XXII. Sasszinkron

XXII Sasszinkron

Az igazgatóság működési területén, a sasok által leginkább látogatott területeken: Dél-hevesi Tájegység, Borsodi-mezőség; Bükk és Mátra hegylábperemi területei, Sajó-völgye, Taktaköz indultak el az igazgatóság szakemberei és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek.
Elengedhetetlen kellékei voltak a túrának a mindenki számára szükséges alapfelszerelések, mint: térkép, adatlap, távcső, terepi ruházat, napi élelem. A nap folyamán az időjárás kedvező alakulása, (napos, szélcsendes, kellemes hőmérséklet) tovább javította a kedvet és biztosította a jó látási viszonyokat. A túraútvonalakat a természetvédelmi őrszolgálat tagjai úgy alakították ki, hogy az a technikai (gépkocsi) és humán feltételekkel minél jobban le tudja fedni azokat a területeket, amelyeken leginkább találkozhattak a parlagi, a réti esetleg a szirti és fekete sasok egyedeivel. A nap folyamán közel hetven érdeklődő vett részt az eseményen és szinte kivétel nélkül mindenkinek sikerült valamilyen sast látnia. A sasokon kívül távcső elé került egyéb ragadozómadár is, mint például a kerecsensólyom, vándorsólyom, egerészölyv, stb. is megszámlálásra kerültek. Az alföldi jellegű tájegységekben (Dél-hevesi és Dél-borsodi) a szem elé kerülő túzokállomány is az adatlapra került.

Az összesített eredmények a következőképpen alakultak:

• Parlagi sas: 60 példány
• Réti sas: 52
• Szirti sas: 2, ebből egy elpusztult példány
• Fekete sas: 1
• Kerecsensólyom: 11
• Vándorsólyom: 2
• Egerészölyv: 1072
• Gatyás ölyv: 56
• Kékes rétihéja: 87
• Vörös vércse: 175
• Kis sólyom: 5
• Karvaly: 31
• Túzok: 13

A nap folyamán több érdekesség is történt: ilyen volt például, hogy Mezőtárkány községhatárban a megfigyelők kirepülés előtt álló hollófiókákra lettek figyelmesek. A kuriózumnak számító esemény nem egyedülálló, de mindenféleképpen ritka és érdekes, hogy a holló dacolva a téli hónapokkal január közepén fészekaljat tud nevelni. Nyilvánvalóan ez csak úgy lehetséges, hogy a szokásos téli időjárástól eltérő enyhébb idő és a kellő táplálékmennyiség a hollószülők rendelkezésére tudott állni, így a három fióka a napokban biztonsággal el is tudja majd hagyni a fészket.

Másik érdekes, de jóval szomorúbb esemény, hogy Kisköre térségében egy elpusztult szirti sast találtak a résztvevők, amely a jelek alapján feltételezhetően áramütéstől legyengült és elpusztult madár lehet. Az egyébként is alacsony lélekszámú, 2-3 párból álló hazai állomány minden egyes példánya nagyon fontos lehet a populáció szempontjából, ezért is nagyon fájó ez az esemény.

Ehhez kapcsolódóan pedig fontos megemlíteni, hogy — a nap zárásaként elfogyasztott vacsora és az összesítések mellett — ez a nap egy fontos eseménynek is helyt adott, mégpedig „A madarakra veszélyes, 20 kV-os vezetékszakaszok madárbarát átalakítása” című KEOP pályázat közbülső rendezvénye is volt egyben. Ennek részeként a Dél-hevesi Tájegységben lévő középfeszültségű légvezetékek szigetelése, régi, és a madarakra veszélyes oszlopfej-szerkezetek cseréje, továbbá Poroszló térségében egy légvezetékszakasz földkábelre cserélése zajlik. Bízunk abban, hogy ez a pályázat a térségben komoly lefedettséget fog jelenteni, és a szirti sas pusztulásához hasonló események már nem fognak a későbbiekben bekövetkezni.

 Köszönjük tehát a szinkronon részt vett közel 70 fő aktív természetvédelmi szolgálatát és kívánjuk, hogy jövőre ugyanitt legalább ugyanennyi önkéntessel, természetbaráttal tudjuk megismételni ezt a szép és eredményes napot!

Sasvári János
(BNPI)