Beindult a Vörös-kő-völgyi időszakos karsztforrás

A mészkőből álló területeken a csapadék 20-30%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában. Szárazabb időszakokban a felszín alatti karsztvíz szintje is csökken, illetve ha hirtelen olvad el a hó, az olvadék legnagyobb része gyorsan lefolyik, így a felszín alatt áramló karsztvíz szintje sem emelkedik meg jelentősen. Ilyenkor a hegység lábánál eredő állandó karsztforrások (pl. Garadna-forrás, Szalajka-forrás, Szikla-forrás) is kisebb hozamúak, a magasabban lévő időszakos források pedig akár az egész év során szárazak maradhatnak. Amikor viszont jelentős mennyiségű hó olvad el lassú felmelegedés hatására, vagy néha a nyár eleji, ritkábban az őszi esők idején az 500 méteres magasságban található Vörös-kő-völgyi forrás felszín alatti barlangjárata is megtelik, majd akár másfél méteres magasságú vízsugarat is kilövellhet.

Látványos vízsugarát a forrás annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson. A kifolyó nyílás azóta - valószínűleg szándékos rongálás hatására - kicsorbult, ezért napjainkban kissé oldalirányba lövell a víz. A mészkőből és betonból álló építmény mára már több helyen ereszt, így oldalsó vízsugarak is indulnak, csökkentve ezzel a központi rész víznyomását, ezzel a vízsugár magasságát is.

A köznyelv tévesen gejzírként is említi a jelenséget, ám ehhez semmi köze nincs a bükki forrásoknak. A legközelebbi aktív gejzír továbbra is az Izlandon található Strokkur, amelyet a vulkáni hő hatására felforrósodó víz nyomása hoz működésbe néhány percenként.

A közeli Imó-forrás szintén időszakos, ami kissé magasabban található, így idén még nem lépett működésbe. Ha beindul, általa egy nagy vízhozamú természetes forrásbarlangot is megcsodálhatunk működés közben.

Video:

https://youtu.be/8QBntZff5N4

Kozma Attila

BNPI