Élménybeszámoló - Túra az Őserdőben

Szakvezetés az Őserdőbe - MNPH 2013

Nagy lelkesedéssel készülődtem, hiszen diákkoromban jártam utoljára az Őserdőben. Egerben az autóbusz pályaudvaron sok bakancsos turistával találkoztam, többen velem együtt a Bányahegyig utaztunk, ahová még személygépkocsival is érkeztek kirándulók. Közel harmincan gyűltünk össze háromnegyed kilencre. A közel harminc főt a bányahegyi elágazóban (Felsőtárkány-Miskolc közötti „transzbükki” út egyik pontján) Bartha Attila a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre és Baczur János a BNPI Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztályának vezetője köszöntötte. Három lehetőség közül választhattunk: rövid, közepes vagy hosszú túra. A leghosszabb útvonal: Bányahegy – Nagymező – Kis-Kőháti-Zsomboly – Három-kő – Őserdő – Toldi kapu – Imó-kő forrás – Tamás-kútja volt. Szerettünk volna mindegyik helyre eljutni, de alkalmazkodtunk a kisgyermekes családokhoz és az idősebbekhez, így a rövid túra mellett döntöttünk, amely kb. 12 km-t jelentett. A Nagymezőt, a Kőháti-Zsombolytól láttuk, a Toldi kaput és az Imó-kő forrást egy másik túra alkalmával tekinthetjük majd meg.
Először a Kis-Kőháti-Zsomboly bejáratát kerestük meg. Ez egy kb. 15 m átmérőjű víznyelő, amely 923 m tengerszint feletti magasságban nyílik. Megtudtuk, hogy Schönviszky László 1929-ben elsőként járta be a barlangot. A Bükki Nemzeti Park egyik legmélyebb (117 m) és legszebb aknabarlangja, amelyben szebbnél szebb formájú és színű cseppkövek is találhatók, illetve az Óriás-teremben nagy számban telelnek át a denevérek. A fokozottan védett barlangot csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet látogatni.
Mialatt a Nagymezőt távolról fényképeztük, érdekességeket hallottunk a karszt- szerecsenboglárka lepkéről (Maculinea xerophila): egész életét egy töbörben éli és tápnövénye a mogyorócserje, ezért ennek megőrzésére is törekednek a szakemberek.

A Zsidó-réten áthaladva feljutottunk a 904 m magas Három-kőre, ahonnan csodálatos bükki panoráma tárult elénk, a távolban láthattuk még a Tokaj-hegyet, a Tisza-tavat és a Mátrát is. Utunkat tovább folytattuk a fokozottan védett Őserdő felé.

Az Őserdő Erdőrezervátum 850-900 m tengerszint feletti magasságban található, 45-50 m magas 180-200 éves bükk óriások élik a maguk természetes életét. A szélviharok által kidöntött öreg fákon a mohák, a zuzmók és a gombák életközössége telepedett meg. Az ember a 19. század eleje óta közvetlenül nem avatkozik be az erdő fejlődésébe. Az elpusztult fák helyén a természet örök körforgását beteljesítve előbb vagy utóbb új csemeték nőnek. A Nemzeti Parkok Hete alkalmából szakvezető irányításával büntetlenül léphettünk be a csodálatos Őserdőbe.

Utunk során sok szép lágyszárú növényt is lefotóztunk pl.: a baracklevelű harangvirágot (Campanula persicifolia), sárga gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora), fehér madársisakot (Cepharlanthera damasonium), madárfészek kosbort (Neottia nidus-avis) és a pirosló hunyort (Helleborus purpurascens)

A Tamás-kútjához leereszkedve farkas lábnyomokra hívta fel figyelmünk vezetőnk. A nyomok hasonlóak a kutyáéhoz, azonban nagyobbak és aszimmetrikusak. Jelenleg négy fős állat jelenléte ismert a Bükkben, fokozottan védettek és fontos szerepet töltenek be a nagyvadállomány természetes szelekcióban.

Forrásvízzel felfrissülve, élményekkel gazdagodva indultunk haza, megköszöntük az értékes és érdekes szakvezetést. 

Varga Sándorné - BNPI