Kócsagmentés

A legyengült madarat a területen illetékes természetvédelmi őr fogta be; a kócsag ezután a salgótarjáni Baglyas-kő Vár Látogatóközpont madármenhelyére került. Itt egy hetes erősítő kúra következett, hogy a madár a szabadon bocsátáshoz megfelelő kondíciót szerezzen. A nagy kócsag természetes tápláléka főként halakból, kétéltűekből, vízi rovarokból és kisemlősökből áll, feltáplálásra tehát a halakkal történő etetés volt a legkézenfekvőbb megoldás. Ehhez a Salgótarján közelében található eresztvényi Középbánya-tó naphal-állománya szinte kifogyhatatlan táplálékforrásnak bizonyult. Az akció kettős természetvédelmi célt is szolgált: nem csupán a fokozottan védett nagy kócsag táplálékellátását oldottuk meg, hanem a tóban természetvédelmi szempontból nemkívánatos naphal állománya is csökkent valamelyest.

A kócsag gyűrűzést követően az Ipoly mellett, Szécsény közelében lett szabadon eresztve, ahol az őszi vonulás idején fajtársai gyakran megfigyelhetőek. Fél évszázaddal ezelőtt megyénkben még rendszeres költő faja volt az ipolyszögi égerlápnak (Duna-Ipoly Nemzeti Park területe), majd hosszú időn keresztül csupán néhány átnyaraló példányt sikerült megfigyelni. Az utóbbi években ismét költ az Ipoly mellett. Mivel elsősorban a nagy kiterjedésű, összefüggő nádasok, mocsarak jelentik a faj élőhelyét, ezért a jövőben sem várható, hogy Nógrád megyei költőállománya nagymértékben növekedjen. A vonulás időszakában (szeptember–november) azonban kis szerencsével bárki megcsodálhatja a természetvédelem címermadarává választott nagy kócsagot, amint szürke gémekkel együtt, csapatosan vadászik a tarlókon és lucernásokban.

Szöveg: Bócsó Anita

Képek: Bócsó Anita, Kerényi Viktória, Papp Ferenc