Jeladós szalakóták a Borsodi-Mezőségen

Szalakóta LIFE

Ahogy az előző években, így 2015-ben is, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őrei és az MME Bükki Helyi Csoportjának önkéntesei felmérték a szalakóta (Coracias garrulus) állomány nagyságát a működési területükön. Az idei munkák azonban hamarabb kezdődtek, mint az előző években, és már június közepén megkezdték a szakemberek a területen kihelyezett sok száz műodú ellenőrzését.

Az előző év végén indult szalakótavédelmi Life projekt keretein belül ugyanis, az volt az egyik feladat, hogy a térségben fészkelő felnőtt madarakat jelöljenek meg költési időszakban, olyan műholdas adatgyűjtővel, melynek segítségével egy-egy szalakóta pár által használt élőhelyhasználatáról képet kapnak. Nem sokkal a fiókák kikelése után, három madarat sikerült megjelölniük a szakembereknek GPS loggerekkel. Ez a típusú jeladó a műholdas pozíciómeghatározásnak köszönhetően nagyon pontos (néhány méteres pontosságú) adatokat tárol el a madár helyzetéről, így alkalmas arra, hogy a jelölt madarak táplálkozási helyéről, és területhasználatáról információt gyűjtsenek a szakemberek. Az adóból az adatokat egy rádiófrekvenciás vevővel lehet kinyerni, ennek hatósugara azonban erősen korlátozott, így az adatokat csak közelről, a terepviszonyoktól függően 0-300 m távolságból lehet letölteni, ezért alkalmazása folyamatos terepi jelenlétet igényel.

Mivel a fajt korábban hazánkban még nem jelölték meg hasonló jeladóval és nemzetközi szinten is kevés volt a tapasztalat erről, a szakemberek a megjelölt 3 madár közül 2 esetében az odú mellé egy fészekkamerát is kihelyeztek, így közvetlenül lehetett vizsgálni, hogy a mindennapi élettevékenységükben, az odúba való ki-bejárásba zavarja-e a madarakat a hátukra helyezett jeladó. Szerencsére a jeladós szülők ugyanolyan gyakran etettek, mint a nem jelölt párjuk, és látszólag semmilyen tevékenységükben nem befolyásolta őket az 5,5 gramm súlyú szerkezet.

Az idei év azonban bármennyire is tűnt a korai ellenőrzési időszakban alkalmasnak, a szalakóták számára - magas volt a műodúk foglalási aránya és a tojások, fiókák száma is leggyakrabban 4-5 között mozgott (de találtunk 6 fiókás fészakaljat is) - a nyestek nagy számú jelenléte miatt nagyon sok költés megsemmisült. A 3 jelölt madár közül 2 esetében is egyik napról a másikra elpusztult a fészekalj és eltűntek a szülők. Az egyik esetben a kamera rögzítette a fészek nyest általi teljes kifosztását. A harmadik madár és párja azonban sikeresen kirepítette a fiókáit, ebben az esetben több héten keresztül sikerült adatot gyűjteni arról, hogy mikor merre járt a madár.

Az adatok utólagos elemzésekor, a madarak helyzetét összenézve a területhasználati adatokkal (pl. mikor volt kaszálva vagy legeltetve; milyen magas volt a növényzet; milyen növénytársulás, mezőgazdasági kultúra van a közelben) további értékes információk derülnek majd ki a szalakóták élőhely-használati és táplálkozási szokásairól. Az idei adatok alapján úgy tűnik, hogy a Borsodi-Mezőségen táplálékszerzési célra a fészek körüli 700 m-es sugarú kört használják leggyakrabban. Ezt a típusú jelölési munkát a következő években is folytatják a kutatók, egészen a program zárásáig, 2020-ig, reméljük még sok értékes információt sikerül összegyűjteni és megismertetni a nagyközönséggel.

Török Hunor