Erdő és természetvédelem – 10 percben

Az erdővel való gazdálkodás szabályai ugyanis nagyban különböznek a mezőgazdaság egyéb ágazataitól: a gyümölcs-, a gyep-, vagy a szántóföldi gazdálkodástól. Az erdőben nem évente ültetünk és aratunk, hanem jellemzően 100 évente. Az erdőben többnyire nem mi ültetünk, hanem az idős fákról lehulló magok biztosítják a következő generációt. Az erdőt nem tudjuk öntözni, ha szárazság van. Az erdőben sokkal nehezebb védekezni a károsítók ellen. Az erdőt nem vághatjuk ki és nem ültethetünk helyette gyümölcsöst, vagy vethetünk búzát – de még legelőt sem csinálhatunk belőle: az erdőnek erdőnek kell maradnia. Az erdővel a tulajdonosa nem csak saját belátása szerint gazdálkodhat, hanem a gazdálkodása során – saját érdekéből – figyelembe kell vennie erdészeti szakmai érveket is, valamint – ha a terület védett, vagy turisztikailag látogatottabb – természetvédelmi, illetve közjóléti szempontokat is. Ezek alapján pedig 10 évre előre megtervezik az egy-egy erdőben végezhető beavatkozásokat, amitől a 10 év során csak nagyon indokolt esetben, külön kérelemre lehet eltérni. Ezt nevezzük erdőtervezésnek.

Elegyes erdő a Mátrában

A fentiekből következik, hogy az erdőtervezés alapvető fontosságú az erdővel gazdálkodók számára, hiszen 10 évre meghatározza a gazdálkodás kereteit. De – védett területek esetében – ugyanilyen alapvető fontosságú a természetvédelem számára is, hiszen az erdőtervezés során van mód és lehetőség meghatározni azokat az intézkedéseket, amiknek biztosítani kell(ene) a védett természeti értékek és élőhelyek fennmaradását. Tovább növeli ennek a jelentőségét, hogy arányaiban a legtöbb védett terület az erdők között van, és hogy nagy többségben élőhelyként éppen az erdők vannak a legjobb természetességi állapotban Magyarországon.

A holtfa tápanyagot, búvóhelyet és lakhelyet ad a hozzá kötődő élőlények sokaságának, így fajgazdagabbá, teszi az erdei életközösséget.

Az elmúlt évtizedek gyakorlata szerint a védett erdőkben is ugyanolyan gazdálkodás folyik, mint a gazdasági erdőkben, azzal a különbséggel, hogy eseti jelleggel, megfelelő indoklással ez korlátozható (ennek eszköztára jellemzően kimerül abban, hogy az erdőn belül egy kisebb részterület nem érinthető erdőgazdálkodási munkával). Ez a gyakorlat teljesen elfogadható lenne – a gazdasági erdőkben. A védett erdőkben végzett munkák célja azonban – az erdőtörvény alapján – elsősorban a természeti állapotok javítása kell, hogy legyen. Gazdálkodás ezért ezekben az erdőkben csak olyan módon és mértékben lenne végezhető, hogy az ezt a célt (a természetvédelmet) ne veszélyeztethesse.

Véghasználat utáni erdőkép. A kerítés az újulatot hivatott védeni a vadkártól.

Könnyen belátható, hogy a kisebb módosításokkal a gazdasági erdőkben folytatott gazdálkodás alkalmazása a védett erdőterületeken nem biztosítja a természet védelmét. Ezért az elmúlt évtizedek gyakorlata helyett az erdőtervezések során a természetvédelem olyan módszerek általános alkalmazását / előírását javasolja

• amelyek egybefüggően sokkal kisebb területekről teszik lehetővé a fák kitermelését, ezáltal minimalizálható a gazdálkodás erdőkre gyakorolt hatása (összességében viszont ugyanannyi fát lehet kitermelni, azaz a gazdálkodót kár nem éri);

• amelyekben a gazdálkodással nem érinthető területek olyan – nem csak gazdasági értelemben, hanem valóban – idős erdők létrehozását jelentik, amelyek biztosítják a zárt erdőkhöz kötődő fajok hosszú távú fennmaradását és vándorlásának lehetőségét, és ezért ezeket az erdőket lehetőleg egyenletes hálózatban kell kijelölni;

• amelyek biztosítják a ritka, egyedi tulajdonságokkal bíró élőhelyek – köztük kiemelten a gazdasági erdőkből jellemzően teljesen hiányzó holt fák – fennmaradását, jelenlétét

• amelyek biztosítják a honos, kis arányban megtalálható elegyfafajok fennmaradását, jelenlétét

• amelyek biztosítják az idegenhonos, inváziós fafajok visszaszorítását

Ezekkel a módszerekkel a jelenleginél sokkal hatékonyabban lehet(ne) biztosítani, hogy a természeti értékeink is megmaradjanak, miközben erdőgazdálkodás is tovább folytatható – persze más szemlélettel.

Életnyomok (lárvák) idős juhar kérge alatt egy elegyes bükkösben.

Az erdőtervezések nyilvánosak, így bárki részt vehet annak folyamatában, illetve megismerheti az eredményeit. Mindenkit csak bátorítani tudunk arra, hogy vegyen részt ebben a fontos munkában, adjon hangot véleményének, és érdeklődjön eredményeiről. Csak így valósulhat meg ugyanis az a cél, hogy az erdő minden társadalmi funkciójának megfeleljen, és ne csak a gazdálkodás egy helyszíne legyen.

Az egyszerre letermelt, egyidős állományok foltjainak "sakktáblája" távol áll a természetes erdő- és tájképtől.

Akit a téma mélyebben is érdekel, ajánljuk a Bábakalács füzetek sorozatában megjelent Natura 2000 erdőterületek kezelése, valamint Frank T. - Szmorad F.: Védett erdők természetességi állapotának fenntartása és fejlesztése című kiadványokat.

Kovács Krisztián

Erdészeti Osztály

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság