Gyepkezelés a Bükki Nemzeti Parkban

A Bükki Nemzeti Parkban a gyepek jóval több, mint ezer hektárt foglalnak el. Társulástanilag a legkülönbözőbb gyeptípusok tartoznak ide, jellegzetes fajösszetételű, az egyes gyeptípusoknak megfelelő életközösségeknek biztosítva élőhelyet.

A gyepek - természetvédelmi kezelés szempontjából - két nagy csoportba sorolhatók:

Az elsőbe tartoznak azok a gyepek, amelyek nem igényelnek aktív természetvédelmi kezelést. Ezek az edafikus jellegű gyepek: sziklagyepek, töbörrétek, sztyeprétek. Ezeknek az élőhelyeknek a védelméről kell gondoskodni. Érzékeny élőhelyek, minden behatásra érzékenyen reagálnak: a felelőtlen turisták tűzrakása, szemetelése, a nagy létszámban jelen levő, tájidegen muflon taposása, a nem átgondolt erdősítések (elsősorban fenyvesítések) maradandó kárt okozhatnak ezeken az élőhelyeken.

A másik nagy csoportba azok a gyepek sorolhatók, amelyek fenntartásához aktív természetvédelmi beavatkozásokra van szükség: ezek a hegyi kaszálórétek, a hegylábi legelők, fás legelők, kaszált aljú gyümölcsösök és az egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek.

Az irtás eredetű hegyi réteket korábban a rendszeres kaszálások tartották fent. A hegység területén (Répáshuta, Bükkszentkereszt) és hegylábi falvakban lévő állatállomány téli takarmányigényét a dús füvű hegyi kaszálókról biztosították egykor. Az állattartás összeomlásával, az állatállomány felszámolódásával a réteket fenntartó kaszálások is elmaradtak.

A hegyi kaszálókkal ellentétben a hegylábi - szintén irtás eredetű - legelőkön, fás legelőkön legeltették, makkoltatták a falvak állatállományát. A megfelelő számú legelő állat tartotta életben a gyepeket. A legeltetés mellett a pásztorok bizonyos fokú legelőkarbantartást is végeztek: a jószág számára ehetetlen, szúrós növényeket folyamatosan "kigyomlálták" a legelőkről. A fás legelők nemcsak a legelő jószágnak biztosítottak jó minőségű takarmányt, hanem a makkoltatásra is alkalmasak voltak. Mára ezek a gazdálkodási formák megszűntek. A hagyományos állattartás eltűnésével ezek a gyepterületek átalakulnak: a hegyi kaszálók és a hegylábi legelők gyomosodnak, cserjésednek, majd újra erdősülnek. A jobbik eset, ha a erdősülés a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal történik. Sok hegylábi gyep esetében azonban az intenzíven terjedő akác hódítja meg a felhagyott területet.

Az aktív természetvédelmi beavatkozást igénylő gyepekhez lehetne sorolni azokat a hagyományos művelésű gyümölcsösöket, amelyek alját rendszeresen kaszálták. Ilyen almás-, szilváskertek voltak a Dél-Bükk és az Északi-Bükk falvainak körzetében egyaránt. Ezeknek a gyümölcsösöknek a többsége a beerdősülés előrehaladott stádiumában van a hagyományos gazdálkodás megszűnése miatt.

Szintén ebbe a kategóriába lehet sorolni azokat a kisparcellás, hagyományos művelésű szőlőket is, amelyeket évtizedek óta nem művelnek, és mára virágban gazdag, félszáraz gyepek alakultak ki a helyükön. Számos ilyen felhagyott szőlőterület található a Nyugati-Bükk hegylábi völgyoldalain vagy az Északi- és a Keleti-Bükk előterében.

Ezek a gyepek másodlagosan alakultak ki, és az évszázadok óta folyó ősi gazdálkodási formák tartották életben őket. A használatuk megszűntével a gyepek elvesztik azokat a természeti, táji és gazdálkodástörténeti értékeiket, amelyek érdekében a védetté nyilvánításuk megvalósult. Annak érdekében, hogy ezek a kiemelt jelentőségű élőhelyek fennmaradjanak, szükséges a természetvédelmi beavatkozás, a természetvédelmi célú kezelés.

Ahhoz, hogy a kezelések megfelelő módon történjenek, vizsgálni kell egyrészt az egykor jellemző hagyományos gazdálkodási formákat, amelyek fönntartották a gyepeket, másrészt a védendő természeti értékek körét. A két problémakör figyelembevételével lehet kidolgozni azokat a gyepkezelési eljárásokat, amelyek a gyepeket természetvédelmi, tájképi, gazdálkodástörténeti értékeikkel együtt megfelelőképpen őrzik meg.

A nemzeti park jelenleg csak az olyan védett gyepterületeken tud természetvédelmi kezeléseket végezni, ahol "egy személyben" a terület tulajdonosa és kezelője. Sajnos a bükki gyepek többsége nem a nemzeti park kezelésében van, ezért a természetvédelmi célú kezelésüket megvalósítani rendkívül nehéz. Ezért a nemzeti park a megoldás érdekében olyan kezelési terveket dolgoz ki, amelyek alapján a jelenlegi kezelők is el tudják végezni - nemzeti parki felügyelettel - fenntartási, kezelési munkák nagy részét. A gyepek fennmaradását hosszú távon azonban csak a hagyományos állattartás újbóli meghonosítása és támogatása biztosíthatja - összhangban a természetvédelmi célokkal.

Az utóbbi években a nemzeti park a következő területeken végzett természetvédelmi célú gyepkezeléseket:

Cserépfalu: Hidegkút-laposa. Egykori fáslegelő, amelyen a megfelelő hasznosítás évtizedekkel korábban megszűnt. A legeltetés, makkoltatás megszűnésével a több száz éves cser, illetve kocsánytalan tölgyekből álló fáslegelőn elindult a cserjésedés, a csermagoncokkal való beerdősülés. Eddig több mint 200 ha-on történt cserjeirtás, majd szárzúzás és végül kaszálás, amely az újbóli legeltetéses hasznosításnak teremtette meg a feltételeit. 2005 júniusától 60 db magyar szürkemarha legel a területen, amelynek tervezett állománynagysága 100 db körüli lesz.

Répáshuta: Laposágyi fáslegelő és Bükkszentkereszt: Lófő-tisztás: a cserépfalui rehabilitációs munkákhoz hasonló fáslegelő rekonstrukciókat végeztünk, azonban ezek a gyepek takarmánynak is megfelelő minőségűek. A legeltetés feltételei nem adottak, azonban a hegylábi álltenyésztés támogatásával van remény e két területnek a kaszálással történő hasznosítására.

Bükk-fennsíki rétek: kb. 100 ha-nyi, természetvédelmi szempontból a legértékesebb réteken végeztettünk élőhelyrehabilitációs munkákat, amely cserjeirtásból, szárzúzásból továbbá térben és időben természetvédelmi szempontok alapján szabályozott kaszálásból állt. További cél a lipicai ménes jelenlegi, természetvédelmi szempontból nem megfelelő legeltetési módszerének természetvédelmi szempontokat is kielégítő korrekciója (konkrét elképzeléssel rendelkezünk ez ügyben), távlati terv, hucul fajtával való legeltetés, kizárólag természetvédelmi kezelési célból.

Jelenleg a hegyi rétek és fáslegelők kezelése mellett az erdei tisztások felmérése folyik, amely program végén minden tisztásra kidolgozott kezelési tervvel fogunk rendelkezni. A tisztások kezelésének problémáját a jövőben az egyik legfontosabb gyepkezelési programmá szeretnénk fejleszteni.