• Cím: 3304 Eger, Sánc u. 6.
  • Tel: 36/411-581 Fax: 36/412-791
  • Email: titkarsag@bnpi.hu

A természetvédelemről általában

A természetvédelem és a környezetvédelem két egymást kiegészítő tevékenység. Míg a környezetvédelem az ember számára megfelelő környezet fenntartását, az ökoszféra káros emberi hatásokkal szembeni védelmét, az embert körülvevő ökoszisztémák jelenlegi állapotának megőrzését szolgálja, addig a természetvédelem célja az élő és élettelen természeti környezet megóvása, fenntartása, kezelése, szükség szerinti helyreállítása, megismerése és megismertetése, azaz kutatása és bemutatása. Tehát a természetvédelem a természeti értékek szervezett és intézményesített fenntartását, kezelését, megőrzését jelenti, mindazon intézkedések összességét, melyeket a természet megóvása érdekében teszünk. Alapfogalmait és alapelveit a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény) tartalmazza, amely meghatározza mindazoknak a közigazgatási-jogi feladatoknak és eljárásoknak a rendjét, melyekkel az ország természeti értékeit hatékonyan lehet megvédeni. Ehhez a törvényhez kapcsolódnak a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint az erdőgazdálkodással, az erdők hasznosításával és védelmével kapcsolatos szabályok, azaz az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény és az 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról.

A természetvédelem egyrészt jelenti a természet általános védelmét, amely a teljes ökoszféra valamennyi természeti értékére kiterjed (tájra, természeti területre, élőhelyre, az élővilág egyes elemeire, a vadon élő szervezetekre), másrészt jelenti a külön jogszabályokkal kiemelten oltalmazott értékek, területek védelmét (természeti területek és értékek kiemelt oltalmát).

A természetvédelem "tárgya" maga az ökoszféra, azaz a kőzetburok, a felszín, a víz, a talaj, a levegő, az élővilág, valamint a Nap sugárzása (energia), s mindezek bonyolult összefüggésrendszere (másképp fogalmazva: az élő és élettelen természet). (Az ökoszféra fogalmába beletartoznak a különböző tudományterületek kifejezései, mint pl. a földrajzi burok, a természeti környezet és a különböző ökoszisztémák.) Az ökoszféra struktúráját, funkcióját a benne zajló energiaáramlást, anyagkörforgalmat, a benne lejátszódó változások törvényszerűségeit az ökológia vizsgálja. Az ökológia (környezettan) az élőlény és a környezete közötti összefüggésrendszert elemzi, modellezi, definiálja. Az ökológia tudománya - a földrajz, a bilológia stb. mellett - a természet- és a környezetvédelem legfontosabb alapja.

Az általános természetvédelem két alapfogalma: a természeti érték (a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint a természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem - növény és állatfajok, egyes fák, facsoportok, barlangok stb.) és a természeti terület (olyan földterület, amelyet természetközeli állapotok jellemeznek - táj, felszínformák együttese, élőhely, életközösség stb.). Amennyiben ezek védetté nyilvánítás révén kiemelt oltalmat kapnak, akkor védett természeti értékről, illetve védett természeti területről beszélünk.

A védendő természeti értékeket és területeket általában hat alapkategóriába soroljuk:

  1. földtani (geológiai és geomorfológiai) képződmények, jelenségek (felszínformák, kőzetkibukkanások, sziklaalakzatok, ásvány- és ősmaradvány-lelőhelyek, karsztformák, barlangok, mésztufa-képződmények, homokbuckák, szikes térszínek, talajtani értékek stb.);
  2. a víztani (hidrológiai) jelenségek (források, patakok, vízesések, folyók, morotvák, tavak, lápok, mocsarak stb.) ;
  3. növénytani (botanikai) értékek: növényfajok, növénytársulások (egyes lágyszárú növények, fák, erdők, parkok stb.);
  4. állattani (zoológiai) értékek: egyes állatfajok, valamint ezek élőhelyei;
  5. kultúrtörténeti emlékek: történelmi emlékhelyek, műemlékek természeti környezete, a hagyomá-nyos életmód és gazdálkodási formák fenntartására szolgáló területek (idetartoznak a domesztikált állatfajok - mint pl. szürkemarha, rackajuh stb. - génkészletének megőrzését szolgáló területek);
  6. tájképi értékek (tájak, tájrészletek) ;

Természeti értéket és természeti területet védetté, illetve fokozottan védetté a mindenkori környezetvédelemben illetékes tárca minisztere nyilvánít miniszteri rendelettel. A védetté nyilvánított objektumok kategóriái a következők (a természetvédelmi törvény alapján):

  • védett és fokozottan védett egyed és faj (természeti érték)
  • védett természeti területek (az 1996. évi LIII. törvény 28. § alapján):
    1. A természeti emlék - valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület.
    2. A természetvédelmi terület - az ország egy jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amely alkalmas egy vagy több természeti érték, illetve azok összefüggő rendszerének védelmére.
    3. A tájvédelmi körzet - az ország egy jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és természeti értékek megőrzése.
    4. A nemzeti park - az ország egy jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és álattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.

Mindegyik védett természeti terület lehet országos jelentőségű. Helyi jelentőségű védett természeti terület csak a természeti emlék és a természetvédelmi terület lehet.

Meg kell említeni, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege) hazánkban védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár (az 1996. évi LIII. törvény 23. § (2) bekezdése alapján).

A nemzeti parkok területét a nemzetközi előírásokkal összhangban, miniszteri rendeletben meghatározott elvek szerint természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba (a zonációról lentebb részletesen említést teszünk) kell besorolni (az 1996. évi LIII. törvény 28. § (7) bekezdése alapján). Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet - vagy azok egy meghatározott részét -, ha az nemzetközi szinten is kiemelkedő tudományos értéket képvisel, miniszteri jogszabályban bioszféra-rezervátummá lehet minősíteni (az 1996. évi LIII. törvény 29. § (1) bekezdése alapján). A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá kutatások célját szolgáló erdőterületeket a környezetvédelmi miniszter az érintett tárcák minisztereivel egyetértésben, jogszabályban erdőrezervátummá nyilvánítja (az 1996. évi LIII. törvény 29. § (3) bekezdése alapján). A 29. § (4) bekezdése alapján a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra-rezervátum és az erdőrezervátum magterülete fokozottan védett.

A védett természeti területeket a természetvédelmi hatóságnak hatósági, tájékoztató és eligazító táblákkal kell megjelölnie. (Fontos! Nem a tábla keletkezteti a tilalmat, hanem a jogszabály. A táblák hiányára senki sem hivatkozhat.) Valamennyi védett természeti területre természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni, amely az ott tevékenységet folytatókra kötelező érvényű.

Utolsó módosítás: 2005. október 19., 12:37