Kidőlt fák a Bükkben és a Mátrában - Kár vagy haszon?

Széldöntés 2014. május

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság álláspontja szerint a holt faanyagot az Igazgatóság működési területén található védett erdőkben növelni kell, mert jelenleg az erdők nagy részében nincs elegendő mennyiségű holtfa. E koncepció alapján a vihar által károsított faanyagot (mennyiségtől, védettségi szinttől, területi elhelyezkedéstől függően) részben vagy teljes egészében vissza kell hagyni a területen.

Ez a faanyag ugyan a túrázók szemében a „rendetlenség” és a „pazarlás” képét kelti, keltheti, de a frissen károsodott faanyag az idő múlásával - a korhadás különböző fázisaiban - más-más élőlénycsoportnak biztosít élőhelyet és táplálékot. Éppen ezért a biodiverzitás szempontjából rendkívül fontos szerepet játszik. 

Holtfa jelentősége számokban („Holtfa – az élő erdőkért” kiadvány, http://www.wwf.hu/media/file/1184939460_Holtfa_az_elo_erdokert.pdf, ill. (http://de.wikipedia.org/wiki/Totholz)

• Az európai erdei fajok csaknem 1/3-ának életben maradása az öreg fáktól és a holtfa jelenlététől függ
• Az átlagos holtfa mennyiség a bükki Őserdőben 175 m3/ha ill. a Kékes Észak Erdőrezervátumban 106 m3/ha.
• Fafajtól és lebomlási fázistól függően mintegy 600 nagygombafaj és kb 1350 bogárfaj vesz részt a faanyag lebontásában
• A magyarországi 101 védett bogárfajból 61 kötődik holtfához. A Kékes Észak Erdőrezervátum holt fán élő 153 gombafaja közül 60 tekinthető Magyarországon veszélyeztetettnek.
• Magyarországon a törvényesen védett 35 gombafajból 7 csak holtfán fordul elő.
• Magyarországon 62 mohafaj ( a hazai mohaflóra 10%-a) fordul elő holtfán.
• A 11 európai harkályfaj közül egy kivételével mindegyik holtfába vájja fészekodúját, és legalább tíz európai bagolyfaj hasznosítja a faodvakat. 

Bővebben:

A facsonkok és a kidőlt fák búvóhelyet és táplálékot nyújtanak sok állatfaj számára. Az erdei kisemlősök egy része (pl. mókus, egerek, pelék) odvas fák törzsében alakítják ki lakhelyüket, itt nevelik kicsinyeiket. Az odúlakó erdei madarak számára is létszükséglet az elszáradt vagy korhadó fák jelenléte, hiszen az ezekben lévő odúkban fészkelnek, itt nevelik fiókáikat. A facsonkokat különösen kedvelik a harkályfélék (elsősorban a fehérhátú harkály), a fakuszok, a baglyok, stb. Az erdőlakó denevérfajok is odvas vagy elszáradt, leváló kérgű fákhoz kötődnek, mert nappali búvóhelyük általában faodvakban vagy kéreg alatt van. A kisebb, talaj közelében élő élőlények közül rengeteg bogár, poloska, pók, atka, ugróvillás, százlábú, csiga, különböző féreg, gomba, zuzmó, és moha kötődik a talajon korhadó fatörzsekhez. Ezek az élőlények felelősek az erdő ökológiai rendszerének működtetéséért, ők teremtik meg a tápanyagok körforgását az erdőkben.

Mókusok, pelék, denevérek, harkályok, cinegék, baglyok, bogarak, pókok, gombák zuzmók és mohák nélkül az erdő már nem erdő, hanem csak faállomány, faültetvény. Az ilyen, szegényes élővilágú, madárdal nélküli, gazdasági faanyagtermelést szolgáló „erdőre” nagyon sok példát lehet látni hazánkban védett területen kívül. Jelen esetben viszont védett és Natura 2000 területekről beszélünk (hazánk területének csak kb. 20%-a védett). Védett területeken az erdő elsődleges rendeltetése, célja az erdei életközösség védelme, a ritka és veszélyeztetett növény és állatfajok megőrzése.

Védett területeken azért van szükség holtfa biztosítására, hogy a fent felsorolt élőlények is meg tudjanak élni az erdőben, hiszen az erdei életközösséghez hozzá tartozik a mókustól a cinegén át a bogarakig, gombákig minden erdei élőlény. Tehát védett területen nem kérdés, hogy elegendő mennyiségű holtfa szükséges az erdőkben.

A jelzett turistautakra rádőlt fatörzseket természetesen védett területen is el lehet távolítani az útról, ennek a néhány fatörzsnek az arrébb helyezése nem okoz természetvédelmi problémát. Általában nem a természetvédelem miatt nincsenek eltávolítva a keresztbe dőlt fák a turistautakról (kivételt képezhetnek az olyan fokozottan védett területek, ahol elsőbbrendű cél a természet érintetlenségének biztosítása, mint a túrázók kényelme).

A holt faanyag honos főfafajú erdőkben egyáltalán nem jelent veszélyt az erdőállomány egészségi állapotára és sok helyütt a természetes újulat megjelenésében és megmaradásában is nélkülözhetetlen. (forrás: Holt fa az élő erdő szolgálatában Erdészeti lapok (CXXXVI. Évj. 7-8. szám (2001. július-augusztus).

Akit érdekel a téma, ajánljuk figyelmébe a „Holtfa – az élő erdőkért” című kiadványt. http://www.wwf.hu/media/file/1184939460_Holtfa_az_elo_erdokert.pdf

Korompai Tamás                                         
BNPI zoológiai referens  

Csikos Valéria
BNPI erdészeti szakreferens