Farkas a Bükkben

Farkas a Bükkben

A nagyragadozók hazai állományainak sorsa, a fajok és élőhelyeik státuszának fenntartása, és a számukra megfelelő természetvédelmi kezelések biztosítása elsősorban az állami természetvédelem kezében van. Nagyon fontos azonban e fajok valós szerepének megismertetése, a társadalmi szintű elfogadás kialakításának, a "velünk élő" nagyragadozók képének tudatosítása. A nagyragadozó fajok hazai visszatelepülése hosszútávon bizonyosra vehető. E ténynek társadalmi kommunikációja, a fajokkal járó konfliktushelyzetek megoldása, s azok kisebb-nagyobb buktatói a fajok elterjedési területén szinte mindenütt jelentkeznek. S ahol e fajok természetvédelmi oltalma kívánatos, ott ezen kérdések kezelése nem nélkülözheti a megfelelő állami szerepvállalást sem.

Szerencsére a vadásztársadalom többsége már hazánkban is elfogadó a nagyragadozókkal szemben. Számukra nyilvánvaló a csúcsragadozók természetbeni szerepe, s számukra is kívánatos, mint a patás trófeás vad értékét növelő, annak értékes tulajdonságainak fennmaradását segítő, a vadállomány járványos betegségeit kordában tartó "egészségőr". A nagyragadozó sikeres támadásai a trófeás vadállomány életerős példányai közt nem jellemző, elsősorban a rossz kondícióban lévő, beteg, elmaradott fejlettségű, óvatlan egyedeket zsákmányolja. A fajok zsákmányolási kísérletei gyakran eredménytelenek, melyek kivédése az éber, jó kondícióban lévő egyedek számára nem jelenthet problémát. A nagyragadozók ilyetén hatása a patás vadakra hozzájárul a vadgazdálkodók által kevéssé kontrollálható, a vadállomány előnyös tulajdonságainak, így például az érzékszervek kifinomultságának, kitartó futási képességek megőrzéséhez. S ezen természetes szelektáló hatás hosszútávú jelenléte a vadállományra vadgazdálkodói szempontból feltétlen szükséges. Nem mellékes, habár csupán egy-két példány farkas vagy hiúz időszakos megjelenése alig érzékelhető hatással lehet az erdő egészséges állapotának fenntartásában. A ragadozó jelenlétének pozitív, tudományos igényű kutatásokkal is alátámasztott hatásai elsősorban hosszútávon érvényesülhetnek, ahol a vadgazdálkodók helyes, s nem mellékesen, jogkövető magatartása mellett válik észlelhetővé. Nagyon fontos, hogy a vadgazdálkodó ne versenytársat, hanem a természetben tőle függetlenül is működő, s munkáját segítő, a vadállomány értékességét növelő, a természetes élőhelyekhez hozzátartozó fajt lásson a megjelenő, s megtelepedő nagyragadozókban.

A haszonállatokat tartó gazdálkodók e fajokkal szembeni ellenérzései olykor nem alaptalanok, de állatállományaikat nagyságrendekkel nagyobb mértékben sújthatják a fertőző betegségek, vagy a nyájak körül megjelenő kóbor kutyák, mint a nagyragadozók. A gazdák megfelelő felkészítése és felkészültsége jelentős mértékben csökkentheti, illetve teljes mértékben megakadályozhatja a nagyragadozók haszonállatokban okozott valós káreseményeit. A farkas által lakott területen megköveteli, - ahogy egyébként máshol sem nélkülözheti -, a gazdálkodók állatállomány melletti folyamatos jelenlétét, a nyájat őrző-védő pásztorkutyák tartását, az állatállomány műszaki védelmét: a ragadozókat távoltartó villanypásztor működtetését és a biztonságos éjszakázó helyek kialakítását. A nem megfelelő felkészültséggel és fegyelemmel működtetett állattartó telepek mindig is sajnálatos kárvallottjai lehetnek a nagyragadozók tevékenységének. A természetvédelem és a gazdálkodók egymást megfelelő időben informáló, segítő beavatkozása alapvető az esetleges érdekellentétek megfelelő kezelésében.

A Bükkben idén június elején megjelent farkas immár több mint három hónapja a területen tartózkodik. Az állat élőhelyei hozzávetőlegesen követhetők, detektáltak. Munkatársaink és az egyedet észlelő külső megfigyelők együttműködése számos érdekes és izgalmas lehetőséget biztosítottak a nagyragadozó élettevékenységének megismerésében. Nem meglepő, de érdekes adat, hogy a farkas elsősorban azokat az élőhelyeket használja, ahonnan a fajjal kapcsolatos korábbi megfigyelések is ismertek voltak. A begyűjtött hullatékok alapján a napokban már részletes eredményeink lesznek arra vonatkozóan is, hogy az egyed táplálékösszetétele miként alakult az elmúlt hónapokban.

Az egyeddel kapcsolatosan felmerülő problémák és annak remélhetőleg példaértékű megoldásai úttörő jellegűek a hazánkban megtelepedő nagyragadozókkal kapcsolatos természetvédelmi kezelés tárgyában. A felmerülő kérdések rávilágítanak azokra a szükséges, eddig nem ismert, vagy csak érintőlegesen kezelt tevékenységekre, mely naprakész felkészültséget igényelnek a fajjal közvetlen kapcsolatban lévőktől és a társadalom részéről is. Ezek a tapasztalatok remélhetőleg elősegítik az érintett fajokkal kapcsolatosan felmerülő kérdések megoldását, s mindezek hozzájárulhatnak a jövőben megtelepedő példányok és élőhelyeik eredményesebb megőrzéséhez.