Kökörcsinek

Kökörcsinek

Régi magyar nevének fennmaradását az indokolhatta, hogy hasznos növénynek tartották, gyökerét juhok himlőjének gyógyítására és festék készítésére is alkalmazták. Állatorvosi célú felhasználását később azzal jelezték, hogy lókökörcsinnek nevezték. Mivel nálunk két kökörcsin faj gyakori, ezért a kisebb virágút megkülönböztetésül leánykökörcsinnek hívták, amiben a leány szó a másodlagosat jelenti. Érdekes, hogy az elmúlt évtizedekben a két faj neve felcserélődött és ma a nagyobb virágút hívjuk leánykökörcsinnek, a kisebb és bókoló virágú pedig a fekete kökörcsin. Tudományos nevét harangszerű virágairól kapta, a pulsare szó jelentése harangozni, rázni. A virágzó növényt pelyhes szőrzet borítja, ami egyedülálló látványt nyújt a kora tavaszi napsütésben. Még szebben csillognak ellenfényben a kökörcsinek csoportokban fejlődő aszmagtermései. A termések terjedését tollas repítő készülék segíti. A hegyes termések belefúródnak a talajba, és ha nedvesség éri őket, akkor tollas szárnyuk életre kel, kicsavarodik és segíti a magokat mélyebbre fúródni.

A leánykökörcsin hazánk számos vidékén előfordul, jellemzően középhegységeink napsütötte, gyorsan felmelegedő, délies lejtőit kedveli. Sztyepprétek, szikla- és pusztafüves lejtők növénye, de felhagyott szőlőhegyeken is megtalálható. Zala megyében a Keszthelyi-hegységen kívül több település határában vannak bizonyított előfordulásai. Impozáns, selymes szőrű, kékeslila virágaival szabályosan felhívja magára a figyelmet, azonban a növény 1982 óta törvényi védelem alatt áll, emellett Natura 2000 közösségi jelentőségű faj, így a gyűjtése szigorúan tilos!

Sajnos ezek az információk nem minden esetben jutnak el a nagyközönséghez. Lelkes kirándulók (egyben „tereprendezők”) előszeretettel „menekítik át” a töveket saját, jól védett, biztonságos, kis kertjükbe, amivel szabálysértést, jelentősebb kártétel esetén bűncselekményt követnek el, hiszen veszélybe sodorják a természetes állományt.

2016. március 18-án egy alig 40 m2-es száraz gyepi élőhely felmérését végezve, melyen a leánykökörcsin egy kis populációja élt, közel 20 gödör nyomait fedeztem fel, az állomány több mint felét kiáshatták.

A probléma nem egyedüli eset, több korábban ismert állomány eltűnése is a növény gyűjtésének számlájára írható. Ugyan a hazai állománynagyság a környező országokéhoz képest kimagasló, de a faj élőhelyein folyamatos állománycsökkenés figyelhető meg. Már az 1990-ben megjelent Vörös Könyv is mint potenciálisan veszélyeztetett növényfajt említi.

Valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak ezek a virágok, de fontos tudni, hogy a kiásott tövek jelentős része megsínyli az átültetést és elpusztul. Ha maradnak is túlélők, nem megfelelő talajviszonyok között nem tudnak ugyanolyan szépen fejlődni és virágozni, mint eredeti termőhelyükön.

Ha valaki szívesen ültetne a kertjébe kökörcsineket, számos kertészetben megvásárolhatóak nagyobb virágú, hosszan virágzó példányaik, akár több színváltozatban is.

Őshonos fajainkat pedig őrizzük meg ott, ahol a helyük van, a természetben!

forrás:magyarnemzetiparkok.hu, dunaipoly.hu