Gyászhír

Szabolcs 1976. április 1-én született Egerben. Már gyermekkorától hallatlan érdeklődéssel fordult a természet és azon belül a madarak világa felé. Korán bekapcsolódott a ritka és veszélyeztetett madárfajok gyakorlati védelmébe: a kerecsensólyom fészekőrzéstől kezdve a szalakóta odúk kihelyezéséig mindenben lehetett rá számítani, nagy lelkesedéssel vett részt ezekben a munkákban. Tagja lett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek és alapítója a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesületnek. A madarak mellett kétéltűekkel és kisemlősökkel is foglalkozott, de a nagyragadozók életét is lelkesen követte. Szabadidejét mindig kinn, terepen töltötte, legyen az a Bükk, a Heves-sík vagy – már Budapesten élve – a Kiskunság vidéke.

Egerből egyetemistaként Debrecenbe került, ahol 2001-ben biológus-ökológus diplomát szerzett. Budapesten tudott elhelyezkedni, előbb a Környezetvédelmi Minisztériumban, majd az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Irodájában pályázatok kezelésével foglalkozott. Később a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. alkalmazta, és biológusként a hulladékok, vizek vizsgálatát végezte. 2013-tól az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség hulladékgazdálkodási szakértőjeként dolgozott tovább, majd egy éve múlva a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál sikerült elhelyezkednie.

Természetvédelmi őrként nem csak Szabolcs régi álma, hanem gyermekként választott hivatása is beteljesült. A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzethez kapcsolódó munkáját minden elé helyezve, valamennyiünknek példát mutatva végezte. Sajnos, alig két évig tehette mindezt. Még utolsó terepi napjain is szeretett vándorsólymai védelme érdekében tevékenykedett.

Egerben, a Rozália temető fái alatt nyert örök nyugodalmat. Emlékét megőrizve, fájó szívvel búcsúzunk Tőle!