Bagoly fajok védelme

1. Uhu (Bubo bubo)

Az európai állomány csökkenő tendenciájú. A hazai állomány a '80-as évek elején mélyponton volt (10 pár), ezért az MME Ragadozómadár Védelmi Szakosztály kezdeményezte az állomány gyarapítását szolgáló aktív védelmet. Ekkor szinte kizárólag a Zempléni-hegység és környéke volt a faj elterjedési területe. (A Bükkből 1977-ben tűnt el).

A program a veszélyeztető tényezők feltárásával kezdődött, majd fajmegőrzési program és stratégia került kidolgozásra, mely az alábbi lényeges feladatokat határozta meg:

• In situ védelem priorotása
• Fiókaszám növelése adoptált egyedekkel
• Pár nélküli madarakhoz ivarérett madarak adoptálása
• Visszatelepítés
• Egyéb veszélytényezők felszámolás
• Területi védelem folytatása
• Kutatási program kiterjesztése

Igazgatóságunk működési területe volt a program kizárólagos helyszine, kivitelezők az MME helyi csoportok a BNPI kontrolljával.

A védelmi módszerek változatos alkalmazása mellett 1987 és 1991 között a visszatelepítés módszerét alkalmaztuk a németországi Uhu Visszatelepítő Csoport (AZWU) segítségével. A telepítéssel kapcsolatos gyakorlati feladatokat a Bükki HCS szervezte. Összesen 128 példány visszavadítására került sor ebben az időszakban, a madarakat az AZWU bocsátotta rendelkezésre.

Az elmúlt időszak védetté nyilvánítási tervei, a Natura 2000 hálózat, a veszélyes elektromos vezeték-szakaszok szigeteltetése, egyedi védelem predátorok ellen, költőüregek kialakítása stb. szolgálta a faj megőrzését.

Működési területünk jelenlegi állománya 26 pár körül van, azaz jelentősen megerősödött. A jövőben a védelmi munkát ki kell terjeszteni, a természetvédelmi hatóságot el kell látni a szükséges információkkal.

2. Uráli bagoly (Strix uralensis)

Európai állománya nem veszélyeztetett, de hazánkban ritka, fokozottan védett fajnak számít. Legjelentősebb fészkelési góca a zempléni-hegységben van, ahol jó évben 50 pár is költhet. Hazai fokozottan védett státusa is indokolja helyi védelmi programjait. Elsőként a Zempléni-hegységben helyeztek ki nagyszámú költőládát, melyek jelentős részét elfoglalták a baglyok. Az utóbbi időszakban a Bükkben, a Mátrában, Tarnavidéken tizes nagyságrendben kerültk odúk kihelyezésre. A Bükkben a néhány feltételezett természetes költés mellett 2005-ben bizonyítottuk először költőládában történt fészkelését.

Kapacitástól függően a költőládák kihelyezését folytatjuk a potenciális élőhelyeken.

Működési területünk fészkelő-állományát 30-40 párra becsüljük, mivel a Zempléni Tájvédelmi Körzet az Aggteteki NP-hoz tartozik

3. Gyöngybagoly (Tyto alba)

Védelmi programját társadalmi szervezetek végzik területünkön, melyekhez az igazgatóság kapcsolódik. A hagyományos védelmi módszerek mellett (költőládák kihelyezése templomtornyokba) számos odút tettünk ki felhagyott és működő pajtákba és fákra. 1,5 évtizede fejlesztjük az emlőstanilag kiemelt fontosságú területek gyöngybagoly állományát elsősorban a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) lokalitásának meghatározása szempontjából.

4. Füleskuvik (Otus scops)

E hazánkban terjedőben levő bagolyfajnak lokális védelmi programja van a Bükk hegység peremén. A faj számára készített odukat városi parkosított területeken, részben szőlő és kertkultúrák közelében helyeztük ki viszonylag csekély eredménnyel. A Heves-Borsodi Sík területén szalakóta számára kihelyezett "D" odukban költ évente 2-3 pár.