Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) területei

A kiemelten védendő magterületek és az ezeket összekötő zöldfolyosók hálózatának, az ökológiai hálózatoknak kiemelkedő jelentőségű szerepük van az élőhelyek folytonosságának biztosításában, mely a flóra és fauna elemeinek megfelelő életteret biztosítanak. A páneurópai ökológiai hálózat részeként Magyarországon is kijelölésre kerültek a hálózat részterületei.

A BNPI működési területének három legnagyobb összefüggő magterülete a Bükki Nemzeti Park, a Zempléni és a Mátrai Tájvédelmi Körzet. Az ezeken kívül fennmaradt további kilenc tájvédelmi körzet szintén magterületnek minősül. Két országhatáron átnyúló magterület található a régióban: a Zempléni TK - Slaneci-hegység és a Karancs-Medves TK - Ajnácskői-hegység. A magterületeket zömmel természetközeli élőhelyekből álló pufferterületek veszik körül szélesebb-keskenyebb övezet formájában. A legszélesebb pufferövezetet a Bükki Nemzeti Park déli határán, a Bükkalján jelölték ki. Az egyes magterületeket folytonos ill. megszakadó ökológiai folyosók kapcsolják egymáshoz, biztosítva a flóra és fauna elemeinek terjedését. Az ökológiai folyosókat többnyire patak és folyó völgyekben jelölték ki. A legsűrűbb ökológiai folyosó-hálózattal a Bükki Nemzeti Park, a Láz-bérci, a Tarna-vidéki és a Mátrai Tájvédelmi Körzetek közötti térben, a Ny-Bükk és K-Mátra erdővel fedett lejtőin találkozhatunk. Szlovákiával kapcsolatot létesítő ökológiai folyosók futnak ki a Zempléni, a Tarna-vidéki és a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetek, valamint az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület felől.

A védelemre tervezett területekkel és természeti területekkel, a NATURA 2000 hálózat területeivel a társadalmi szervezetek, önkormányzatok által, vagy magánerőből fenntartott területekkel kiegészülve elkészülő, a legfontosabb természeti értékeket szintetizáló ökológiai hálózat a BNPI működési területének több mint 30 %-át fedi.