• Cím: 3304 Eger, Sánc u. 6.
  • Tel: 36/411-581 Fax: 36/412-791
  • Email: titkarsag@bnpi.hu

Ragadozómadár-védelem

Észak-Magyarország területén (Bükk,- Mátra,- Upponyi-hegység, Kelet-Cserhát,- Bükk-alja, Mátra-alja, Heves-Borsodi Sík) különös jelentőssége van egyes nappali ragadozómadarak (Falconiformes) állomány-megőrzésének. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) működési területére eső kb. 6.000 km2 kiterjedésű területen a '80-as évek kezdetén 5-6 pár parlagisas (Aquila heliaca), 8-10 pár békászósas (Aquila pomarina), 8-10 pár kerecsensólyom, 200 pár körüli kékvércse (Falco vespertinus) költött.

E fajok költőállományának megőrzése, fejlesztése nagy felelősséget jelentett (és jelent) az igazgatóság számára. A munkával a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 34.sz. Bükki (Bükki HCS) és Zempléni (Zempléni HCS) helyi csoportjait bízták meg, mely szervezetek azóta is ellátják ezt a feladatot az igazgatóság közreműködésével.

Kezdetben a fokozottan védett fajok állományának megismerése, felmérése volt a főfeladat, hiszen ezek az alapadatok teljesen ismeretlenek voltak. A fészkelőhelyek lokalitásának ismerete lehetőséget teremtett a költőterületek megőrzésére a hatósági eszközrendszer által. Ezt követően a veszélyeztetettség mértéke szerint foglalkoztunk az egyes taxonok aktív védelmével.

A komplex fajvédelmi programok egyéb elemei mellett a nagytestű nappali ragadozómadarak védelmében 1985-től, a vércse-fajok védelmében 1992-től alkalmazunk mesterséges fészkeket melyeknek kimagaslóan hatékony védelmi hozama van. Az alábbiakban röviden ismertetjük az egyes fajoknál folytatott védelmi gyakorlatot és fontosabb eredményeit:

1. Kerecsensólyom (Falco cherrug)

A Bükki Nemzeti Park alapításának időpontjától követjük nyomon ezt a nemzetközi szinten is kiemelkedő természetvédelmi státusú madárfajt. Ebben az időszakban Magyarországon a faj krízis helyzetben volt. Az ismert 30-40 pár jelentős része "tradicionális" sziklai fészkekben és középhegységek ragadozómadár fészkeiben költött. A fészkek jelentős részét évről-évre kifosztották ezért a hazai állományt a teljes felszámolódás reális veszélye fenyegette. Az MME Ragadozómadár Védelmi Szakosztálya irányítása mellett a Bükki HCS szervezésében kezdődött el a veszélyeztetett fészkek őrzése, melynek legfontosabb helyszine a Bükki Nemzeti Park volt. A Bükkben az egész költési időszakra (3 hónap) kiterjedő őrzéseket szerveztünk általában évi 3 helyszinen, kb 150 fő/év részvétellel. Az őrzések rendkivül eredményesek voltak egyben egyértelműen bebizonyították feltevésünket, hogy a korábbi években a fészkeket rendszeresen kiszedték. 1980-tól az őrzések bevezetéséig 13 esetből mindössze két költés volt eredményes (2-2 fióka). Az összesen 36 bükki fészekőrzés eredményeként 101 fióka repült ki, a minimális mértékű fiókapusztulásnak mindig valamilyen biológiai természetű oka volt (predáció, terméketlen tojások, fertőzés). Az őrzéseknek szakmai jelentőségükön túl jelentős szemléletformáló szerepük volt. A jelenlegi hivatásos, vagy amatőr természetvédők jelentős része részt vett sólyomőrző táborainkban.

Az őrzés mellett számos egyéb védelmi módszert gyakoroltunk - a természetes fészkek megerősítését, a sziklai költőüregek alzatának lecserélését, fióka adoptációt, dajkamadár alkalmazását, zsákmányállat telepítést és a végül legsikeresebben alkalmazott műfészkeket. Középhegységi viszonylatban különösen a sziklai műfészkeknek volt nagy jelentősége. A '90-es évek elejétől a kerecsenek fokozatosan elhagyták hegyvidéki élőhelyeiket és síkvidékeinken telepedtek meg. Ekkor indult be nagyszabású műfészek kihelyezési programunk a Heves-Borsodi Síkon, ami később a jászság nyugati területeire is kiterjedt (HNPI).

Az ezredforduló körüli évek átlagában (1998-2002) síkvidéki műfészkeink lakottsága az alábbiak szerint alakul: 45-48 pár vörösvércse, 2-3 pár kékvércse, 30 pár kerecsen, 10-12 pár egerészölyv, 5-7 pár parlagi sas, 2-3 pár tőkésréce 1 ízben próbálkozott egy feketególya pár.

Projektünk tartja fenn a legnagyobb és legjobban ismert hazai kerecsen-állományt, a hazai populáció kb. 1/3-át. E védelem függő faj hazai megőrzésével kapcsolatban igazgatóságunknak különösen nagy felelőssége van. A közel 400 mesterséges fészek karbantartása, a műfészek hálózat fejlesztése, a fészkek kontrollálása, a vizsgálati anyagok begyűjtése, veszélytényezők elhárítása, zsákmányállat-védelem, adatrögzítés, menedzsment, ismeretterjesztés és még számos részfeladat folyamatos munkát jelent. Eredményeink nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánkat a kerecsenvédelemben nemzetközi szinten is elismerik, így hazánk készítette el a faj európai "action plan"-jét, jelenleg van kidolgozás alatt a fajta vonatkozó Life Nature pályázat.

Az közelmúlt aktualitásai

A fajjal kapcsolatos, 16 partnerrel működő LIFE Nature pályázat, melynek kedvezményezettje a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság elsősorban új mesterséges fészkelőhelyek biztosítását, a veszélyeztető tényezők feltárását és felszámolását, a faj számára kedvezőbb feltételek biztosítását (pl. zsákmányállat telepítése és védelme), élőhely-használatának, vonulásának-kóborlásának megismerését célozta meg. Csak érintőlegesen foglalkozik azzal a kimagasló nagyságrendű állománnyal, mellyel az Igazgatóság már most rendelkezik és az elmúlt 30 év alatt rendkivül intenzív munkával alakított ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) bükki helyi csoportja segítségével. A faj „védelem-függő” így a különböző feladatok megoldása szinte az egész év során aktuális úgy a BNPI, mint az MME számára.
2008-ban nem kevesebb, mint 61 aktuális és potenciális territórium volt ismert, mindegyikben 2-5 közötti természetes, illetve műfészek. Megtörtént e revierek kontrollja, később a foglalt fészkek folyamatos ellenőrzése.
A költési idényt megelőzően, őszi-téli időszakban, az összes 2007-ban lakott és leromlott állapotú műfészket kijavítottuk. Megtettük ezt azokban a hajdani revierekben is, ahol több éve eltűnt a kerecsensólyom, de bármikor ismét visszatérhet. Ez a munka folyamatos, évről-évre visszatérő feladatot jelent.
Betű és számkóddal láttuk el az aktuális és potenciális költőpárokat (reviereket), feljegyeztük mindegyiknél a revier kezdetének ismereteink szerinti évszámát.
Az egyes revierekből igyekeztünk vedlett tollakat gyűjteni egy későbbi esetleges rokonsági vizsgálat céljából. Ugyanebből a célból, a fiókák jelölésének időszakában fiókánként 2 db kis tollmintát gyűjtöttünk be.
A fiókák egy részét úgynevezett PIT gyűrűkkel láttuk el, ami a később a befogás nélküli egyedi azonosítást fogja szolgálni.
Idei évben – az MME Ragadozómadár Védelmi Szakosztállyal történt egyeztetés szerint – egyszer, a kirepülést követően begyűjtöttük az összes hozzáférhető fészekből a zsákmány maradványokat analizálás céljából. Ezt dr. Solti Béla (Gyöngyös, Mátra Múzeum) végzi. A 400 kV-os távvezetéken költő párok zsákmánymaradványának begyűjtésénél az OVIT utódszervezetének (MAVIR) munkatársai voltak segítségünkre, melyet ezúton is köszönünk.
A LIFE-ban tervezett mennyiségen felüli műfészkeket helyeztünk ki azokra a helyszínekre, ahol ezt szükségesnek ítéltük meg.
A monitoring tevékenységet költési időn túl is folytatjuk, mert tapasztalatunk szerint ennek az időszaknak nyomonkövetése fontos adalékokat szolgáltat a költőpárok alakulásához, védelmi beavatkozások megtételéhez.
A faj élőhely használatának vizsgálatát a kijelölt mintaterületen, a Hevesi Füves Puszták TK területén vizsgáljuk. E célból az MME a területen költő egyik pár hím madarát befogta és GPS nyomkövetésű adóval látta el. Sajnos ezt a példányt lelőtték, de sikerült egy másik pár hím madarát befogni és megjelölni így ez a példány folyamatosan szolgáltatja az adatokat.
2008-ban is telepítettünk ürgéket a faj táplálékbázisának növelése céljából a dél-hevesi és dél-borsodi területre.

Kerecsensólyom jelenlétét az alábbi megoszlásban találtuk az igazgatóság területén

TájegységSikeres költőpárSikertelen költőpárRevier megfigyel madárralPotenciális revierÖsszes
Borsodi-Mezőség824620
Dél-Heves1637935
Kesznyéten01102
Bükk-alja21104
Összesen:267131561

Összesen tehát 46 revierben észleltünk a fajt. A költésbe kezdett 33 pár közül 26 (78,7%) volt sikeres. Sikerességnek azt vesszük, ha fióka repült ki a fészekből.
A sikertelen párok száma bár nem kevés (7), az elmúlt évhez képest 1-el kevesebb. A költési siker jóval meghaladta az országos átlagot, ez nyilvánvalóan a fészkek karbantartásának, a költésre alkalmas fészkek nagy számának tudható be.
2008-ban egyáltalán nem volt tudomásunk természetes fészekben költő kerecsenről a működési területünkön. A költések mesterséges fészkekben történtek fán, vagy nagyfeszültségű hálózat tartóoszlopán.
Összesen minimum 81 fióka kirepülését bizonyítottuk.. Összesen 5 fióka pusztulásáról van konkrét bizonyíték. Ebből 3 fióka egy hetes kor alatti volt, kettő a gyűrűzést követően pusztult el a fészekben, feltehetően fertőzés következtében. 10 esetben észleltünk sérült, vagy záp tojást a fészekaljakban, 2 esetben teljes fészekaljak (4-4 tojás) voltak terméketlenek. Összesen 20 db. sérült tojást észleltünk, melyek nagy részét begyűjtöttük vizsgálati célokra.
A kirepült fiókákat alapult véve a fészekaljak mérete az alábbiak szerint alakult:

<
FiókaszámEsetek száma
13
24
36
49
54

2. Parlagi sas (Aquila heliaca)

Igazgatóságunk működési területének legnagyobb ornitologiai értéke az itt költő minimálisan 45 pár (2004) parlagi sas. A faj védelem orientált kutatása kezdettől kiemelt feladatnak számított, amikor néhány párból állomány költött a Zempléni-hegységben, Bükkben és a Mátrában. E negyedszázad során a faj itteni költőállománya legalább ötszörösére emelkedett. A középhegységi élőhelyek mellett folyamatosan egyre nő a síkvidék jelentőssége. Igazgatóságunk költőállományai teremtik meg a faj terjedésének lehetőségét, mely folyamatot utóbb tudományos eszközökkel is sikerült bizonyítani.

E fajnál különös hangsúlyt kap a hatóság (elsősorban erdészeti) információval történő ellátása. A gyakorlati védelmi beavatkozások hasonlóak a kerecsenhez - zsákmányállat telepítés, veszélyes vezetéksorok felmérése, szigetelése, fészkek megerősítése, viharkárok kiküszöbölése rendszeres ellenőrzéssel, fióka adoptáció, mesterséges fészkek alkalmazása stb. A faj először projektünk területén költött bizonyítottan műfészekben (1991). A mesterséges fészkek nagyban hozzájárultak a faj sikeres terjeszkedéséhez elsősorban a síkvidéki élőhelyeken. A kiterjedt műfészek hálózattal rendelkező Heves-Borsodi Sík területén az utóbb években a párok kb 30%-a költ biztonságos műfészkekben.

A korábbi évtizedek munkájára alapozva jöhetett létre a fajra vonatkozó Life Nature pályázat (befejező év 2005) ami jelentősen hozzájárul a faj biológiájának, élettér-használatának megismeréséhez. Igazgatóságunk parlagisas állománya még jelen időszakban is növekszik. Hatása, kisugárzása a Kárpát-medence többi potenciális élőhelyének benépesítésére egyértelmű. A hazai állomány 50%-át kitevő népesség megőrzése kiemelkedő természetvédelmi feladat. A faj védelmére kijelölt nagy kiterjedésű Natura 2000 terület reményeink szerint biztosítja a fentiekben vázolt kiterjedt munka feltételeit.

Az közelmúlt aktualitásai

A fajjal kapcsolatos Life Nature pályázat 2006-ban befejeződött, de a program fontosabb elemeit folytatni kell. Az Igazgatóságra az alább felsorolt feladatok hárulnak, melyet az MME segítségével lát el:

  • A költőállomány felmérése (monitoring)
  • A költések menetének folyamatos ellenőrzése
  • Szükség esetén aktív beavatkozások megtétele
  • Havária helyzetek nyomonkövetése, elhárítása
  • Műfészkek kihelyezése
  • Közreműködés gyűrűzésben, tollminták, zsákmánymaradványok begyűjtésében
  • Dokumentáció, média

A költési időszak derekán több esetben volt olyan szélsőséges időjárás, hogy a kedvezőtlen helyzetben levő fészkek pusztulásnak voltak kitéve. Ekkor fokozott ellenőrzést kellett végezni, ennek ellenére viszonylag sok volt a tönkrement fészekalj. A fiókák jelölését az MME Ragadozómadárvédelmi Szakosztály „parlagisas afterlife” feladatain dolgozó kolléga végezte. A fiókák zárt ornitológiai gyűrűt és színes jelölőgyűrűt kaptak..
A BNPI területén összesen 49 parlagisas revier-ről van tudomásunk. Nagyobb tájegységenkénti megoszlásukat az alábbi táblázat szemlélteti. Kiemelkedő nagyságú költőállomány van a Dél-Hevesi területünkön (26 territórium), egyben a veszélyeztetettség lehetősége is itt a legnagyobb.
Sajnos idei évben is történtek mérgezések, lelövések, melynek e faj példányai is áldozatul estek (Dél-Heves, Bükk-alja)
A költési sikeresség fokmérője a kirepült fiókák száma. Táblázatunk szemlélteti ennek eredményeit. A BNPI területén összesen 61 fióka repült, ebből 35 Dél-Hevesben!

3. Kékvércse (Falco vespertinus)

A BirdLife "Vulnerable" kategóriájába tartozó, Európa szerte csökkenő állományú faj kutatásának-védelmének története közel két évtizede vette kezdetét igazgatóságunk területén (MME Bükki HCS). A '80-as évek elején még nagy telepek voltak a Hevesi Síkon és a Borsodi Mezőségen, majd a telepek folyamatosan felszámolódtak, az állomány a védelem ellenére lecsökkent, a szoliter , vagy laza telepes költési mód lett jellemző. A tendencia felismerését követően már a '90-es évek közepén a varjúfészkeket utánzó műfészek telepekkel próbáltuk helyettesíteni az eltűnt vetési varjú telepeket. Kezdetlen jó eredményeket értünk el ilyen módszerekkel, legnépesebb műfészek telepünkön 8 pár kék és ugyanannyi vörösvércse költött. Mesterséges fészkeinkkel évről-évre követtük a faj területhasználati változásait, de a költések zöme így is szarkafészkekben volt. A műfészkek jelentőssége ott lépett fel, hogy az azonos élőhelyen élő vörösvércsék nagy számban hasznosították ezeket, "felszabadítva" ez által a természetes fészkeket a kékvércsék számára.

Területünkön az alábbi vércse-műfészek tipusokat alkalmaztuk: Koszorú-keret alaphoz rögzített, nagyméretű varjú-fészket mintázó műfészkek, erős, fonott kosarak, kisméretű fedeles költőládák a berepülő nyílásnál peremmel, fa-tálcák, kisméretű műanyag félgömb műfészeknek kiképezve. Minden esetben talajt, vagy felfordított gyeptéglát helyezünk a fészekcsészébe.

Vércse-védelmi munkánkat elsősorban a kékvércsék által is lakott Heves-Borsodi Síkon végeztük. Itt jelen időszakban 72 db. műfészek és 150 körüli különböző költőláda áll a madarak rendelkezésére.

Éveken keresztül őriztettük az utolsó nagyobb varjútelepet az akkor ott költő kékvércsékkel együtt.

A faj védelmi jelentősségét a jóváhagyott fajmegőrzési terv és elnyertnek minősíthető Life Nature pályázat is bizonyítja.

Az áramütés általi pusztulások csökkentése a többi pusztai fajhoz hasonlóan folyamatosan történik. A faj megőrzése tekintetében nálunk is az extenzív területhasználati módok általános alkalmazása, a legelő állatállomány növelése lenne a legfontosabb.

Az közelmúlt aktualitásai

Az igazgatóság partnerként vesz részt a fajjal kapcsolatos LIFE Nature pályázatban, így a feladatok túlnyomó részét megoldja. Megjegyezzük, hogy az állomány monitoringjának protokollja az MME Bükki helyi csoport által kidolgozott és évekkel ezelőtt alkalmazott minta alapján készült.
Az igazgatóság területén az alábbi feladatok kerülnek végrehajtásra a program során:

  • költőállomány felmérése
  • mesterséges fészkek kihelyezése (LIFE pályázatból vásárolt költőládák)
  • korábbi évtizedekben kihelyezett műfészek típusok számozása, adatrögzítése
  • veszélyes középfeszültségű vezetékek szigetelése
  • élőhelyhasználat és táplálkozás vizsgálata
  • gazdafórumok megrendezése
  • vetési varjú telepek felmérése és védelme
  • mesterséges fészkek felújítása
  • havária helyzetek elhárítása
  • gyűrűzés (fém és színes gyűrűkkel)
  • őszi mozgalmak figyelemmel kisérése
  • madárpusztulások elhárítása
  • dokumentáció

2008-ban a költések sikeresebbek voltak, mint korábbi években.. A Hevesi -sík területén valamivel kevesebb, a Borsodi-Mezőség területén jelentősen több kék vércse költött az idén.
Elvégeztük a korábbi közel két évtized során kihelyezett különböző típusú fajspecifikus műfészkek számozását, kataszterbe vételét. Az adatállományt a BNPI rendelkezésére bocsátottuk. E munka befejezése a 2008-as idény előttre van tervezve.

A Borsodi-Mezőség értékelése

Az idei száraz év kedvezett a fajnak a Borsodi-Mezőségen. Sajnos a szomszédos Hevesi-síkon a tavalyinál jóval kevesebb költést regisztráltak. A költési időszakot megelőzően kihelyezett fedett költőládák kitűnően beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és sok pár költött bennük- javarészt sikerrel. Sajnos vetési varjú telep az idén sem volt a területen annak ellenére, hogy az állattartás egyre kedvezőbben alakul. Szinte az összes egykori és potenciális kék vércse-fészkelőhelyre helyeztünk ki költőládákat vagy a LIFE pályázat kapcsán, vagy korábbi években. Azt tapasztaltuk, hogy ezeket ott foglalták el a vércsék, ahol telepesen voltak jelen, a szoliter költések természetes fészkekben történtek.
Több éve végezzük a két vércse faj felmérését és dokumentálását. Reméljük, hogy az idei évvel a korábbi regresszív folyamatot felváltja egy lassú emelkedés a kék vércse állománya tekintetében. A tavalyi 38 párhoz képest az idei 58 revier nagy fejlődésnek látszik, bár felmerül annak a gyanúja, hogy ez nem függ-e össze a hevesi párok hiányával. Megjegyezzük, hogy utóbbi területen is rendelkezésre áll jelentős számú ideális paraméterű műfészek. A faj jelenléte minden bizonnyal összefügg a legeltetéssel, de bizonyos területekről való eltűnésükre nehéz racionális magyarázatot találni. A terület nyugati részén (Szentistván határában) levő korábbi telep idén sem töltődött fel és az egész nyugati régióból hiányzott a faj. Ugyanakkor a terület keleti felén egy nagyobb és több kisebb telepben költött a fentebb leírt mennyiség. A Pataki-tanya műfészek telepén a régi időket idéző kék vércse állomány (24 foglaló pár) költött, amely reményt ad az állomány megerősödésére. Kiemelt feladatnak tartjuk a faj részéről különösen preferált térségekben a költőláda állomány további fejlesztését. Többségük -33 estben -„fedett”- a LIFE pályázat kapcsán beszerzett-költőládában fészkelt, nyitott költőládában 2, műfészekben 1, szarkafészekben 17 és egyetlen esetben dolmányos varjú fészkében történt a költés. Pozitív, hogy a költések sikeressége a korábbi évekhez képest nagyságrenddel jobb volt, így remény van arra, hogy jelentős számú fióka megérje az ivarérett kort. Az 58 reviert foglaló párból 33 volt sikeres, vagy feltehetően sikeres, 14 párnál hiúsult meg a költés, 6 esetben a foglalt fészket elhagyták, 4 estben csak revier szinten tudtuk beazonosítani a párt, egy esetben a revier is csak feltételezett. 65 fióka bizonyítottan kirepült, de ennél több volt, mert több fészeknél feltételeztünk kirepülést. 10 estben volt bizonyítható predáció, zömmel tojásos korban. Többségében dolmányos varjú predálta a fészekaljat, de viharkár is szerepet játszott a pusztulásban. A fiókák közül 56 példányt jelöltünk meg színes gyűrűvel. A mezőségi ismert fészekaljak sikeressége 70,2%-nak bizonyult.

A Hevesi -sík költőállományának elemzése

Dél-Hevesen a szoliter párok voltak jellemzőek. Itt 16 pár költött sikerrel, 8 pár volt sikertelen és 3 költés sorsa bizonytalan. Összesen 27 pár költéséről-fészekfoglalásáról volt információnk.
Összesen 33 fióka kirepülését sikerült bizonyítani. Műfészek telepen összes 4 pár fészkelt, a többi szoliter módon, túlnyomórészt (20 eset) szarka fészkekben. 4 költés volt dolmányos varjú fészkében.
Az ismert költések 66,6%-a volt sikeres.

Működési területünkön tehát 85 kékvércse pár fészekfoglalását és 98 fióka kirepülését tapasztaltuk.

4. Békászósas (Aquila pomarina)

Világállománya kevésbé veszélyeztetett, mint az előző fajoké, a hazai költőpárok száma viszont jelentősen visszaesett az utóbbi 20 évben. Hazai sérülékenysége, kiemelkedő természetvédelmi státusa miatt az MME Ragadozómadár Védelmi Szakosztálya kiemelten foglalkozott ezzel a fajjal. Az előző taxonoknál is ismertetetett (állományfelmérő munka, hatósági munkát megalapozó adatok szolgáltatása, mesterséges fészkek alkalmazása, predáció elleni védekezés stb.) a '80-as évek közepén program indult a természetes körülmények között szinte biztosan elpusztuló kisebbik fióka megmentésére. A "káinizmus" néven ismert jelenséget kiküszöbölő beavatkozás nyomán a kirepült fiókák száma elvileg jelentősen növelhető. A projektet a helyi csoportok kivitelezésében az igazgatóság területén dolgoztuk ki, tökéletesítettük és a mai napig esetenként alkalmazzuk. Tapasztalatairól publikációk számolnak be. Hazai viszonylatban a BNPI területén költő 20-25 pár meghatározó jelentőségű. Az aktív védelem mellett különös szerepe van az erdőgazdasági tevékenység előkészítésének, a természetszerű gazdálkodás általános alkalmazásának. A hegységek peremén tervezett ÉTT területek feltehetően pozitívan fogják befolyásolni az állományok alakulását.

Aktualitások

E rendkívül érzékeny, veszélyeztetett sas-fajunk védelmének igazgatóságunk területén különös tradiciója van, hiszen itt kisérleteztük ki és vezettük be a 2. fióka megmentésének gyakorlatát.
Sajnos az utóbbi időszakban az erdős környezetben költő fokozottan védett fajok (békászó sas, kígyászölyv, darázsölyv) kisebb hangsúlyt kaptak igazgatóságunk területén, mint a nagy pályázatokkal érintett pusztai fajok (parlagi sas, kerecsensólyom, kék vércse). A kutatottság bizonyos térségekben eléggé hiányos, ezeken előfordulhatnak általunk nem ismert költőpárok.
A Bükk-hegységben 7 pár foglalt territoriumot, ebből egy pár később elhagyta azt és együtt mozogva a hegység peremterületén tartózkodott. A 6 költési kisérletből 5 volt sikeres, mindenhol 1-1 fióka repült. A hegység egy revirjében a költési időt megelőzően műfészket helyeztünk ki a faj megtelepedésének elősegítésére. Ezt számon is tartotta a pár, de feltehetően párváltás miatt mégsem költöttek le.
A Mátrában egy pár volt ismert, viszont fészkét nem sikerült megtalálni. Feltételezhetően sikeresen költött, de ezt nem tudtuk bizonyítani. Egy tradicionális revierben nem sikerült észlelnünk a fajt-feltehetően felszámolódott.
A Kelet-Cserhátban tradicionális territoriumába sajnos nem érkezett vissza a pár. Minden bizonnyal vonulási veszteséggel számolhatunk.
Nem volt adatunk a fajjal kapcsolatban a Tarnavidéken és az Upponyi-hegységben. A természetvédelem személyi állományának fejlesztése reményt ad további lokalitások megismerésére a jövőben.

5. Kígyászölyv (Circaetus gallicus)

Hazánkban és Európában "ritkának" minősíthető, zavarás-érzékeny ragadozó. 17-20 páros állománya hazánkban kiemelkedőnek számít, az ország állományának több mint felét jelenti. A többi fajhoz hasonlóan az állományfelmérés, hatósági intézkedések előkészítése, mesterséges fészkek alkalmazása, predáció megelőzése szerepelnek az MME fentebb említett csoportjai programjában. Költőállománya enyhén csökkenő, de a faj kutatottsági szintje nem kielégítő.

Aktualitások

Az aktív védelem gyakorlatát kevéssé igénylő faj. Élőhelyválasztása kapcsán többnyire a vegetáció-történeti szempontból is értékes erdőállományokban fordul elő, ahol a területi védelem és a feltártság hiánya biztosítja sikeres költését. Vannak viszont kivételes esetek, amikor e zavarás-érzékeny faj ún. atipikus környezetben – pl. erdőhasználattal érintett lomb- vagy fenyő állományban költ. Mindezért a párok lokalitásának ismerete fontos. Mesterséges fészkekkel e fajt is védett helyre lehet csábítani, ezt a módszert több esetben alkalmaztuk. Kutatottság tekintetében a békászó sasnál említettek érvényesek. Több egykori, vagy potenciális élőhelyéről nincs idei adat, ami nem kizárólag a faj hiányát jelentheti. A jövőben fokozott figyelemmel kell megkísérelni a jelenlét bizonyítását a kevéssé kutatott helyszíneken. Az idei év bükki kirepülési eredményei ennek ellenére kielégítők: 6 fióka repült bizonyítottan az ismert fészkekből. A Bükk-hegységben és peremterületein további néhány pár előfordulása is feltételezett, ezek bizonyítása a jövő feladata. Különös örömünkre szolgált, hogy egy pár sikeresen költött egy mesterséges fészkünkben.
Sajnos a Mátrában az idén sem sikerült a faj jelenlétét bizonyítani, ami nem jelenti a faj hiányát, hanem a jövőbeni célirányos kutatásokra hívja fel a figyelmet. Ugyanez mondható el többi hegy és dombvidékünkre is. A Tarnavidéken feltételezhető 2 pár jelenléte, de a Heves-Borsodi dombság kevéssé ismert területei további potenciális élőhelyeket jelenthetnek a faj számára.
Összeségében 10 pár körüli lehet a faj állománya a BNPI működési területén.

6. Vándor sólyom (Falco peregrinus)

A faj védelmével kapcsolatban igazgatóságunknak komoly hagyományai vannak .
A múlt század '60-as éveiben területünkön volt az utolsó lakott vándor sólyom fészek, amelyet kifosztottak. Ezt követően a faj kipusztult a hazai faunából és csak a '80-as években jelent meg ismét, többek között az igazgatóság hegyvidéki területein. A köztes időszakban kerecsenek költöttek a "vándorsólymos"sziklákon.

Aktualitások

A faj aktív védelme során az alábbi módszereket alkalmaztuk:

  • Természetes fészket utánzó műfészkek kihelyezése
  • Költőládák kihelyezése fára
  • Műfészkek felújítása
  • Költőládák kihelyeztetése magasfeszültségű tartóoszlopokra
  • Veszélyes középfeszültségű hálózat szigeteltetése

Igazgatóságunk területén 6 vándorsólyom pár fészekfoglalása lett bizonyítva. Ezek közül biztosan mint a 6 megkezdte a költést és 5 pár költött sikerrel.
Egy mátrai pár 3 fiókát nevelt és repített egy megkésett fészekaljból. . A Bükkben 3 fészekaljból 7 fióka repült, egy költés sajnos meghiúsult.
Idén sikerrel költött egy új bükki pár a Hór-völgyben levő Füzérkőn. Potenciális revierként évek óta számon tartjuk, de bizonyosan ebben az évben költöttek először. További 2 helyszinen is sikerrel költött, de biztos fiókaszámok nem ismertek.
Az összes költés és költési kísérlet természetes sziklafalakon történt. A fészkelőhelyek természetes sziklapárkányok, melyek állapota nem minden esetben megfelelő. Ezek megfelelő kialakítása indokolt.
2008-ben minimum 12 fióka repült ki az általunk vizsgált terület fészkeiből. Az ország többi fészkében is jó volt a költési siker, ami további párok megtelepedését eredményezheti. Ez összefüggésben lesz a sziklafalak fokozott védelmével, melyet a BNPI szakszemélyzetének kell biztosítani.
A költések 50%-a az általunk kihelyezett megerősített üregekben, ill. műfészekben történt.

Utolsó módosítás: 2009. március 25., 17:01