Navigáció:kezdőlap/Védett természeti területek/Természetvédelmi területek/Kerecsendi erdő TT
Védetté nyilvánítás: 1959
Terület: 106,9 ha
A Kerecsendi-erdő a Bükkalja nyugati peremén található, ahol a hegység előtere az Alföldbe simul. A Zólyomi Bálint vezette kutatócsoport az 1950-es években „talált rá” a Laskó-patak teraszán fekvő erdőre, amely akkor a fátlan löszplatók eredeti erdőtípusának a „hiányzó láncszemét” jelentette. Az erdő feltérképezésekor ez az unikális erdőállomány vált a tatárjuharos lösztölgyesek „locus classicus”-ává, és mindmáig ez hazánk legnagyobb és legtermészetesebbnek ítélt alföldperemi lösztölgyese.
A Kerecsendi-erdő egykor az egri érsekséghez tartozott, és fő feladata a fácánneveléssel, vadásztatással függött össze. Innen ered a terület másik – helyben jobban ismert – neve: Fácános-berek, illetve Berek-erdő. Az erdő teljes területén tilos volt a legeltetés, és a többi erdei mellékhasználat (pl. gomba- és vadgyümölcs-gyűjtés). A XIX. század végi fácántenyésztés érdekében végzett erdőkezelések is kedveztek a sűrű cserje- és gyepszintű állományok fennmaradásának, és bizonyítottan másodlagos kialakításának is. Ennek megfelelően az erdőállományokat elválasztó nyiladékokban számos dombvidéki erdőssztyepp faj maradhatott fenn. Ilyenek például a nagyezerjófű, a pusztai meténg, a Janka-tarsóka, a tavaszi hérics, az epergyöngyike és a macskahere. A lösztölgyesre jellemző, hogy négy honos tölgyfajunk – a kocsánytalan, a kocsányos, a molyhos és a csertölgy – is előfordul benne, míg a dús cserjeszintből kiemelkedik – mintegy a második lombkoronaszintbe nyomul – a tatárjuhar. Érdekes színfolt a Laskó-teraszt felszabdaló kisebb völgybevágásban kialakult gyertyános-tölgyes állomány, amelynek ebben a klímazónában való megjelenése nem szokványos.
A terület állatvilága szintén átmeneti jelleget mutat, a hegylábperemi területek és az alföldi, nyílt élőhelyek között. Az idős fák és a dús szintezettség kedvező létfeltételeket biztosít a gazdag rovarvilágnak. A dombvidéki tölgyesek ritkulóban lévő feltűnő „bogár-óriásai”-nak, a szarvasbogárnak és a nagy hőscincérnek erős populációi élnek az erdőben. A nyiladékok bogánccsal benőtt szegélyein él a védett magyar virágbogár. Az ernyősvirágzatúakban gazdag szegélyek számos nappali lepkét vonzanak: a nappali pávaszemet, a kökényen fejlődő kardfarkú pillangót, a fagyalos erdőszegélyek védett lepkéjét, a díszes tarkalepkét, amelyek egyes években tömegesen repülnek az erdei nyiladékokban. A terület egyik nem feltűnő, de annál értékesebb lepke-kuriózuma az Európai Uniós jogszabályokkal védett, posztglaciális reliktumnak tartott magyar fésűsbagolylepke, melynek hernyói az erdőben gyakori tatárjuhar és mezei juhar cserjéken fejlődnek. A tavasszal tömeges odvas keltikén él a kis apollólepke hernyója, melynek itteni populációja maradvány jellegű. A terület gerinces faunája a hegylábperemi tölgyesekkel mutat rokonságot. A nyílt területeket kedvelő hüllők jellegzetes képviselője a fürge gyík, míg a zártabb erdei tisztásokon, erdőszegélyekben az erdei sikló figyelhető meg. A madárfauna a zárt erdőállományok és a változatos mikro-élőhelyek miatt gazdag. Az idős tölgyekben számos odúlakó madár telepedhet meg, mint például a nagy, a közép és a balkáni tarkaharkály, de előfordul a nyaktekercs mellett még számos odúlakó faj is. A kisebb énekesek, cinegék, poszáták, rigók, pintyek és füzikék fészkelési és vonulási időszakban egyaránt nagy számban élnek az erdőben. A szegélyek, cserjések karakterfaja a tövisszúró gébics és a barátposzáta, míg a ragadozó madarakat az egerészölyv és a héja képviseli. Az emlősfaunában szintén jelentősek az odúlakók, úgymint a denevérek, az erdei pele, a mogyoróspele, de általánosan előfordul a nyest, a menyét, a mókus és olykor a mókusra vadászó nyuszt is.
Látogathatóság: A védett természeti területek a jelzett turistautakon gyalogosan szabadon látogathatók. Egyes fajok élőhelyeinek megközelítését a természetvédelmi kezelő időszakosan korlátozhatja. A természetvédelmi jogszabályok betartását a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai segítik és ellenőrzik, akik szükség esetén helyszíni bírság kiszabására is jogosultak. A látogatást megelőzően kérjük egyeztessen a terület természetvédelmi kezelőjével, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékes munkatársával.
Utolsó módosítás: 2015. szeptember 15., 09:46