A lápi póc

Lápi póc

A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött és őshonos halunk, napjainkban is kizárólag a Duna vízrendszerében ismert az előfordulása. A faj elszigetelt fejlődését jól jellemzi, hogy legközelebbi „rokonait” Észak-Amerikában találjuk.

Elsőedleges élőhelyei a mocsári növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek (pl. tavak, kubikgödrök) és a növényzetben szintén gazdag, lassan áramló kisvízfolyások, csatornák. A faj a nevét (Umbra = árnyékos, sötét) is az általa kedvelt élőhelyek (lápok, mocsarak) jellegéről kapta.

Táplálékát elsősorban az élőhelyén fellelhető vízi makroszkopikus gerinctelenek (pl. rovarlárvák, kis rákok) alkotják, juvenilis korában azonban zooplanktont is fogyaszt.

A tejesek és ikrások ívása jellemzően az április-május időszakra tehető, az aktuális környezeti viszonyok (pl. vízhőmérséklet) azonban erősen befolyásolhatják az ívási időszak kezdetét, illetve hosszát. A lerakott ikrák száma csekély, ezért a nőstény azokat a saját maga által az aljzatba ásott mélyedésbe rakja, és kikelésig őrzi.

A lápi póc – főként ritkasága és élőhelyeinek folyamatos visszaszorulása miatt – Magyarországon fokozottan védett, továbbá az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is szereplő (Natura 2000) faj, természetvédelmi értéke 100.000 forint. A Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) a kihalással fenyegetett élőlényeket összegző Vörös Listája a „Sebezhető” kategóriába sorolja a fajt, megjegyezve, hogy a lápi póc állományainak mérete évek óta csökkenő tendenciát mutat.

Legjelentősebb konkurenciája, az idegenhonos (adventív) amurgéb (Perccottus glenii), az 1990-es évek végén jelent meg hazánkban. A két faj hasonló élőhelyigényű és hasonló táplálékforrást is hasznosít. Az amurgéb megjelenésével a lápi póc állományainak egyedszáma jelentősen csökkent, míg az adventív fajé számottevően nőtt. Napjainkra több olyan víztérről is tudunk, ahonnan a korábban domináns lápi póc teljesen kiszorult, eltűnt, a faj helyét az amurgéb vette át (pl. a beregi csatornák, mocsarak, a Tisza-tó térsége).

A lápi póc (Umbra krameri) legerősebb ismert magyarországi állományai a Kiskunságban, a Hanságban, a Kis-Balaton térségében, valamint a Tisza mentén fordulnak elő. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén két olyan víztér is van, ahol országos szinten is jelentős populációja él: a Hejő-főcsatornában és a Rigós-csatornában. Ezen állományok természetvédelmi jelentőségét emeli, hogy mindkét élőhely természetközeli állapotú, így a populációk helyzete kedvezőnek tekinthető.

A faj hazai állományai napjainkra egymástól nagy távolságokban, nagyon elszigetelten maradtak fenn, így közöttük a szaporodás lehetősége, ezáltal pedig a szabad génáramlás sem biztosított. Ezek a szigetszerű közösségek nagyon sérülékenyek, és rendkívül érzékenyen reagálnak minden, az élőhely fizikai-kémiai, vagy biológiai állapotát befolyásoló változásra.

Ezek közül kettős hatásuk miatt kiemelhetők az élőhelyeket érintő vízügyi beavatkozások (pl. mederkotrás, rézsűrekonstrukció, vegetáció gyérítés), amelyek közvetlenül a munkálatok során, illetve azok következtében elhulló példányok által, közvetve pedig az élőhely bolygatásával, természetes állapotának megváltoztatásával fejtik ki kedvezőtlen hatásukat.

A meglévő állományok és azok élőhelyének védelme tehát kiemelt fontosságú a faj megőrzése érdekében, hiszen a lápi póc egy igazán értékes, unikális tagja a hazai halfaunának.

Csipkés Roland

hidrobiológus referens

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság