Természeti emlékek lesznek a kaptárkövek

Kaptárkövek felmérése

A kaptárkövek védetté nyilvánítási kezdeményezésének története természetesen jóval korábbra megy vissza. A megalapozó kutatásokat, vizsgálatokat, topográfiai felvételezéseket Mihály Péter a hatvanas évek elején kezdte meg. (Egyébként ezekben az időkben a kaptárkövek egyik szomolyai csoportja „Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület” néven 1961-ben országos védettséget kapott.) Az egyesület természetvédelmi, szemléletformáló tevékenysége egy évtizedre nyúlik vissza. A kaptárkövekről és a természetvédelmi oltalom kezdeményezéséről a Zöld Horizont 2009. decemberi száma (4. évfolyam, 3. szám) nyújt áttekintést. A Kaptárkő Egyesület tevékenységét, valamint annak elismerését (az Európai Táj Egyezmény Nemzeti Koordinációs Bizottság által az Európa Tanács Táj Díjára történő felterjesztésére kiírt pályázaton elért első helyezését) a Zöld Horizont 2006 decemberi és a 2011 májusi számai ismertetik.

A TÉKA (TájÉrték KAtaszterezés) programban (Zöld Horizont 2011. májusi száma – 18.) egy külön fejezetet kapott a kaptárkövek felmérése. Ennek nyomán elkészült egy összefoglaló jellegű kiadvány „Szakrális kőemlékeink. Kaptárkövek Magyarországon” címmel. A kiadvány a magyarországi kaptárkövekről az eddig megjelent legteljesebb összefoglaló mű, amely tömören áttekinti a fülkés sziklák földtani, felszínalaktani és kultúrtörténeti vonatkozásait, érdekes történeti összefüggésekben és külföldi analógiák tükrében. Először kísérli meg szintetizálni az eddigi kutatások eredményeit, megőrizve a Mihály Péter által kidolgozott felmérési rendszert. A gazdagon illusztrált füzet utolsó fejezeteiben almanachszerűen ismerteti Magyarország összes kaptárkő-lelőhelyét.

A kiadvány első fejezete ismerteti a kaptárköveket (keretes rész: Mik azok a kaptárkövek?), rövid áttekintést ad a magyarországi kaptárkövekről, egy táblázat segítségével rendszerezi a lelőhelyeket.

A kaptárkő-kutatás rövid történetét követően jellemzi a sziklák kőzetanyagát, azok keletkezését, valamint a változatos képződmények felszínalaktani vonatkozásait. A kiadvány természetesen választ keres a legalapvetőbb kérdésekre: „Kik, mikor és miért faragták a fülkéket?” kérdésre azonban a válasz: a rejtély megoldásra vár. A fülkés sziklák lehetséges rendeltetését érvek és ellenérvek, valamint külföldi analógiák alapján vizsgálja meg. Szó esik a kaptárkövek természetvédelmi jelentőségéről is. A kiadvány második részében található a „Kaptárkőtár”, mely minden eddig ismertté vált lelőhelyet röviden bemutat fényképekkel illusztrálva. A füzetet köszönetnyilvánítás zárja: a kiadvány megírását (Baráz Csaba, dr. Kiss Gábor, Holló Sándor) megelőző, a Téka-program keretében zajló terepi felméréseken részt vett Mihály Péter, aki tanulmányait, kéziratait és régi fényképeit a rendelkezésünkre bocsátotta.

A 2011. szeptember 6-án a fülkés sziklák védetté nyilvánításával és természetvédelmi kezelési tervével kapcsolatos megbeszélést hívott össze a VM Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya. A találkozón a minisztériumi munkatársak mellett részt vettek az érintett nemzetipark-igazgatóságok (földtani és tájvédelmi, védetté nyilvánítási feladatokat végző) munkatársai, valamint a Kaptárkő Egyesület elnöke. A megbeszélésen eldőlt, hogy az ex lege védettség helyett célszerűbb természeti emlékként megóvni a kaptárköveket. A VM NPTF részére megállapított feladatoknak megfelelően összeállította a fülkés sziklák lelőhelyeire vonatkozó kezelési terv dokumentációk tartalmi útmutatóját, valamint megfogalmazta a feladatokat és elkészítette azok ütemezését:

A NPTF feladatai

Egyeztet a VM Jogi Főosztállyal a védetté nyilvánító jogszabály természetvédelmi kezelési tervet érintő tartalmával, a természetvédelmi kezelési tervnek a már védett természeti területen lévő kaptárkövekre való kiterjesztésével, ennek technikai részleteivel kapcsolatban felmerült kérdésekben (lehetséges-e valamennyi kaptárkőre vonatkozóan egy rendeletben megjelentetni a kezelési tervet). Az ezzel kapcsolatos állásfoglalás befolyásolja a poligonos lehatárolással érintett kaptárkövek, s ezáltal a szakmai előkészítés során elvégzendő munka mennyiségét.

Hivatalos úton megkeresi az érintett igazgatóságokat annak érdekében, hogy a védetté nyilvánítás szakmai előkészítésével kapcsolatos feladat hivatalos formában is rögzítve legyen.

Az igazgatóságok részére elküldi a kaptárkövekről készített katasztert (térinformatikai adatállomány).

2011. szeptember 30-ig elkészíti a kaptárkövek természetvédelmi kezelési terve minimális tartalmára vonatkozó útmutató tervezetét, amelyet megküld az érintett igazgatóságoknak egyeztetésre.

A nemzetipark-igazgatóságok feladatai

A BNPI együttműködésben az Egyesülettel 2011. október 31-ig összeállítja a lehatárolás szempontjait.

2012. március 31-ig elvégzik a kaptárkő lelőhelyek lehatárolását, elkészítik a természetvédelmi kezelési terv tervezetét.

Előzetes egyeztetéseket folytatnak a védetté nyilvánítással érintett ingatlanok tulajdonosaival és más érintettekkel.

A Kaptárkő Egyesület feladatai

Részt vesz a lehatárolás alapelveinek kialakításában, valamint a bükkaljai területeken a lehatárolásban, együttműködve a BNPI-vel.

Felveszi a kapcsolatot az érintett ingatlanok tulajdonosaival a Bükkalján.

Az első megbeszélés óta egy újabb 2011. november 7-én a természetvédelmi kezelési terv tartalmi elemeiről és a lehatárolás alapelveiről egyeztető megbeszélésre került sor.

Kaptárkövek védetté nyilvánításához szükséges körbehatárolás technikai vázlata

A fülkés sziklák megóvásánál elsődleges célnak a befoglaló képződmények védelmét, állapotuk fenntartását kell tekinteni. Természeti emlékként való védetté nyilvánításukhoz szükséges az objektumok pontos körülhatárolása és megóvásukat biztosító, megfelelő méretű terület meghatározása. A védetté nyilvánítandó terület körbehatárolásánál figyelembe kell venni a földhivatalok elvárásait, és törekedni kell a területtulajdonosok jóindulatának megszerzésére is.

A felmérési módszer kipróbálását a Szomolya – Vén-hegy / Kaptár-rét (kódjel: B.7.a) kaptárkő-lelőhelyen végeztük el. „Éleslövészetre” a terület ideális, hiszen majd’ mindegyik sziklatípus előfordul itt, a jól körüljárható kúpkövektől (tufatornyoktól) az összetett formavilágú sziklavonulaton át a függőleges sziklafalakig.

Sziklaképződmény legszűkebb körülhatárolását egyszerű körbejárással és GPS-szel célszerűen kevés sarokponti koordinátával felvett síkmértani alakzattal (poligonnal) végeztük, szükség esetén légi fotó segítségével pontosítottuk.

A képződmények védelméhez nem elégséges az egyes szűken értelmezett sziklák védelme, azt ki kell terjeszteni a környezet megfelelően nagy térrészére. A lehatárolt poligonokat legalább 10, legfeljebb 20 m-rel kiterjesztve kapjuk a puffer zónát a sziklák köré. Néhány kaptárkő esetén ezzel a védelem területi kijelölése befejeződik.

Olyan területen, ahol a kaptárkövek egymáshoz viszonylag közel helyezkednek el, előnyös egy nagyobb területegységet védelem alá vonni. Az így kialakuló lelőhelynek nevezett téregység lehatárolását az egyes sziklák puffer zónáit minimális területtel körülhatároló, érintő (súrló) egyenesek által meghatározott sokszöggel oldjuk meg. A puffer zónák és lelőhelyek alakját, ha a védelmük indokolja, praktikusan lehet torzítani (pl. morfológiai elemhez igazítani).

A több ingatlant (helyrajzi számot) is érintő poligonok esetében a védendő terület koordinátáit, a földhivatali bejegyzés gyakorlatához igazodva, ingatlanonként is meg kell adni.

A felmérés a legnagyobb nehézségekbe várhatóan a Tétényi-fennsíkon, Érd és Diósd belterületén ütközik majd, ahol sok fülkés sziklát a házak udvarán, sőt némelyiket kerítésbe beépítve találunk.

Baráz Csaba – Holló Sándor