Szeptember végi madárgyűrűzés

Szeptember végi madárgyűrűzés

Szihalmon a reggeli hűvös időt szerencsére hamar felváltotta az enyhe meleg, így egy kellemes, madarakban gazdag napot tölthettünk el a Rima-parton. A területen 4 hálót állítottunk fel. Szerencsére már az utolsó háló kihelyezése után a visszafelé vezető úton madarok voltak a hálóban, és egész nap jó fogásunk volt, így az első csoporttól az utolsóig tudtunk madarat mutatni a gyerekeknek. A gyűrűzési bemutatót a Dél-hevesi Tájegység munkatársai tartották. Ennek során először pár gondolatban összefoglalták miért is gyűrűzzük a madarakat, milyen sok tudományos eredmény köszönhető ennek a módszernek. Ezt követően különböző madárfajok kerültek elő azokból a speciális madárzsákokból, amelyekbe a befogást követően egyesével helyeztük bele őket.

Az alumínium gyűrű installációja és a méretek felvétele után már szabadon is engedtük a madarakat. A bevezető rész után, hogy a csoportok ne torlódjanak fel, három „állomást” alakítottunk ki, megosztva ezzel a feladatot és az időt. Az első állomáson a madarakat gyűrűztük, a másodikon a hálókat mutattuk be, míg a harmadik állomáson a gyerekeknek a környék jellegzetes madarait preparátumok formájában demonstráltuk. A nap folyamán nagyon sok széncinege és kék cinege lett meggyűrűzve, amelyek most is, mint általában, a leggyakoribb madaraknak bizonyultak a hálókban. A széncinegéknél lehetőség volt megmutatni az ivari különbségeket és a korhatározáshoz használt bélyegeket is. A nap során jégmadár, nagy fakopáncs, erdei szürkebegy, vörösbegy, csuszka és őszapó repült a hálóba. 

Következő nap, szeptember 25-én Kerecsenden került sor ismét egy fél napos madárgyűrűzésre. Reggel összesen 5 háló lett felállítva egy napraforgó tábla és a Kerecsendi Berek-erdő között, ami nagyon jó helynek bizonyult, ugyanis a nap folyamán több, mint 75 madár lett meggyűrűzve. Itt is általános fajnak mondható a kék és széncinege, illetve a barátcinege. A gyerekek figyelmét a nagyobb (vagy éppen a kisebb) fajok, mint például a meggyvágó, a csuszka vagy a füzikék (csilpcsalp- és fitisz-) kötötték le, de izgatottan figyelték a barátposzáták esetében az ivari különbözőséget is. Érdekesebb fajnak számított még a cigánycsuk és a kerti rozsdafarkú. Mivel kifogtunk egy nagy veréb-és cinkecsapatot, így bőven volt látnivaló (és gyűrűznivaló is) az óvodások számára, de nekünk is nagy élményt és tapasztalatot jelentett az, hogy segíthettünk a gyűrűzés lebonyolításában.

Összességében elmondható, hogy 2 eredményes és sikeres napot tudhatunk a hátunk mögött, összesen 20 megfigyelt fajjal, és több mint 125 meggyűrűzött madárral. Reméljük, hogy a fiatal korosztály sok új információval és élménnyel gazdagodott, amelyet majd később ők is tovább adhatnak.

Gál Renáta, Kecskés Dóra