhez hasonlóan a kaptárkövek is ex lege védelmet kapjanak.

A Bükk hegységre jellemző érdekes képződmények a forrásmészkő-kiválások. Legismertebb közülük a Szalajka-völgy Fátyol-vízesése, és a Szinva lillafüredi nagy mésztufakúpja a vízeséssel és az Anna-barlanggal. Az általánosan ismert kiválásokon kívül a bükki források környékén és a patakokban számos szép tetaráta, lépcső, forrásmészkődomb, barlangocska található. Sajnos az utóbbi évtizedek száraz időjárása, az útépítések, erdészeti munkák és a források szakszerűtlen foglalása nagyon sok szép forrásmészkő-kiválást tönkretett vagy veszélyeztetett. 1999-ben elvégeztük a Bükk hegységben lévő forrásmészkő-képződmények újratérképezését és állapotfelvételét. A felmérés alapján tervet dolgoztunk ki a forrásmészkő-kiválások megvédésére, természetes állapotuk javítására, visszaállítására. Elsőként az észak-bükki Csondró-völgy és Nagy-Szállás-völgy forrásmészkövet is adó forrástérségeinek és patakjainak kezelését végeztük el. Lehetőség szerint kijavítottuk a hibás forrásfoglalásokat, eltávolítottuk a források környékéről és medrekből a nem természetes úton beléjük került faágakat. A szivárgó források környékéről elvezettük a turistautakat, vagy kis fahidakkal íveltük át az utakat. Hasonló rekonstrukciót tervezünk a Harica-völgyben, Bélapátfalva térségében a Recska-patak forrásainál, a Galya-patak környéki forrásmészkő-kiválásoknál, a kalló-lápai forrásoknál stb.

Az erdészeti munkák során is érvényesíteni kell a források és a forrásmészkő-kiválások védelmét az utak vezetésének szabályozásával, valamint a forrásmészkőtérségek körül védőzóna kijelölésével.

A Bükk hegység egyik legnagyobb kincse a jó minőségű, tiszta karsztvíz. A nagy hozamú karsztforrásokat ivóvízellátás céljából foglalták, a karsztból optimista számítások szerint is a dinamikus karsztvízkészlet 70-80%-át emelik ki évente. Az utóbbi évtizedek csapadékszegénysége miatt az utánpótlás nem elégséges, sok forrás vízhozama drasztikusan csökkent, mások időszakosan ki is száradnak. 1982 és 1999 között egyes források kilépési szintje 3-5 métert csökkent. Ezekből a jelenségekből egyes kutatók arra következtetnek, hogy a vízkivétel már a statikus karsztvízkészletet is érinti, azaz egy-egy éves vízkivétel nagyobb, mint amennyit a csapadék visszapótolni képes.

A természetvédelem szempontjából a karsztvíz egyaránt fontos, mint a forrástérségek, patakok élővilágának létfontosságú eleme, és mint az élettelen természeti értékek része és formálója. Mindkét szempontból meghatározó a felszínen megjelenő, forrásokon kilépő, patakokba jutó víz mennyisége, az élőhelyek fenntartásához elengedhetetlen ökológiai vízszükséglet.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság feladata és stratégiai célja, hogy a hegység jellegzetes vizes élőhelytípusait megőrizze:

• A források minden típusa élővilág-védelmi szempontból is érték, amennyiben természetes élővilágát legalább részben megőrizte. Ezért a nemzeti park területén nem növelhető a foglalt források száma, és a már foglalt források egy részére is rekonstrukciós tervet kell készíteni.
• Forráslápok: értékes növényzetük és állatviláguk miatt minden állományuk védelmet érdemel, a még meglévők pusztulását meg kell akadályozni, a pusztulókat lehetőség szerint helyre kell állítani.
• A hegyvidéki égerlápszerű égerligetek ritkaságuk és értékes növényfajaik miatt fontos megóvásuk.
• A hegyi láprétek a Bükkben ritka és védendő növénytársulások.
• A patakokat kísérő növénytársulások: patak menti égeresek, kőrisligetek, fűzligetek, bokorfüzesek, illetve a patak menti magaskórósok, mocsárrétek, mocsári nádasok megmaradt állományait meg kell őrizni, ahol lehetséges, helyre kell állítani.
• Fenn kell tartani a csermelyek és kisvízfolyások élővíz jellegét, a szivárgók, források körül kialakult tocsogókkal, nedves térségekkel együtt.

• El kell érni, hogy ismét élők legyenek a vízkivétel miatt jelenleg száraz vagy csak minimális mértékű vizet kibocsátó források, ezért sort kell keríteni az alábbi források rehabilitációjára:
  • Felső-források,
  • Szinva-források,
  • felsőtárkányi Szikla-forrás,
  • mónosbéli Víz-fő,
  • bélapátfalvi apátsági források,
  • Galya-forrás,
  • Király-kút.
• Növelni kell a Miskolc-tapolcai-források, a Sályi- és Kácsi-források, a Forró-kút, a Szalajka-forrás, a szalajka-völgyi Szikla-forrás, illetve az Anna-forrás vízkibocsátását.
• A fennsíkon fakadó források - különleges ökológiai jelentőségük miatt - foglalásait felül kell vizsgálni, kifolyásaikat természetes állapotban kell tartani.
• Biztosítani kell a forrásmészkő-képződmények folyamatos vízellátását, ugyanis a felmérések szerint a jelentősebb kiválások közel fele károsodott vagy veszélybe került a természetbe jutó vízmennyiség csökkenése miatt.

A nemzeti park területén az ökológiai célú vízszükséglet meghatározására élőhelytípusonként mintaterületeket jelöltünk ki, amelyeken komplex - geológiai, hidrogeológiai, biológiai, kémiai, meteorológiai - vizsgálatok alapján kerül sor az ökológiai célállapot és az ennek fenntartásához, eléréséhez szükséges vízigény meghatározására.

Első lépésként négy kis vízgyűjtő terület vizsgálatát céloztuk meg:

1. Forrás-völgy (Király-kút, Középső-forrás, Flóra-forrás, Felső-forrás)
2. Sebes-víz-völgy (Disznós-forrás, Sebes-víz, Huba-forrás)
3. Csondró-völgy (Mária-forrás, a patakmeder szivárgó forrásai, a Dakó-sara forrásai, Kemesnye-források, Ámor-forrás)
4. Nagy-Szállás-völgy

A fenti kisvízgyűjtők és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyek vizsgálata során szerzett tapasztalatok alapján a későbbiekben el kívánjuk végezni a Bükk legfontosabb vízfolyásainak és vízgyűjtőinek hasonlóan komplex vizsgálatát és ökológiai vízszükségletének meghatározását.

A vizsgálatra tervezett területek:

• a Szinva patak vízgyűjtő területe, mint az ivóvízkivétel, a turizmus és az ipari tevékenység által egyaránt igénybe vett terület;
• a Szalajka-patak vízgyűjtője, melyet az ivóvízkivétel és a tömeges turizmus terhel;
• a Hór-patak vízgyűjtője;
• a Csondró-völgy vízgyűjtője mint kontrollterület, melyet a vízkivétel csak közvetve érint és a turizmus is alárendelt.

A kutatás során a mintaterületeken vizsgálni kívánjuk a geológiai-hidrogeológiai környezetet, a források és forrástérségek állapotát (fizikai, ökológiai), a meteorológiai viszonyokat, a terület szennyezettségét, a terület-igénybevétel mértékét (települések, turizmus, ipar).

Kutatásunk célja a megcélzott mintaterületek vizsgálatával és a vizsgálati eredmények összehasonlításával a környezetterhelés és -szennyezés, az éghajlatváltozás és az ivóvízkivétel hatásainak vizsgálata az egyes vízgyűjtőkön, az ökológiai vízszükséglet megállapítása, illetve a környezetterhelés mérséklése, a környezetszennyezés megszüntetése és az ökológiai vízszükséglet biztosítása érdekében szükséges intézkedések megfogalmazása.

Hosszabb távon szeretnénk - a jelen vizsgálatok alapján kijelölésre kerülő pontokon - komplex megfigyelőállomásokat kiépíteni, melyek biztosítanák a rendszeres monitoring vizsgálatok lehetőségét.

Sajnos a hegységben szinte minden nagyobb forrást - még a Bükki Nemzeti Park alapítása előtt - vízkivétel céljára foglaltak. Ez tönkreteszi a források körüli vizes élettereket, de a "turista" foglalások zöme esztétikailag sem megfelelő, és a célt sem éri el, amiért megépítették. Célunk, hogy az elhanyagolt, rosszul megépített foglalásokat elbontsuk, az eredeti állapotot helyreállítsuk. Csak a nagy forgalmú kirándulóhelyeken célszerű megtartani a forrásfoglalásokat, szükség esetén átépítve őket. Újabb források foglalására a nemzeti park területén nem kerülhet sor.

Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel és a települési önkormányzatokkal közös feladat a karsztvíz minőségi védelme.

A repedezett, kiüregelődött mészkő felszínére került szennyeződést a csapadék nagyon rövid idő alatt lejuttatja a karsztvízbe. A karsztvíz tisztaságának megőrzése érdekében fokozatosan fel kell számolni a szennyező forrásokat (ipari és kommunális szennyezés). El kell érni, hogy a bükki településeken teljes körű legyen a csatornázás, ne kerüljön tisztítatlan szennyvíz a karsztos felszínekre.

Egyelőre kezelhetetlen probléma a szemetelés és az illegális hulladékelhelyezés. Megszüntetésük érdekében társadalmi összefogásra, jelentős tudatformálásra van szükség, hogy a nemzeti parkban a szép táj, a változatos élőhelyek együttes hatását ne rontsa le az igénytelenség, a mindannyiunk érdekeit figyelmen kívül hagyó szemetelő kedv.

A Bükki Nemzeti Park védett területei körül a természetvédelmi törvény értelmében 500-1000 m szélességben ún. védőövezetet lehet kijelölni. Ennek azon kívül, hogy óvja a védett területet a környezetből érkező szennyezésektől, kedvezőtlen hatásoktól, tájképvédelmi szerepe is van. Ez az övezet általában az üdülési, rekreációs igényeket elégíti ki. A hegység körüli, változatos domborzati viszonyok között, általában erdős területeken kialakult településeken évszázadok alatt változatos tájhasználat alakult ki. A történelmi borvidék szőlői, a kisparcellás gyümölcsösök, szőlőterületek, a rétek, a ligetekkel, bokorerdőkkel tagolt legelők változatossága önmagában is jelentős táji érték, idegenforgalmi vonzóerő. Ebben az övezetben törekedni kell a hagyományos tájhasználat megőrzésére, kerülni kell a jelentős tájképi beavatkozással járó ipar, bánya, a hagyományoktól idegen, a tájat, természetet romboló turisztikai "attrakciók" telepítését. A települések hagyományos arculatának, a tájjal való harmóniájának megőrzésében talán legfontosabb szerepe a települések fejlődési irányait hosszabb távon meghatározó településrendezési terveknek van. Az igazgatóság mint véleményező szerv törekszik arra, hogy megakadályozza a területek túlzott mértékű elaprózódását, a külterületek, üdülőterületek olyan mértékű beépítését, ami megszüntetné a hagyományos zártkerteket, a településre és a védőövezetre pedig túlzott terhelést róna. Támogatjuk ezen a területen a hagyományos mezőgazdasági formákat, a kézművességet, a területet elviselhető mértékben terhelő turizmust.