Navigáció:kezdőlap/Természetvédelmi kezelés/Fajvédelmi programok
Fajmegőrzési programokról általánosságban
Fajmegőrzés alatt a közvetlenül, vagy közvetve antropogén hatások által veszélyeztetetté vált, nemzetközi vagy hazai viszonylatban lecsökkent, vagy csökkenő állományú fajok megőrzésére kidolgozott programokat értjük. A fajok egy részénél a veszélyeztetettség egyértelműen a befoglaló növénytársulás vagy társulás-komplexum eltűnésével (megritkulásával) függ össze, e fajok esetében az élőhely-védelmi program megoldja a faj védelmét is (pl. számos gerinctelen állatfaj). Többségében azonban az élőhely védelmét kombinálni kell a faj életmenetének valamely kulcsfaktorába történő aktív beavatkozással. Ha megtaláljuk azt a legfontosabb tényezőt amely a faj csökkenését előidézte, az aktív beavatkozás rendkívül sikeres lehet. A hazai természetvédelem már évtizedek óta folytat sikeres fajvédelmi programokat elsősorban gerinces állatokkal, de az utóbbi időben egyes növények és gerinctelen állatok esetében is történtek sikeres beavatkozások. A fajvédelmi programok feltételezik a megcélzott faj biológiájának, életmenetének, a fajjal vagy rokonfajaival kapcsolatos hazai és külföldi eredmények alapos ismeretét. Veszélyeztetett fajokkal nem lehet könnyelmű kísérleteket végezni. Természetesen nem minden beavatkozás jár sikerrel, a kísérleteknek lehetnek negatív tapasztalatai is, melyeket meg kell osztani a szakmai közönséggel okulásképpen.
Fajmegőrzés tekintetében prioritásokat kell meghatároznunk, hiszen az egyes fajok biogeográfiai jelentősége, veszélyeztetettsége meghatározza a velük való foglalkozás fontosságát.
A fajmegőrzési tervekben meghatározott feladatok általában komplexek, a saját források felhasználásán túl a társadalom széles rétegeit érinthetik. El kell érni, hogy saját dolgozóink irányíthassák, ellenőrizzék e programokat, hiszen az eredményeket rajtunk kérik számon. Ugyanakkor számos - ha nem a legtöbb - eredményes fajvédelmi program társadalmi szervezetek (pl.MME) tevékenységének vagy aktív közreműködésének köszönhető elsősorban. A társadalmi szervezetek várhatóan azonban egyre inkább csak reális feladatokat fognak felvállalni, reális feltételek mellett, melyhez a kondiciókat biztosítani kell.
A fajok védelme tekintetében igazgatóságunk - működési területének jellege, szakembergárdájának szakterületi megoszlása, ambíciója és még számos tényező miatt - specialitásokkal rendelkezik. Több olyan program van, melyeknek alkalmazása tekintetében hazánkban a legnagyobb szakmai tapasztalattal, rutinnal, háttér-anyagokkal bírunk. Növényfajok aktív védelme terén a tátorján (Crombe tatarica) és boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) aktív védelme, élőhely-kezelése, gerinctelen állatok vonatkozásában egyes veszélyeztetett lepkefajok (pl. Maculinea ssp.) élőhelykezelése, monitorozása terén tudhatunk be komoly eredményeket. Az utóbbi évtizedben fellendült denevérvédelmi munka egyik legfontosabb színtere Észak-Magyarország, melynek során a barlanglakó fajok védelmében számos barlang és mesterséges üreg "denevérbarát" lezárásának tapasztalatával rendelkezünk. Az erdei fajok élőhelykezelése, fejlesztése, odúsítása és az épületlakó fajok védelmét szolgáló intézkedés-sor hatósági és szakmai működtetése terén is komoly tapasztalatok gyűltek össze. Elsőként foglalkoztunk az ürge (Citellus citellus) telepítésével, nálunk gyült össze az a terepi tapasztalat amely megalapozta a ragadozó nagyemlősök (farkas, hiúz) védelem-orientált kutatását, igazgatóságunk fogta össze a szintén adatainkra épülő csíkosegér (Sicista subtilis) kutatási-élőhelyvédelmi programot. Legrégebbi és legjelentősebb eredményeket hozó fajmegőrzési programjaink egyes veszélyeztetett madárfajokat érintettek. A négyszeresére növekedett kerecsensólyom-állomány, közel tízszeresére duzzadt parlagisas állomány munkánk egyértelmű fokmérője. Több nappali ragadozómadár (békászósas, szirti sas, hamvas rétihéja, kék és vörösvércse, kígyászölyv), bagoly-fajok (uhu, uráli bagoly, füleskuvik), a gólya-fajok, szalakóta és még jónéhány madárfaj aktív védelme tekintetében vannak átlag feletti tapasztalataink. E programok nem tekinthetők lezártnak, hiszen csaknem mindegyik folyamatos, minden évben ismétlődő beavatkozásokat igényel. A projektek térbeli kiterjedése és nagyságrendje folyamatosan gyarapszik, így az évente ráfordítandó munkák mennyisége is nő. A gerinctelen fajok aktív védelme újabb kihívásokat jelent. Tervezett fajmegőrzési programjaink között számos új taxon szerepel, melyek nagy része a Natura 2000 hálózat kijelölésénél is szerepet kapott. Úgy gondoljuk, hogy a veszélyeztetett fajok aktív védelme az igazgatóság "legszakmaibb" feladatai közé tartozik.
Utolsó módosítás: 2009. március 25., 17:28
