A kék vércse védelme a Pannon régióban

Hazánk legkisebb, s egyben legszínesebb sólyom alkatú madara a kékvércse. Elnevezésüket a hím madár kékes alapszínéről kapták, a tojó kevésbé színes tollazatú. Tarkaságuk már-már trópusi papagájokra emlékeztet. Alföldi tájaink karakterfaja, mely a Petőfi által csodált Alföldön ezerszám költhetett, de még az ötvenes években is 2000-2500 pár élhetett az országban. Egykor hatalmas, több százas telepeken költöttek a vetési varjak elhagyott fészkeiben és fogyasztották a végtelen pusztaságok gazdag rovarvilágát, kisebb gerinceseit. Azonban a múlt század második felétől hazai költőállományuk látványosan lecsökkent: 2005-ös becslés alapján 7-800 párra.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Ragadozómadár Védelmi Szakosztálya már egy évtizeddel ezelőtt elkészített egy fajvédelmi javaslatot, melyet hellyel-közzel alkalmaztak a természetvédelem gyakorlatában. Ennek ellenére a faj csökkenése nem állt meg, hiányoztak a globális, összehangolt intézkedések és az ezt megalapozó kiterjedt kutatások. E hiányok orvoslására 2006-tól kerülhetett sor, amikor is egy LIFE Nature pályázat kapcsán, hét partner részvételével egy 200 millió Ft támogatottságú négy éves program indult a kékvércsék megőrzésére „Kékvércse védelme a Pannon régióban” néven. A projektben két romániai partnerszervezet is részt vesz. A pályázat kedvezményezettje a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. A program a sok évtizedes tapasztalat kapcsán igyekszik feltárni, átfogni és részben elhárítani a fajt veszélyeztető számos tényezőt, beindítani olyan folyamatokat, melyek kedvezőek lehetnek számára.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységeiben - elsősorban Heves megye déli részén és a Borsodi Mezőség területén - még jelentősnek mondható kékvércse-állomány él. Sajnos az elmúlt két évtizedben itt is harmadára csökkent a kékvércsék száma, és hasonlóan az ország többi területéhez a telepes költési módot felváltotta a magányos (szoliter) fészkelés (leginkább szarka és dolmányos varjú fészkeiben), elsősorban a vetési varjú megritkulásának köszönhetően. Igazgatóságunk illetékességi területén az elmúlt 15 év során főként az MME Bükki Helyi Csoportja végzett konkrét állomány-felméréseket és több mint tíz éve próbálkozik a faj aktív védelmével. A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben és a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben tízegynéhány évvel ezelőtt még 100-100 pár körüli kékvércse költött. Ekkor még 4-5 jelentősebb vetési varjú telep is létezett, ahol társ-költő fajként kékvércsék is fészkeltek. E varjútelepek az évek során folyamatosan eltűntek, így a vércsék telepes fészkelési módja szinte teljesen megszűnt - csupán az MME által létesített mesterséges telepeken költenek a mai napig telepes módon a kékvércsék. Az elmúlt időszakban a különböző mesterséges fészektípusokból több mint négyszázat helyeztünk ki, a csökkenés tendenciája mégsem állt meg. A projektet megelőző években 40-40 párra apadt a két területen költő kékvércsék száma. Két évtizedes tapasztalatunk szerint a kékvércse-állomány csökkenését előidéző legfőbb helyi tényező a legelő állat létszámának csökkenése és ezzel összefüggésben a vetési varjú telepek eltűnése. A globális tényezőkre, vagy a vonulási veszteségekre nincs rálátásunk.

Milyen feladatokat kell elvégeznünk a „LIFE program” négy éve alatt?

Évente teljes körűen fel kell mérni a fészkelő állományt. Ennek alapjául a monitoring protokoll szolgál. Lényege, hogy a kékvércsék által benépesített potenciális területen 2,5x2,5 km-es UTM kvadrátokban végezzük a felmérést. Évente többször szükséges kontrolálni egy-egy költést, vagy költési kísérletet, hogy minél reálisabb eredményeket kapjunk. Terepen is jól használható, kisméretű adatlapokon kell rögzíteni a fészkelés típusát, eredményét, vagy az eredménytelenség feltételezhető okát és természetesen a pontos helyet. A módszer szinte teljesen megegyezik az MME Bükki Helyi Csoportja által alkalmazott korábbi felméréssel.

Fontos feladat a veszély-tényezők feltárása. Ennek érdekében monitorozni kell a veszélyesnek ítélt középfeszültségű légvezeték-szakaszokat, az autók általi gázolással veszélyeztetett közút-szakaszokat. Folyamatosan vizsgálnunk kell a vetési varjú telepek meglétét, ahol van ilyen ott lakossági fórumokon kell közbenjárni megőrzésük érdekében. Meg kell akadályoznunk a nyestfélék fészekkifosztását a műfészek telepeken.

A program kapcsán igazgatóságunk két síkvidéki Natura 2000 területére 200-200 fedett költőládát helyezünk ki kisebb-nagyobb telepek formájában. A feladat nagyobbik részét a cikk írásának időpontjában már elvégeztük. Az ÉMÁSZ segítségével le kell szigeteltetnünk 440 veszélyes középfeszültségű oszlopot, majd össze kell hasonlítanunk a megelőző helyzettel a madárpusztulást. A faj jövője szempontjából nagyon lényeges a varjútelepek helyszínéül szolgáló szárnyékerdők megóvása.

Sajnos mindkét területünkön jellemző az erdőfoltok illegális kitermelése, így az alkalmas fás vegetáció egyre csökken. A program kapcsán mindkét területünkön tervezzük kisebb - hazai fafajok alkotta - facsoportok telepítését. Ez a programpont a célfaj mellet számos más pusztai madárfaj megtelepedését is szolgálja. A Life programot megelőzően a faj őszi, vonulási mozgalmát még nem vizsgálták. A gyülekezőhelyeken több száz kékvércse tartózkodik, így azok megőrzése fontos feladat. Idén - a program teljes területén - hét héten keresztül zajlott a gyülekező madarak összehangolt számlálása.

A faj területhasználatának jellemzői földi követésű radiotelemetriai módszerrel vizsgálják a projekt specialistái.

A program első évében Magyarországon és Romániában összesen 223 egyedre került színes gyűrű. A program végén meg kell fogalmazni a faj szempontjából kedvező mezőgazdasági feltételrendszert, amit be kell építeni az ÉTT programcsomagba. Bízunk benne, hogy az összehangolt védelmi munka meghozza eredményét és a faj állományának csökkenése megáll, sőt hosszabb távon növekedésnek indul.

A program honlapja: www.kekvercse.mme.hu