Barlangvédelem a BNP területén

1. A barlangok jelentőségéről röviden

A barlang a magyar természetvédelmi törvény alapján a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert, és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása esetén - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást.

A barlangok az élettelen természeti-táji értékek kategóriájába tartozó természeti objektumok. A földtörténet gazdag eseménysorának, úgymint a hegységképződési, a felszínfejlődési folyamatoknak, az éghajlatváltozásoknak, az élővilág evolúciójának epizódjait őrzik a szaktudományok, valamint az oktatás és a tudományos ismeretterjesztés számára. Tudományos adatbankok, melyek az ősföldrajz, paleoökológia, -antropológia, ősrégészet, őslénytan, paleoklimatológia, -botanika, ásványtan stb. adatait tárolják szilárd kitöltésükben (járattalp kitöltése, cseppkövek stb) ill. morfológiai elemeikben. Olyan összetett információforrások, melyek a földtani, morfológiai, az állati és emberi evolúció, az ősrégészeti jelentőségük mellett az emberiség kultúrájában is igen mély nyomot hagytak.

A barlang a bennük élő bennszülött barlanglakó rovar- és egyéb állatfajok, és a barlangkedvelő állatfajok (denevérek) különleges élőhelye, és mint ilyen, különösen érzékeny, bonyolult és összetett rendszer, környezeti indikátor. A barlangi élettelen elemek kis változása is előidézheti a barlangi ökoszisztéma felborulását.

A barlangok, mint tájképi, kaarsztmorfológiai elemek szervesen hozzátartoznak a Bükk-hegység természeti képéhez, hiszen a turistaközönség talán legkedveltebb és legismertebb célállomásai.

Az idegenforgalom számára megnyitott barlangok látogatóinak nagy száma a föld alatti természeti környezet iránti fokozott társadalmi érdeklődést tükrözi. A hazai 9 darab idegenforgalom előtt megnyitott és kiépített barlang évente közel 700.000 látogatót vonz, ebből a BNPI kezelésében lévő Szent István- ill. Anna-barlangok együttesen körülbelül 70.000-et.

A barlangok gyógyászati szempontból is jelentősek, asztmás betegeket sikerrel kúrálnak több hazai gyógybarlangban, így a Szent István-barlang Fekete-termében is.

A bükki barlangok közül természetvédelmi, geológiai, régészeti jelentőségük miatt 49 fokozottan védett. Köztük két ismert barlangrendszer található, a Szepesi-Láner-barlangrendszer (összekötő járat feltárása 1993-ban, Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület), ill. a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer (összekötő járat feltárása 1997-ben, Herman Ottó Barlangkutató Egyesület a BEAC barlangkutatóinak közreműködésével).

2. Barlangvédelem, jogszabályi előírások

2.1. A hazai barlangok jogi védelme

Magyarországon 1961 óta minden barlang védett, függetlenül a terület védettségétől. (Érdekesség, hogy az 1935. évi erdőtörvény természetvédelmi cikkelyének és 1938. évi végrehajtási rendeletének, és az ekkor a szomszédos Ausztriában elfogadott második barlangvédelmi törvény hatására 1939-ben a Magyar Barlangkutató Társulat előkészített egy barlangtörvény tervezetet, melyet végül nem fogadott el az akkori törvényhozás.)

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján a barlangok védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, a befoglaló kőzetére, képződményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú (szilárd, mint pl. üledékrétegek, cseppkőképződmény, guanó stb.; légnemű, folyékony) kitöltésére, természetes élővilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott, bejárati vagy barlangrészeket összekötő (pl. táró) szakaszára.

A barlangok nem forgalomképesek, azaz nem elidegeníthetők, tulajdonosuk a magyar állam. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság által kijelölt vagyonkezelőjük az illetékességi terület szerinti nemzeti park igazgatóság.

A megkülönböztetett jelentőségű barlangokat (geológiai, régészeti ill. egyéb természettudományi jelentőségük miatt) a környezetvédelmi miniszter fokozottan védetté nyilváníthatja.

A barlangokon kívül a velük összefüggésben lévő felszíni objektumok, úgymint a forrás illetve víznyelő is védett.

• A barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert, és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása után - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást.
• A forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad;
• A víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési pontja.

A engedéllyel látogatható barlangok látogatását, illetve a barlangok kutatását az 13/1998.(V.6) KTM rendelet szabályozza. A rendelet alapján jelenleg 33 bükki barlang látogatása engedélyhez kötött, a többi üreg - a természetvédelmi és életvédelmi előírások betartásával! - szabadon látogatható, kivéve ha fokozottan védett területen nyílik és turistaút közvetlenül nem vezet hozzá, vagy a barlangot hasznosító szerv (pl. foglalt forrás barlangja esetén a hasznosító vízművek) lezárta.

Barlangok, vagy lezárásuk károsítása esetén (kitöltésében, morfológiai elemeiben okozott kár, ajtó feltörés, rongálás stb.), vagy a lezárást megvalósító műtárgy rongálása esetén az elkövető akár százezres nagyságrendű (max. 500.000 Ft) természetvédelmi bírságot fizethet.

Amennyiben a természetvédelmi értékekben kár bizonyíthatóan nem esett, az ajtó rongálása miatt bűncselekményként indít eljárást a rendőrség.

Amennyiben valaki engedély nélkül vagy az előírások betartása nélkül bonyolítja a túrát, vagy végzi a kutatást, természetvédelmi szabálysértést követ el, mely alapján 100.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható.

2.2. Preventív barlangvédelem, barlanglezárások

A barlangvédelem keretét a természetvédelmi törvény barlangvédelemtről szóló bekezdése, ill. a hozzá kapcsolódó rendelet adja meg.

A törvény értelmében a barlangok bejáratának állagvédelméről, bejáratának és járatok biztosításáról, a barlangok természeti állapotának védelméről, a barlang, mint biotóp védelméről az illetékes nemzeti park igazgatóságok gondoskodnak. Ennek értelmében amennyiben képződményei, kitöltése, élővilága szempontjából veszélyeztetett egy barlang, lezárását az illetékes nemzeti park igazgatósága lezárathatja.

A barlangajtóknak speciális követelményeket kell kielégíteniük. Különleges körülmények között is működőképes zárszerkezettel kell ellátni (téli páralecsapódás, víznyelők áradmányvizei kezelőszerveket eltömheti, téli fagy hatás a bejárati zónában stb.), emellett a barlang felszínről származó anyagforgalmának biztosítása mellett a barlangi élővilág zavartalan közlekedését biztosítani kell. Egyes barlangok lezárhatósága denevérvédelmi szempontok miatt nehezen kivitelezhető az állomány zavartalanságának biztosítása miatt.

A barlangok egy része szűk függőleges járattal indul, mely a bejárati szakasz után azonban néhány tucat méter után kitágul. Ilyen barlangokba bedobált kövek, fadarabok a járatot eltömhetik, sőt a barlangban tartózkodó kutatókat veszélyezteti. Egyes barlangokba a bejárati szakasz kitakarítását követően ezért úgynevezett álfenék került beépítésre, mely a szándékosan bedobált anyag barlangba kerülését megakadályozza.

1. ábra: Bejáratba épített álfenék (Szeleta-zsomboly), mely a bedobált kövek, fadarabok barlangba jutását megakadályozza. A bedobott kövek, fadarabok a járatot eltömhetik, valamint a barlangban tartózkodókat veszélyeztetik!

2. ábra: A barlanglezárásoknak sok természetvédelmi és műszaki követelménynek meg kell felelniük

3. ábra: Lezáratlan barlangok képződményei sokszor esnek áldozatul amatőr ásványgyűjtők vandál pusztításának. A természetkárosítást sokszor a barlangajtó feltörése előzi meg.

2.3. A Bükki NP Igazgatóság barlangok állagmegóvására vonatkozó tevékenysége

A Bükk-hegységben található hosszabb barlangok többsége víznyelő, ezért többnyire függőleges vagy meredeken lejtő járatszakasszal indulnak. Ebből következően feltárásukat követően műszaki védelem hiányában a bejáratok a behulló és behordódó szervesanyag, talaj, lejtőtörmelék miatt rövidesen eltömődnek.

4. ábra: Korhadt, összeszakadt ácsolat a Bükk-fennsík egyik víznyelőjében. A barlangkutatók fáradozása sokszor nem hozza meg a várt eredményt. A végleges járatbiztosítás igen nagy költséget jelent.

5. ábra: A fokozottan védett Jávorkúti-víznyelőbarlang végleges bejáratbiztosítása

6. ábra: A fokozottan védett Jáspis-barlang végleges bejáratbiztosítása. A felszínen megjelenő műtárgyak általában a felszín alatt, a barlang bejárati szakaszában még folytatódnak.

A 100 m-nél hosszabb barlangok 95 százaléka mesterséges beavatkozás révén, a bejárati eltömődés eltávolítása során vált ismertté. A kutatóegyesületek által a feltárás során készített faácsolat élettartama tíz év körüli, mely eltelte után a bejárat összeszakad, így a mesterségesen feltárt barlangok esetében többnyire végleges járatbiztosítás, műszaki védelem szükséges.

7. ábra: A barlangok feltáró kutatása során a kutatóegyesület által beépített ácsolat idővel elkorhad és összeszakad. Az omlásveszély miatt a fokozottan védett vagy megkülönbözetett jelentőségű barlangok végleges bejáratbiztosítása sokszor az üregek természetvédelmi, természettudományos feldolgozhatóságának előfeltétele.

Az Igazgatóság a Bükk-hegységben a 80-as évek elejétől kezdve 13 fokozottan védett barlangban készíttetett bejárat- és járatbiztosítást, többnyire helyi mészkő felhasználásával. Az eltelt időszak alatt a jelenleg ismert fokozottan védett barlangokban legszükségesebb beavatkozások megvalósultak. A beruházások pénzügyi keretét az Igazgatóság költségvetése, ill. a Központi Környezetvédelmi Alaphoz, később Környezetvédelmi Alap Célelőirányzathoz benyújtott és megítélt pályázati keret biztosította. Ezen pénzügyi forrásaink ma sajnos nem állnak rendelkezésünkre.

Igazgatóságunk 2001. évben megkezdte a megkülönböztetett jelentőségű barlangok járhatóvá tételét, melyet a közhiteles nyilvántartás kialakításához szükséges, a barlangok természetvédelmi, szpeleológiai alapfeldolgozásának lehetővé tétele, valamint denevér- és egyéb barlangkedvelő állatok élőhelyének biztosítása indokol. Emellett a barlangok további feltárókutatását teszi lehetővé.

8. ábra: Megkülönböztetett jelentőségű barlangok újrafeltárását 2001-ben kezdte meg Igazgatóságunk. A beomlott bejáratok kibontását követően Igazgatóságunk szakszerű ácsolatokat építtet be (a kép felső részén; alsó részén az újrafeltárás ideiglenes biztosítása látható)

A több évtizeddel ezelőtt feltárt majd beomlott, megkülönbözetett jelentőségű barlangok kibontása után biztosításuk megfelelő anyagokból, szakszerűen elkészített faácsolattal történik.

2.4. A barlangok közhiteles nyilvántartásba vétele során végzett természetvédelmi ill. szpeleológiai alapkutatások

Az említett jogszabályok rendelkeznek a barlangok közhiteles nyilvántartásának létrehozásáról. A nyilvántartáshoz szükséges alapadatok beszerzése 2000. évtől a nemzeti park igazgatóságok irányításával folyik, finanszírozása 2000. évtől a minisztérium által az igazgatóságok rendelkezésére bocsátott pénzügyi keretből történik. Ennek során meghatározásra kerülnek a barlangbejáratok koordinátái, ill. folyik az üregek természeti állapotfelvétele, valamint a fokozottan védett barlangok felszín alatti kiterjedésének meghatározása (barlangtérképezés). Ez utóbbi munkálatok nagyságrendjét jelzi, hogy közel 22.000 m barlangjáratról kellett, ill. kell a kor színvonalának megfelelő barlangtérképet készíteni.

9. ábra: A Bolhási-víznyelőbarlang (Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer) poligonhálózata

A barlangi alapdokumentumok elkészítése, így a barlangtérképezés extrém körülmények közt végzett geodéziai munkának tekinthető, melyet csak a kutatóegyesületek megfelelően képzett szpeleológusai végezhetnek el szakszerűen és balesetek bekövetkezése nélkül.

A barlangban végzett munkálatok lehetővé tétele érdekében folyik a barlangok újrafeltárása, valamint bejáratuk ácsolattal történő biztosítása. A közhiteles barlangnyilvántartás kialakítása új fejezetet nyitott a bükki tudományos barlangkutatásban.

2.5. Karsztvízvédelem, a barlangi biotóp védelmének biztosítása

A barlangba bekerült bármilyen élő szervezet a törvény értelmében védettséget élvez (barlangi vendégek is, pl. beesett béka, futóbogás stb.), függetlenül a faj védettségétől.

A barlangok a denevérek számára kedvelt szálláshelyek. A hazai denevérfajok (26 faj) közül mindegyik védett, 8 fokozottan védett, köztük pl. a nagy patkósorrú denevér is (!), eszmei értékük 10.000-100.000 Ft között mozog.

A denevérvédelem kérdéseit bővebben lásd itt.

A barlangok egyes specializálódott élőlényeknek kizárólagos vagy átmeneti biotópként szolgálnak. A barlanglakó (troglobiont) szervezetek csak a barlangi körülményeket képesek elviselni. A bekerülő szerves anyagok szolgálnak tápanyagul, melyre ez a különleges tápláléklánc felépül. Magyarországon a barlangban előforduló tápláléklánc csúcsát - nem számítva a denevéreket - a ragadozó bogarak ill. pókok képvselik. Bükki "bennszülött" barlangi rovarfaj a Duvalius Gebhardti (Gebhardt-vakfutrinka), mely a magyar vakfutrinka mellett az egyik hazai védett barlanglakó rovar, eszmei értéke 50.000 Ft. A másik jellegzetes bükki barlangi élőlény az aktív víznyelők általános rovarfaja, a Nyphargus Tatrensis (vakrák).

10. ábra: A bükki barlangokban élő endemikus vakfutrinka, a védett Duvalius Gebhardti (eszmei értéke 50.000 Ft).

A barlanglakó rovarok általában a barlangokba bekerülő szervesanyagon élő állatokkal táplálkoznak. A biotóp szennyezése teljes kipusztulásukhoz vezethet. Barlangtúrák résztvevői által hátrahagyott veszélyes szennyezés lehet: használt karbidpor, elem, műanyag, egyéb barlangidegen, mesterségesen előállított anyagok. A vízfolyásba öntött használt karbidpor szintén jelentős veszélyeztető tényező a benne lévő szennyeződések miatt (vakrákokra, vízben élő szervezetekre kükönösen veszélyes), ugyanígy a fogkrém, vagy a mosószerek, detergensek (pl. szappan) használata. A barlangi patak vagy a felszínen a barlangban elnyelődő patak még gondolatban sem tekinthető, használható szennyvízcsatornaként!

Az ivóvízhálózatba kapcsolt karsztforrások utóbbi évtizedekben tapasztalt nitráttartalom-emelkedésének különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. A Bükk-fennsíkon található települések, üdülők szennyvízkérdése manapság, a 2005. évben sajnos nem tekinthető megoldottnak.

A víznyelőkbe dobált szemét, dögök, egyéb veszélyes hulladék (vegyi anyagok csomagolása, hordói stb.) komoly problémát jelenthet vízhálózatba kötött források vízgyűjtőjét szennyezve, de a barlangi biotópra nézve is egyaránt.