Kunhalmok, földvárak rehabilitációja a BNPI Heves és Borsod megyei területein - KEOP-3.1.2/2F/09-11-2013-0041

Jelen projekt célja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság heves- és borsod-abaúj-zemplén megyei területein lévő legveszélyeztetettebb, illetve legjelentősebb természeti, táji és kultúrtörténeti értéket képviselő kunhalmok és földvárak rehabilitációja.

A projekt keretében részben az egyes projektelemek formai rekonstrukciójára, részben – főleg kunhalmok esetében – a gyepvegetáció visszatelepítésére kerül sor.

Azoknál a projektelemeknél, ahol az érintett tájképi, kultúrtörténeti érték esetében a területnek nem a BNPI a vagyonkezelője, tervezzük a terület megosztását, művelési ágból való kivonását és megvásárlását, a későbbi fenntarthatóság érdekében.

A projekthez kapcsolódóan, a tájékoztatást és az ismeretterjesztést szolgáló bemutatóhelyek kialakítása is tervezett.

Az Alföld legjellegzetesebb antropogén eredetű történelmi képződményei a hosszanti sánc-árkok, melyek eredetéről, koráról és funkciójáról a történeti-régészeti kutatások számos tényt tártak fel az elmúlt évtizedekben. Építésüket a szarmatákhoz kötik, a földmunkák készítésének idejét a III. – IV. század fordulójára teszik, de az avar illetve római védelmi rendszer („limes”) kérdése sem zárható ki teljesen. Funkciójáról még inkább megoszlanak a vélemények (védelmi erődítmény; szabályzócsatorna; közlekedési vonalak, utak), valószínűleg több-funkciós, több nép által használt, szakaszosan kiépített földműről van szó.

Az Északi-középhegység és az Alföld határán hosszú szakaszon követhető, hármas övezetet mutató árokrendszer legépebb szakasza található Erdőtelek és Dormánd között. Ezen a kb. 4,6 km hosszú szakaszon még legkevésbé töltődött fel az árok és mindenütt követhető az árkot (néhol kettős árkot) a déli – Alföld felőli – oldalon kísérő földsánc.

A nagy Csörsz-árok a Hevesi-sík vonatkozásában botanikailag is jelentős szakaszokkal bír, legértékesebb vegetációjú szakaszai ugyancsak Dormánd – Erdőtelek között figyelhetők meg.

A projekt keretében az árokszakasz profiljának helyreállítását – a feltöltődött árokszakaszok kimélyítését, a részben elszántott, földutakkal, egyéb létesítményekkel roncsolt sáncrészek rekonstrukcióját és a projekt teljes területén a zavart vegetációjú szakaszok rehabilitációját tervezzük, az értékes növényzettel bíró szakaszok megőrzése mellett.

A projekt keretében a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetbe, illetve a Hevesi sík Natura 2000 minősítésű területre eső három kunhalom rekonstrukcióját tervezzük.

A település külterületén, mezőgazdasági művelés alatt álló területen elhelyezkedő, kb. 6 m magas halom. Tetején magassági pontot helyeztek el. A központi kiemelkedés kb. 60 m átmérőjű, a halom ma észlelhető teljes kiterjedése kb. 1 ha.

A magassági pont környéke kivételével a halom nagy részét szántják, mérhető magasságvesztése kb. 80 cm. A halom keletkezése az őskorra tehető, azonban a területet a középkorban is használhatták, mert a felületén őskori és koraközépkori cserepek találhatók.

A halomtest roncsolt, nyugati oldalán belvízelvezető csatornát vezettek keresztül. A projekt keretében geodéziai felmérést, a halomtest rekonstrukcióját, sekély szántás és régészeti dokumentáció után visszagyepesítést, a terület vagyonkezelésbe vételét és szántó művelési ágból gyep művelési ágba történő váltását tervezzük megvalósítani.

Szántóföldön található alacsony kerek domb, amely körül a majdnem betemetődött árok nyomvonala még halványan felismerhető. A domb relatív magassága 1-1,5 m, az árokkal kerített telep átmérője 110-120 m, területe kb. 1,2 ha. A területen bronzkori cserepek, fém dísztárgyak találhatók. Az erődített helyen régészeti kutatás még nem folyt, az előkerült leletek alapján középső bronzkorba sorolják. Az erődített telephez dél felől egy további, kb. 4 ha nagyságú külső telep csatlakozik.

Tervezett beavatkozás: geodéziai felmérés, régészeti dokumentáció és sekély szántás után visszagyepesítést tervezünk.

A Sályhoz tartozó Latorpuszta fölé emelkedő Latorvár-tető fennsíkjának peremén és részben a hegyoldalakon is földsáncok húzódnak. A környezetéhez képest csupán 70 méteres magasságban lévő plató hossza mintegy 310 méter, legnagyobb szélessége 105 m. Kutatások szerint a területet már a neolitikumban lakták, magukat a sáncokat a későbronzkor, pilinyi illetve az ezt követő Kyjatice kultúrába sorolták. A honfoglalást követően ennek az őskori várnak a területén épült meg a Bükk hegység déli peremét megszálló Őrsúr és nemzetsége központja. A háromszög alapú fennsík északi részét körbeölelő sáncrendszer a nyugati oldalon mintegy 100 méter hosszan megszakad. A vár belső udvarától mérve a ma is látható sánc magassága 1,5 és 4 méter között váltakozik. A sánccal körülvett terület kb. 2,8 ha kiterjedésű. A kiemelkedés nyugati, lankásabb oldalán egy újabb sánc lepusztult maradványai azonosíthatók.

A sáncok által közbezárt terület nagy részét egyre inkább terjedő cserjés bozót borítja, amely részben eltakarja, részben károsítja a sáncok maradványait. A nyugati oldal egy szakaszán maradtak meg a legjobb állapotban a sáncok, a keleti oldal egy szakaszán pedig egymással párhuzamosan három sáncvonal figyelhető meg. A sáncokkal övezett területen belül több kisebb-nagyobb domb látható, jórészt cserjékkel borítva. Az erődített hegytető déli végében 13. századi falmaradvány emelkedik, melynek állapota kritikus, életveszélyes.

A pályázat keretében tervezzük a sáncok és a belső terület cserjéktől való megszabadítását, a legépebb sáncszakaszok rekonstrukcióját, a bronzkori település ismertetését. A Latorvár-tetőn a Herman Ottó Múzeummal együttműködve újabb sáncátvágásokat tervezünk abból a célból, hogy hitelesen tudjuk bemutatni az őskori földvár és az arra települő honfoglalás kori nemzetségi vár szerkezetét. Az Árpád-kori falmaradvány tudományos felmérését és ideiglenes megerősítését is tervezzük.

A kb. 50 m-rel a környezete fölé emelkedő domb északi oldala meredek, D-i oldala enyhén ereszkedik. Teteje sík, enyhén domború. A meredek északi oldal felett található a vár, körülötte kb. 22 m széles, 5 m mély árok húzódik, az árokkal körülvett, szabálytalan kör alakú terület legnagyobb átmérője 255 m, területe 3,8 ha. Közepén – valószínűleg az árok anyagából épített – nagyjából kör alaprajzú, 11 m relatív magasságú, csonkakúp alakú domb emelkedik, belsejében mintegy 30 m átmérőjű mélyedéssel. A mélyedésben jelenleg egy távközlési antenna tartóoszlopa és épülete áll.

A vár építésének ideje bizonytalan. Egyes kutatók kora vaskorinak, mások 13. századinak tartják. Az objektum területén régészeti kutatás még nem folyt.

A földvár egy része már teljesen beerdősült, de nyugati és déli felén a növényborítás még nem teljes, ezen a területrészen még látható a mesterségesen emelt domb, felismerhető az árok és néhol sekély sánc is. Az objektum területén eddig régészeti kutatás nem volt.

Távolról is jól látható jelentős tájképi elem.

Tervezett beavatkozás: a még nem erdősült részen a növényzet visszaszorítása, az épített domb, az árok és a sánc megtisztítása oly mértékig, hogy a földvár építményei felismerhetők maradjanak. A terület rekultivációja során az erővel fedett terület aljnövényzetének gyérítését, míg a fűvel fedett területen kaszálást, cserjeirtást tervezünk.

A Halomvár mesterséges vagy természetes voltának, valamint keletkezési idejének megállapítására az erődítést magában foglaló területen régészeti vizsgálatokat is tervezünk.

Bronzkori település központja (kora bronzkor, hatvani kultúra), viszonylag kis területű (kb. 65x400 m, kb. 2,5 ha) település az Ős-Csincse medre és egy feltehetőleg szintén bronzkori átvágás által körbezárva. Mindössze kb. 2,5-3 m-t emelkedik ki a környezetéből, de az áradások, belvizek már nem érik el. Víz felöli peremén fa és cserjesáv van, belső része erősen gyomosodott szántó.

Tervezett beavatkozás: geodéziai felmérés – sekély szántás – régészeti dokumentálás – gyepesítés – művelési ág váltás. Az erődített településhez tartozó külső településrész lehatárolására geofizikai kutatást tervezünk.

Az árokkal és az átvágással egyértelműen lehatárolt őskori település ismertető táblán történő bemutatását is tervezzük, a helyszínt bekapcsolva egy már létező tanösvénybe.

A Rigós-patak partján található mocsaras, vizenyős területből kiemelkedő 3-4 m magas lapos dombhát kiemelt végpontja, melyet 45-50 m átmérőjű félköríves árok határol. Az 1-1,5 m mély, mesterséges, félköríves árokkal elválasztott legmagasabb kiemelkedés területe kb. 40x60 m, relatív magassága kb. 2-3 m. Az árkon kívül félköríves alakban szintén a környezetéből kiemelkedő külső települési egység veszi körül. A halom és az árok erősen lepusztult, illetve feltöltődött, de jellegét mindmáig megőrizte. Felszíne szántott, a halomtest magasságát az elszántás valószínűleg jelentősen csökkentette. Környezetében legelők vannak, az állatok által okozott taposási kár is jelentős. Elszántás, legeltetés erősen veszélyezteti. Táji érték, mocsaras területből kiemelkedő szép ívű dombhát. A kezelésre tervezett terület maximális átmérője kb. 200 m, területe közel 3 ha.

Régészeti szempontból számon tartott (több rétegű bronzkori település, leletanyaga alapján a hatvani és füzesabonyi kultúra idején is lakták, régészeti védettségre javasolt), a helyszíni bejáráskor is számos cserép, patics, csont és kagylóhéj került elő. Tervezett beavatkozás: geodéziai felmérés - sekély szántás – régészeti dokumentálás – gyepesítés – kitáblázás.

A Tisza jobb parti ártere fölé emelkedő magasparton elhelyezkedő földvár területét több kultúra lakta. A magaspart északkeleti, kiugró végén kis dombot - a hatvani kultúra többrétegű települését - vesz körül egy mesterséges árok. A dombhát árokkal lehatárolt déli vonulatán kora vaskori és szarmata település több rétegét, kora bronzkori hamvasztásos- és késő bronzkori vázas és hamvasztásos sírokat tártak fel. Ásatások során Árpád-kori leletek is előkerültek. A domb felső átmérője kb. 17 m, az árok szélessége 25-35 m, mélysége 0,5-1,5 m. A földvár területe kb. 1,5 ha. A domb erősen lepusztult, az árok már alig észrevehető, földút vágja át. A terület jelenleg szántó művelési ágban van, de erősen bozótosodik.

Tervezett a kettős halom geodéziai és geofizikai felmérése, bozótirtás, sekély szántás, geofizikai felmérés, régészeti dokumentáció után az árok mélyítése, gyepesítés, a fával benőtt területeken ligetes, gyepes felület kialakítása.

A projekt keretében a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetbe, illetve a Borsodi sík Natura 2000 minősítésű területre eső kunhalmok rekonstrukcióját tervezzük.

A településektől viszonylag távoli, erősen erodált felületű, roncsolt halom a Mezőkeresztest Szentisvántól elválasztó határút mellett, szántóföldekkel körülvéve helyezkedik el. Teljes hosszában átvágja egy kb. 1-1,5 m széles árok. A halom területe kb. 0,8 ha. A központi, kb. 1,5-2 m-re kiemelkedő részt gyomnövényzet borítja, a körülötte lévő kisebb kiemelkedés szántóterület. Tetején régi határkő állt, most kidöntve mellette fekszik. Tervezett beavatkozás: geodéziai felvételezés – az árok mentén növényzet letakarítása, szelvény felvétele – a halom felszíni rekonstrukciója – gyommentesítés – gyepesítés – területmegosztás – szántó művelési ágból gyep művelési ágba való átváltás.

A két település határán, a határút által kettészelt mesterséges temetkezési hely, kurgán. Halom területe kb. 30x30 m, megközelítőleg 1 ha, relatív magassága kb. 4 m.

Növényzete kisebb részben bolygatott gyep, nagyobb részt szántó. Környezete szántó.

Szegélyén út halad, tetején háromszögelési pont van.

Felülete kb. 30 %-ban roncsolt. Veszélyeztető tényezők: közlekedés, gazdálkodás

Régészeti szempontból számon tartott, a területén kis számú, különböző régészeti korokból származó kerámia került elő.

Tervezett beavatkozás: geodéziai felmérés - sekély szántás – régészeti dokumentálás – formarekonstrukció - gyepesítés – kitáblázás. A halom ároktői területének megvásárlására előszerződéssel rendelkezünk.

A Farkas-tanyát és Nagy-tanyát összekötő úttól délre, a Horgasközi dűlőben szántóterületen lévő 2,5-3 m magas kettős halom, mindkét végén markáns kiemelkedéssel jellemezhető dombhát, jelentős tájképi elem. A kb. 11,5 ha kiterjedésű középső bronzkori lakódombra a középkorban falu települt, amely azonban valószínűleg a 16. században elpusztult. A terület északi felén szarmata település található,

A Farkas-tanyától délre, egykori vízfolyás kanyarulatában található kettős halom. Az EMT-ben külön objektumként szerepelt Márk-halom és Király-halom néven. A jelentősebb magasságú déli halom morfológiai jellege alapján nagy valószínűséggel mesterséges temetkezési hely (kurgán). A halom területe kb. 2 ha, relatív magassága 5 m. Háromszögelési pont található rajta. Növényzete szántó, keleti peremén fa, cserje, a HP környéke gyomos. A kb. 3 m relatív magasságú, 3,3 ha területű északi halom környezetében szórványosan őskori cserepek találhatók. A halmok környezete szántó. Veszélyeztető tényezők: szántóföldi gazdálkodás. Régészeti szempontból számon tartott. Jelentős tájképi elem.

Tervezett beavatkozás: geodéziai dokumentáció – cserjeirtás – sekély szántás – régészeti dokumentálás – gyepesítés – kitáblázás – megosztás, művelési ág váltás.

Mocsaras területen, a Batúz-ér kanyarulatában lévő 1-1,5 m magas halom, középső, legmagasabb kiemelkedése kb. 0,8 m. A halomtest alakja alapján temetkezési hely, kurgán, lehetett. Tetején valaha magassági pont állt, mely már kidőlt, a kő a halom oldalán fekszik. Felszínét erősen elgyomosodott gyep borítja, az ellaposodó halomfelszín és a környezet szántó. A halom központi részének területe kb. 0,8 ha, a teljes terület 2-2,5 ha. A halom területéről régészeti lelet nem ismert.

Tervezett beavatkozás: geodéziai felmérés – sekély szántás – régészeti dokumentálás – gyepesítés – megosztás, művelési ág váltás.

A Tisza és egy holtága által bezárt Százdi-szigeten bonyolult morfológiát alkotva több halom helyezkedik el. A halomcsoport a kunhalomkataszterben Jaj-halom néven szerepel. A halomtetők átlagos magassága 85 m, 2-3 m-rel emelkednek a sziget átlagos terepszintje és 5-6 m-rel a Tiszapart fölé. A halomcsoport maximális szélessége kb.190 m, hosszúsága kb. 300 m, kiterjedése 3,8 ha.  A terület jelenleg szántóföld, a szántás a táji értéket képviselő halmokat és a hozzájuk tartozó régészeti lelőhelyet folyamatosan pusztítja.

Tervezett beavatkozás: geodéziai felmérés – sekély szántás – régészeti dokumentálás – gyepesítés. A terület megosztása, művelési ág váltás.

A BNPI vagyonkezelésében lévő bérbe adott szántó (jelenleg lucernás) szélén áll, 1-1,5 m-re kimagaslik az alatta található Sulymos csatorna melletti szántók közül. Jelentős tájképi elem háromszögelési ponttal. A dél felé elkeskenyedő halom területe kb. 2,5 ha. A háromszögelési pont környéke erősen gyomos terület. A halom mesterséges eredete bizonyított. Régészeti szempontból számon tartott, bár a növényzeti fedettség miatt csak kis számú őskori kerámiatöredék és patics ismert a területről. Tervezett beavatkozás: sekély szántás – régészeti dokumentálás – gyepesítés – tájékoztató tábla kihelyezése – a terület megosztása, művelési ág váltása.

Tiszalúc község D-i végétől nyugatra, az egykori Tisza-meder feletti magaspart szélén álló többrétegű bronzkori település. Az itt elterülő nyílt őskori teleptől egy kb. 3 m-rel magasabb részt választ el egy félkörívben hajló, 46 m széles, mai állapotában 2 m mély mesterséges árok, amely a partoldalra támaszkodik. Az árokkal védett terület hossza kb. 38 m, szélessége 15 m. Rongált, bolygatások nyomát mutatja. Egy részét a Tisza elmosta és az árok is erősen feltöltődött.

A földvár felületét erősen gyomos gyep borítja.

A kultúrréteg alján a korai bronzkor zóki kultúra nyírségi csoportjának települési rétege mutatta az első emberi lét nyomát, felette a hatvani kultúra 3 m magas rétegsorát tárták fel. Sok háztörmelék és egyéb hulladék tell-szerű településre utal. A kutatás megállapította, hogy a Dankadomb kezdettől fogva árokkal volt körülvéve, amely eredetileg 20-25 m széles volt. Ez védte a 25-50 m-es ovális teleprészt. A telep mai területe kb. 1 ha.

A leletek alapján feltehető, hogy az erődítmény már a korai zóki kultúra idején megépült és a hatvani kultúra is használta.

A terület régészeti védelem alatt áll.

Tervezett a telep geodéziai felmérése, a területen lévő nagy mennyiségű hulladék összegyűjtése, elszállítása, sekély szántás, régészeti dokumentálás, a bolygatott területek rekonstrukciója, gyepesítése.

Az „ex lege” természetvédelmi oltalom alá eső természetvédelmi értékek megóvása a területileg illetékes nemzeti parkok igazgatóságok feladata.

A BNPI védett, illetve NATURA 2000-es alföldi területein lévő ex lege védettségű kunhalmok és földvárak további romlásának, pusztulásának megállítása, az objektumok szántó művelésből való kivonásával az elszántás veszélyének kiküszöbölésével, gyepesítéssel a felület stabilizálásával, a térségre jellemző gyepvegetáció visszatelepítésével valósítható meg. A jelentősen sérült halmok esetében a halomtestek rekonstrukciójával azok tájképi értékének helyreállítása történik meg. A természetvédelmi kezelés és fenntartás megvalósításával biztosítjuk a földvárak és kunhalmok, táji és természeti értékeinek hosszú távú fennmaradását, a területek botanikai értékének növelését. Ezen kívül az árterek fölé magasodó halmok számos madárfajnak, kétéltűnek és hüllőnek is fontos pihenő, telelő, tojásrakó helye lehet, az évenkénti zavarások megszűnése után. Szintén eredményként értékelhetjük, hogy a folyamatos elszántás által veszélyeztetett régészeti lelőhelyek pusztulása is megszűnik, azok jelenlegi állapotukban megőrizhetők lesznek.

Letölthető dokumentumok:

Meghívó - Zárórendezvény

Sajtóközlemény 2015.05.29.

Térképes kiadvány - A BNPI működési területe

Térképes kiadvány - A Hevesi füves puszták TK térképe

Térképes kiadványaink megtalálhatóak Igazgatóságunk központjában, az Ökoturisztikai és Környezeti Nevelés Osztályon.