Két új területtel bővült a Natura 2000 hálózat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén

Két új területtel bővült a Natura 2000 hálózat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén

A "jelölt" státuszú területek közül két Nógrád megyei területtel érintett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek jelölt "Bujáki Hényeli-erdő és Alsó-rét" és a különleges természetmegőrzési területnek jelölt "Nagylóci Kőhegy" területegységgel.

"Bujáki Hényeli-erdő és Alsó-rét" kiemelt jelentőségű természet- megőrzési területnek jelölt terület

A Bujáki-patak a Központi-Cserhátban, Bujáktól északra ered és a Cserhátalján, Héhalom mellett folyik a Bér-patakba. A Cserhátalja egyik jelentős folyóvize, melynek völgye ökológiai folyosó szerepén túl, néhány kisebb foltban még őrzi a tájegység természetszerű élőhelyeit, életközösségeit.

A Bujáki-patak völgyének legteljesebb formában megmaradt, ezért tudományos szempontból is nagy jelentőségű élőhely-komplexuma a Hényelpuszta mellett fennmaradt lösztölgyes - löszgyep - mocsárrét mozaik.

A terület élővilágának megfigyelése 1995 óta folyik, de csak 2004-ben került elő az a faj, amely a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület jelölése alapjául szolgált. A magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) jelentős állománya volt a jelölés alapja, azonban számos további értékes élőlény is megtalálható a területen. A Natura 2000 jelölőfajok közül a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae) főként az erdőszegélyeken tenyészik, a sárga gyapjaszövő (Eriogaster catax) hernyófészkeit pedig a kökényes cserjésekben fedezhetjük fel. A patakot követő mocsárréten a nagy tűzlepkét (Lycaena dispar) figyelhetjük meg.

A védett növényfajok közül mocsárréteken a réti iszalag (Clematis integrifolia), a hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium) és a mocsári csorbóka (Sonchus palustris) díszlik. A löszgyep foltokban tavaszi héricset (Adonis vernalis), selymes boglárkát (Ranunculus illyricus), macskaherét (Phlomis tuberosa) találunk.

A rovarfauna jelentős tagja a kis apolló-pillangó (Parnassius mnemosyne), amely a Cserhátalján csak itt maradt fenn. Hernyói a lösztölgyesban, odvas keltikén fejlődnek, a lepkék a mocsárréten repülnek.

A völgy időszakos vizeiben több kétéltű faj, így a pettyes gőte (Triturus vulgaris), barna ásóbéka (Pelobates fuscus), zöld levelibéka (Hyla arborea) és erdei béka (Rana dalmatina) szaporodik. A hüllőfauna képviselői közül a rétekről a rézsikló (Coronella austriaca) és a vízi sikló (Natrix natrix) ismert.

A madárfauna legértékesebb, fokozottan védett fajai a haris (Crex crex) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus). Előbbi rendszertelenül költ a területen, utóbbi faj 2005-ben fészkelt utoljára (a nógrádi tájegység utolsó párjaként).

Rendszeresen fészkelő, megemlítendő fajok mocsárréten a rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra), a réti tücsökmadár (Locustella naevia), a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus). Cserjésekben a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio) költése jellemző. Alkalmi fészkelőként a kis őrgébics (Lanius minor) is előfordul.

Az emlősfaunából kiemelendő a Buják-patakon rendszeresen megjelenő vidra (Lutra lutra), illetve a terület erdejében megfigyelt vadmacska (Felis sylvestris).

Nagylóci Kő-hegy Különleges Természetmegőrzési Terület

Az Északi-Cserhát kistáj a Cserhátvidék egyik legjobban átalakított, elsősorban az akácosok nagy térfoglalásával jellemezhető része. Éghajlati (hegyvidéki hatások felerősödése), illetve kőzettani (slír alapkőzet térfoglalása) tulajdonságai miatt mégis a Cserhátban egyedülálló életközösségeket őrzött meg.

A terület két, egymástól sokban különböző részegysége, a nagylóci Kő-hegy nevű telér, illetve a rimóci-szécsényi Nyerges-hegy elnevezésű löszletörés egyaránt rendkívül gazdag, európai közösségi szinten is jelentős élővilágnak ad otthont.

A jelölés alapjául szolgáló faj a papucskosbor (Cypripedium calceolus), melyet 2005-ben találtak meg Igazgatóságunk munkatársai a Kő-hegyen. A fokozottan védett faj legnagyobb ismert hazai állománya él itt, spontán erdősülő felhagyott szőlőben. A vízzáró slír alapkőzet miatt a talajban szivárgó víz, illetve a felerősödő montán hatás orchideákban gazdag félszáraz irtásrét kialakulását tette lehetővé. A papucskosboron kívül többek között békakonty (Listera ovata) és vitézkosbor (Orchis militaris) fordul elő. Az élőhely további jellemző növényei a deres sás (Carex flacca), a kányabangita (Viburnum opulus), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), és a csodás ibolya (Viola mirabilis).

A Kő-hegyen és a Nyerges-hegyen számos további, fajkészletében hasonló irtásrétet találhatunk. Közös, a Cserhátban ritka fajaik például a foltos véreslapu (Hypochoeris maculata), a magyar aszat (Cirsium pannonicum), a magyar here (Trifolium pannonicum).

A Nyerges-hegy igen értékes élőhelyei a löszgyepek és lejtősztyeppek átmeneti állományaiként osztályozható gyepterületek. Ezeken további Natura 2000 jelölőfajok élnek, így a piros kígyószisz (Echium maculatum) nagy egyedszámú, valamint a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) kisebb állománya. További védett növényfajok igen erős állományai is ebben az élőhely-típusban találhatók meg, így a nagyezerjófű (Dictamnus albus), hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), vagy a törpe nőszirom (Iris pumila).

A szécsényi részen, Vancsó puszta mellett található gyertyános-tölgyes cserháti viszonylatban figyelemre méltó fajokat mutat fel, így a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) tömegét, valamint a tájegységben nagyon ritka, hegyvidéki hatásokat jelző farkasölő sisakvirágot (Aconitum vulparia).

A terület állatvilágában is bőven vannak jelentős fajok. A Natura 2000 jelölőfajok közül előfordul a magyar tavaszi fésűsbagoly és a sárga gyapjasszövő. A rovarfaunát olyan további fajok jellemzik, mint a rablópille (Ascalaphus macaronius), a türkiz hangyaboglárka (Maculinea ligurica), a barnabundás boglárka (Polyommatus admetus). A gerinces faunából kiemelhetők a darázsölyv (Pernis apivorus), a lappantyú (Caprimulgus europaeus), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), vagy az erdei pele (Dryomis nitedula).