Navigáció:kezdőlap/Bükki Nemzeti Park Igazgatóság/Pályázatok/Lezárult pályázatok/Környezet és Energia Operatív Program (KEOP)/KEOP-7.3.1.1-2008 és KEOP-7.3.1.2/09-11 - Élőhelyvédelem, és -helyreállítás, élettelen természeti értékek védelme, vonalas létesítmények természetkárosító hatásának mérséklése/Bükki barlangok megőrzését, természeti állapotának helyreállítását szolgáló beruházások/Bükki barlangok megőrzését, természeti állapotának helyreállítását szolgáló beruházások 3. ütem - KEOP-7.3.1.2/09-11-2011-0021
Bükki barlangok megőrzését, természeti állapotának helyreállítását szolgáló beruházások 3. ütem - KEOP-7.3.1.2/09-11-2011-0021
Időtartama: 2012. július 19 - 2013. augusztus 31.
Az előkészítés tervezett időigénye: 11 hónap
Időtartama: 2013. szeptember 1 - 2015. január 31.
A megvalósítás tervezett időigénye: 17 hónap
A projekt a fokozottan védett Suba-lyuk végponti omladékos kürtőjének barlangtól való lehatárolásával a barlang kezelési feladatainak és látogathatóságának veszélymentes biztosítását, és a természetes állapot helyreállítását célozza. A Borókás-tebri 2. és a Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang, a Bolhási-víznyelőbarlang, a Diabáz-barlang, a Speizi-barlang lezárása a barlangok természeti értékeinek megóvását fogja eredményezni. A Diabáz-barlang Omladékos-folyosójának veszélymentesítése lehetővé teszi a kezelési feladatok ellátását, és a barlang természetes állapotának helyreállítását. Az EMT készítése idején terveztük az Egyetem-tebri-barlang Óriás-termének helyreállítását is, azonban az azóta eltelt időszakban a barlangban olyan nagy mértékű omlások következtek be, hogy a beavatkozás okafogyottá (értelmetlenné) vált.
A Bolhási-víznyelőbarlang
A bejáratokhoz több száz m hosszúságú, állandóan aktív patak vezet. A Jávorkúti-patak mélybefejeződési pontjától visszafelé 200 m-re egy betongát, míg a Bolhási-patak mélybefejeződési pontjától 25 m-rel földgát található. Az elsőként említett gát gyakorlatilag nem funkcionál, mert a betonfal alapzata alámosódott ill. összetöredezett, az utóbbinál kutatások megkezdésekor már meglévő (1953-ban épült) földgát megerősítést kapott, és elzárását lehetővé teszi a beépített tolózár. A végpont a 655 m-es felső pontot figyelembe véve 530 m tszf. magasságra adódik. A barlang vízrendszeréhez tartozó Garadna-forrás kb. 510 m tszf. magasságban ered.
A Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer befoglaló kőzete a jól karsztosodó, kis oldási maradékkal (3-8 %) rendelkező, középső-felső triász Fehérkői Mészkő Formáció. A rendszert alkotó barlangok aktív víznyelők, bejárataik a karsztos-nemkarsztos kőzethatáron nyílnak (középső-triász Fehérkői Mészkő Formáció, és a felső-triász korú Vesszősi Formációba tartozó agyagpala). A patak állandóan aktív, nagyvíznél többszáz l/perc hozammal, kisvíznél a bejáratnál néhány l/perc hozammal.
Időszakosan aktív víznyelőbarlangok, melyek alsó harmadában rendszeres vízmozgás figyelhető meg. A barlangok járatai néhány méterrel haladnak el egymás mellett. A két barlang hasonló abban is, hogy járataik kis alapterületen helyezkednek el. A Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang járatai egy 35×27 m –es alapterületen futnak, feltárt járatainak hossza ugyanakkor 503 m, függőleges kiterjedése pedig 95 m.
A barlangokat magába foglaló Bükkfennsíki Mészkő Formáció (középső-felső-triász) szálkőzet a felszínen jól látható a töböroldalakban. A mészkő rendkívül tiszta; oldási maradéka mindössze kb. 1%-nyi. A kőzet repedésekkel sűrűn átjárt, csapásiránya jó megközelítéssel K–Ny. A jól rétegzett, pados kifejlődésű mészkő mállott felszíne vakító fehér, tört felülete világosszürke színű, tömött szövetű, az enyhe metamorfózis hatására a kalcitszemcsék irányítottá váltak.
A barlangok vízgyűjtőterülete a Bagolyhegyi Metariolit Formáció nem karsztos, nagy kvarctartalmú, nem oldódó, de palássági felületei mentén részlegesen vizet vezető összlete. A két képződmény pontos érintkezési vonalát a felszíni laza üledékek fedése miatt nem lehet látni. A víznyelőbarlangok (a Borókás-tebri 3. sz. is) mészkőben vannak, viszont tőle északra, mintegy 150 méterre már szálkőzetként bukkan felszínre a metariolit egy alacsony háton. A járatok függőleges jellegűek, a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang inkább zsombolyszerű, tágas párhuzamos aknarendszerrel, melyben kb. 50 m mélységben jelenik meg a felszínről elnyelődött patak vize. A járatok kb. 30 m mélységben kb. 10 m-re megközelítik egymást, mely alapján egy barlangnak tekinthetők. A Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang lépcsőzetesen lejtő, aknákkal tagolt aknarendszerrel jellemezhető, a végponton északkeleti irányból becsatlakozó oldalággal, melyből aktív vízmozgás figyelhető meg.
A barlangok gyakorlatilag csupán az aknarendszer aljáig ismertek, a szintes ág, mely feltehetően szifonok sorozatából és szabad légteres járatok váltakozásából áll, még nincs feltárva.
A bejáratokat az omlások elkerülése végett kútgyűrűkkel és terméskő falazással biztosították, majd vasajtóval lezárták. A bejárati vasrács kulccsal jelenleg nem zárható, felnyitva a lemászásnál könnyen visszacsapódhat s ezzel balesetveszélyt jelent. A felső kútgyűrűk az évek során tönkrementek, a lezárások a számos rongálásos eset következtében jelenleg nem töltik be eredeti funkciójukat.
A Diabáz-barlang
A bejárat a metaandezit térszínen összegyűlő, több ágból egyesülő vízmosások végén létrejött, kb. 6 m mélységű horhos végén, azt követve, vagy a dózerút melletti töbörbe pillantva könnyen megtalálható.
A régi térkép alapján a maximális horizontális kiterjedése 124 m, a járatok pedig kb. 64x124 m-es téglalap területén helyezkednek el. Az aktív víznyelő bejárata karsztos-nemkarsztos kőzethatáron nyílik: a jól karsztosodó mészkő (Fehérkői Mészkő Formáció középső-felső triász) és a metamorf andezit és tufája: a metaandezit (Szentistvánhegyi Metaandezit Formáció, középső-triász) határán alakult ki, egy erősen töredezett zónában. A bejáratnál a patak hozama néhányszor 10 l/perc, kisvíznél azonban a bejáratig el sem folyik, hanem a meder alján az allúviumban ill. az avar alatt csordogálva adódik át a mészkő testbe. A barlangban kb. 25 m mélységben a bejárattól északra induló, majd élesen délnyugatra kanyarodó járatszakaszban északkeletről állandó vizű forrás jelentkezik, alaprajzi vetületben csak 10 m-rel a bejárattól, szinte pontosan északra. A barlangban viszonylag kevés cseppkő figyelhető meg, a cseppköves fosszilis felső járatban, a Szép-ágban azonban változatos színű és formájú, fejlődő és fosszilis cseppkövek, lefolyások vannak. Egyes szakaszait a barlangot kutatók sem látogatják sérülékeny, járattalpat borító cseppkövei miatt.
A harang-akna alatt, egy Ny-DNy-ra forduló kanyar után, következnek a Vízesések vagy másképpen Óriáslépcsők, majd a Szintes-ág. A Kanálistól a Szintes-ágig jellegzetes – Magyarországon egyedülálló – alpesi jellegű barlangrész következik, magas, de szűk hasadékban, alul a szálkőtalpon állandó vízfolyással, mely lépcsőzetesen lejtő járatot alakított ki, kb. 10 lépcsővel. A Diabáz-barlangban a szálkőfelszínen nagy felületen megfigyelhető tört-omlott felületek miatt a kezdeti járatalakulás nyomai alig figyelhetők meg. A víz alatti oldásnyomok a szűkebb, omlásmentes, ép főtéjű szakaszokon azonosíthatók. A 20 évesek terméig jellemzőek a rendkívül omlásveszélyes szakaszok, a patakmederben különösen az Omladékos-folyosó, melyben a 2010-es árvíz nagyléptékű átrendeződést okozott. Ennek következtében jelenleg a barlang kezelési és kutatási célú látogatása is akadályozott.
Bejárata egy hármas víznyelőcsoport legészakibb fekvésű, ma már fosszilis tagjának alján nyílik, egy hosszan elnyúló, pár méter magasságú sziklafal tövében.
A barlang a középső-triász Fehérkői Mészkő Formáció vastagpados (fél méter), jól rétegzett kőzetében alakult ki. A patak vízgyűjtőterületén egy keskeny sávban a felső-triász Vesszősi Formáció agyagpala, illetve nagyobbrészt a középső-triász Bagolyhegyi Metariolit Formáció nem karsztos kőzetanyagai találhatók. A barlang folyosó jellegű járatrendszerei (jellemző szelvény a 2–4 m széles, 5–10 m magas hasadék) csak helyenként tükrözik az eredeti, korróziós formálódás nyomait, sokkal meghatározóbb a víznyelésből eredő eróziós formakincs. A bezúduló víz nem csak finom hordalékával csiszolja a falakat, hanem a nemkarsztos vízgyűjtőről származó kemény (kovás, kvarcitos, riolitos) kőzetek törmelékanyagával, kavicsával is koptatja a szálkőzetet. Az előbbi eredményeként gyakran márványos, finoman erezett rajzolatok jönnek létre a kőzetfelületen. Az utóbbi, véső hatás, pedig mélyre vágódott, keskeny, sokszor meanderező járatokat alakít ki, a falakon szinlőkkel, korróziós üstökkel, hullámkagylókkal és kipreparált sziklabordákkal. A függőleges összeköttetést tágas hasadékok, aknák és kürtők képezik, néhol viszont a kőtörmelékes, omlásos részek jellemzőek.
Az üreg ősidők óta ismert. Nevét Suba István állítólagos betyár itt tartózkodása nyomán kapta a helybeliektől. 1851-ben Fényes Elek geográfiai szótárában is említésre kerül. A barlang a Nagy-fennsík paraautochton kőzettömegében, annak D-i felén helyezkedik el. A hegység ezen részét a földtanban a földrajzi megnevezéshez hasonlóan Délkeleti-Bükként különítik el. Az alaphegységi kőzettömeg ebben a szélességen bukik a fiatalabb kainozóos üledékburok alá. (Cserépfalu környezetében már miocén riolittufa alkotja a felszínt.) A barlangot magába fogadó, ladini/karni korú mészkő (Bervai Mészkő Formáció) anyaga a Felsőtárkányi-medence keleti peremét szegélyező karbonát platformot alkotta a ladini/karni időszakban. A kőzet a karbonát zátonykifejlődésének remek példáját mutatja, helyenként több négyzetméternyi felületen fosszilis koralltelepek figyelhetők meg.
A barlang egy jóval nagyobb forrásbarlang megmaradt roncsa. Legidősebb ismert kitöltése a pleisztocén riss-würm interglaciálisából való vörös, csonttörmelékes agyag, mely a végponti kürtőben 6-8 m magasságban álló falként megfigyelhető. A barlang aktív működése tehát ezen időszak előttre tehető.
A barlang régészeti szempontú megkutatására 1932-ben került sor. Dancza János február 8-án kezdte meg a feltárást inségmunka keretében, Kadić Ottokár közvetett irányítása, szakmai felügyelete és felelősségvállalása mellet. Május 27-én Kadić átvette a feltárás vezetését, miután Dancza munkásai a munkálatok során a kitöltésben felfedezték az őskőkor emberének maradványait. A kutatást (a barlang teljes kiásását) a m. kir. Földtani Intézet költségén ugyanebben az évben be is fejezték. A barlang üledékeiből több ezer kőeszköz, szintén több ezer állatcsont fosszilia, faszén maradványok, cserépedény töredékek illetve két emberi csontváz maradványai kerültek elő. Kadić a barlang üledékes kitöltésében 18 réteget különített el, melyek közül a legfelső (18.) holocén (humusz), a többi pedig pleisztocén korú. A pleisztocén rétegeket két fő rétegcsoportra osztotta.
Az alsó rétegcsoport 2. rétege (élénkvörös csontbreccsás agyag) fosszilis állatcsontokban, 3. rétege (sárgásvörös agyag) pedig paleolitokban bizonyult gazdagnak. A kőeszközöket a tipikus mousterien régészeti kultúrához sorolták. A felső rétegcsoport alsó rétegei tartalmaztak nagyobb mennyiségben állati csontokat. A 11. rétegben két emberi csontváz (egy felnőtt nő és egy gyerek) maradványai feküdtek. Ugyanez a réteg volt a leggazdagabb régészeti leletekben is. Az üreg szálkőzetben haladó emelkedő szakasza nem omladékos, azonban a végponton a törmelékben haladó, nagy átmérőjű kb. 8 m magas kürtő kb. 85 %-ban körkörösen jelentkező omladékfala kifejezetten életveszélyes. Az Omladékos-akna külön figyelmet érdemel életvédelmi, valamint morfológiai, morfogenetikai szempontok miatt egyaránt.
A felszakadás az ásatások során alábontott kürtő-kitöltés beomlásával jött létre. A korábban beépített támfal létesítése során egy speciális drótháló került beépítésre, mely a pergő köveket megfogta, így a látogatók veszélytelenül tekinthették meg a barlangot. A tavaly lehullott nagymennyiségű csapadék és az átázott törmeléket ért fagyhatás következtében, kb. 15 m3 törmelék hullott a hálóra és támfalra, a törme-lékfogó szabad szelvényt teljesen kitöltve. Az omladékfalakban további 300-500 m3 laza törmelékkel számolhatunk, melynek eltávolítása a felszín jellege miatt nem megoldható. Az omladékos kürtő felszínre nyílási pontja felülről megközelíthető, így a kürtő alján a barlangtól történő lehatárolás ellenére a morfológiai érték, a barlanggal összefüggő kürtő-roncs továbbra is megközelíthető marad.
A projektmenedzsment szervezeti felépítése
A projektmenedzsment szervezet élén a BNPI igazgatója, Grédics Szilárd áll, aki egy személyben jogosult minden, a projekt megvalósítását érintő végső döntés meghozatalára. A projektmenedzsmenttel (igazga-tóságon belül és kívül) kapcsolatos napi kapcsolattartást, illetve a projektmenedzsment szervezet közvet-len irányítását, más futó projektekkel való összehangolását, a döntések előkészítését Dudás György igaz-gatóhelyettes végzi. Az igazgatóhelyettes napi munkáját az intézményen belül Veres Péter az újonnan megalakított pályázatkezelési osztály vezetője segíti. Az osztály feladata a futó és tervezett pályázatokkal kapcsolatos szakmai, adminisztratív és pénzügyi feladatok koordinálása és részben végzése, a szakmai osztályok és területi kollégák bevonásával, illetve nagymértékben a külső menedzsment szervezetre tá-maszkodva. A barlangokkal kapcsolatosan folyó mindennemű beavatkozás csak Ferenczi Gergely, a BNPI barlangtani szakreferensének jelenléte és felügyelete mellett végezhető. Az igazgatóhelyettes közvetlen irányítása alá tartozik a közbeszerzési eljárás során kiválasztott projekt-menedzsmentet ellátó cég, amelynek a következők lesznek a feladatai:
- közreműködés a tenderdokumentációk összeállításában, a közbeszerzési szakértővel, valamint a meg-rendelő által kinevezett témafelelőssel együttműködésben, az ehhez szükséges egyeztetések megszervezése;
- a közbeszerzési eljárások lefolytatásának koordinációja együttműködésben a megrendelővel, illetve a megrendelő által megbízott közbeszerzési szakértővel;
- vállalkozói szerződések megkötésének előkészítése;
- a projekt vállalkozóinak koordinációja, közöttük és a megrendelő közötti kapcsolattartás, szervezési feladatok és egyeztetések lefolytatása;
- állandó beszámolási tevékenység a megrendelő kapcsolattartója részére a vállalkozók és beszállítók tevékenységével és előrehaladásával kapcsolatban;
- a projekt lebonyolítása során szükséges adminisztrációs feladatok ellátása, illetve koordinálása;
- folyamatos kapcsolattartás a Közreműködő Szervezet erre a feladatra kinevezett projektmenedzserével;
- a projekt során szükséges közbenső beszámolók, jelentések, valamint a szakmai elszámolások elkészítése;
- részvétel a projekt keretei között megrendezett fórumokon, szükség szerint előadások megtartása
– a megbízásban szereplő feladatok teljesítését bemutató részjelentések és zárójelentés elkészítése.
- a projekthez kapcsolódó közbeszerzési feladatokat ellátó szakértő, szakértő cég felügyelete, irányítása
- a projekthez kapcsolódó tájékoztatási és PR tevékenységben közreműködő alvállalkozó felügyelete, irányítása.
A pályázat megvalósításában közreműködő alvállalkozók kiválasztása a projekt első lépésében a Kbt. előírásainak megfelelően fog történni. Ennek biztosítása érdekében, rendelkezésre álló, megfelelő képzettséggel rendelkező szabad humán kapacitás híján, a pályázó külső közbeszerzési szakértőt kíván a projekt keretei között foglalkoztatni.
A projekt sikeres megvalósításának egyik alappillére a megfelelő alvállalkozók kiválasztása és a velük kötött szerződések alapos kimunkálása. Ebben nagy szerepe lesz a közbeszerzési szakértőnek, ezért nagyon nagy gondot fordítunk a megfelelő referenciákkal rendelkező szakértő kiválasztására.
A megvalósítása 3 fő szakterületet ölel fel:
- Természetvédelmi, mérnöki
- Gazdasági
- Jogi
Kommunikációs terv
A projekt hatékony megvalósításához és sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő kommunikációs eszközök alkalmazása a projekt külső és belső környezetének informálása. A tájékoztatási tevékenységek általános célja a lakossággal és minden érintettel (a projekt célcsoportjával) való folyamatos kapcsolattartás, a pro-jekt menetéről való folyamatos tájékoztatás, melyek nagyban meghatározzák a projekt végső sikeressé-gét és támogatottságát is. A különböző projektek tájékoztatás tevékenységei során nyílik lehetőség a nagyközönség számára kéz-zel foghatóvá és anyagiakban mérhetővé tenni az Európai uniós tagságból származó előnyöket. Gyakorlatilag ezek a tevékenységek jelentik a projekt eredményeinek valódi kiterjesztését, disszeminációját. A BNPI mind az előkészítés mind a megvalósítás során a hatályos jogszabályokban előírt tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeknek eleget tesz, a tájékoztatásra és nyilvánosságra vonatkozó követelmé-nyeket rögzítő „Kedvezményezettek tájékoztatási kötelezettségei” című dokumentum, valamint az „Arculati Kézikönyv” útmutatása szerint. Az útmutató szerint a BNPI a projekt megvalósítása során a fentiekben hivatkozott „Kedvezményezettek tájékoztatási kötelezettségei” című dokumentumban szereplő II. számú kommunikációs tervet kell végre-hajtani, valamint tájékoztatási táblát („B” típus) és a megvalósítást követően emlékeztető táblát („D” típus) köteles elhelyezni a projekt megvalósításának helyszínén/helyszínein. A II-es számú csomag az előkészítés vonatkozásában csak ajánlott tevékenységeket tartalmaz, kötelezőket nem, de mi ennek ellenére beépí-tettünk néhány a csak magasabb szintű csomagokban megfogalmazott kötelező elemet.
A BNPI kommunikációs kötelezettségeinek külső szakértő szervezet bevonásával tesz eleget.
H-1134 Budapest, Váci út 45.
Utolsó módosítás: 2013. október 3., 10:35
