Beszámoló a Hajnalmadár túráról

Hajnalmadár túra

Túránk alatt nem volt szerencsénk végül találkozni vele a kőfalakon, azonban megcsodálhattuk a Bél-kő földtani és biológiai látványosságait a tavasz első napsugaraiban. A séta alatt többek közt többször hallottuk fakopáncsok „dobolását” (minden fajnak megvan a saját dobolási ritmusa, üteme, gyorsasága), láttunk hollókat, melyek hamarosan költésbe kezdenek, de a legérdekesebb pont egy fokozottan védett vándorsólyom (Falco peregrinus) megfigyelése volt. A vándorsólyom a ’60-as évektől az ezredfordulóig Magyarországon nem volt jelen, ma már állománya azonban dinamikusan növekszik. A kerecsensólyom (Falco cherrug) után a második legnagyobb sólymunk, s a Bél-kő sziklafalai ideális környezetet adnak neki. 

Miután szétszéledt a csoport, kisebb csapatokba bomolva megfigyeltünk egyéb érdekességeket is, mint Bélapátfalva felé közeledve egy szitáló védett gatyás ölyvet (Buteo lagopus), mely hazánkban nem fészkel, s szeptembertől áprilisig vendégeskedik nálunk. E ragadozó madár kísértetiesen hasonlíthat a mindenki által jól ismert egerészölyvre (Buteo buteo), azonban nála világosabb és hófehér faroktővel rendelkezik, valamint Európa egyetlen olyan ölyvfaja, melynek csüdje az ujjakig tollas – nevét is erről a bélyegről kapta. 

A hajnalmadarat ábrázoló fotók nem a túrán készültek, azonban a Bél-kő természetvédelmi területen készítették őket – ezzel is igazolva a faj téli jelenlétét.

Hák Flóra