A természet szeretetére nevelés a Mezőcsáti kistérségben

A természetvédelem és a gyermekek

Ebben az évben is sor került néhány kedves emléket idéző közös együttlétre.

Július hónapban Tiszavalkon és Tiszadorogmán tartottunk diavetítéssel egybekötött madártani előadást. Itt a gyerekek megismerhették a mezőség madárvilágát, kérdéseket tehettek fel és beszámoltak saját élményeikről. Igyekeztünk felkelteni érdeklődésüket a madárvédelem iránt, elmeséltük nekik munkánk egy-egy érdekes részletét, saját fotóinkkal színesítve beszámolónkat. Számos kép került bemutatásra sérült madarakról is, és megkértük őket, ha sérült kis állatokat találnak, forduljanak hozzánk bizalommal. Ezeknek az előadásoknak hamarosan megmutatkozott az eredménye, ugyanis az elkövetkező napokban a gyerekek sérült madarakkal érkeztek és kérték a segítségünket. Valamint, egy felméréssel kapcsolatban kifejezték igényüket a hasonló előadásokra és kirándulásokra is.

A következő alkalommal, amelyre október 3-án került sor, már nem csak képeken, hanem természetes szépségükben is találkozhattak a gyerekek a mezőség kincseivel. A rendezvény az MME-vel közösen került megrendezésre, az Európai Madármegfigyelő Napok keretében. Ide a gyerekek szüleikkel, valamint más felnőtt érdeklődőkkel együtt érkeztek. Ez a nap nagyon izgalmasan telt. A helyszín Tiszabábolna, Nagy-szék-lápa. A kirándulás a faluból indult, itt megfigyeltük a házkörül élő madarakat, beszélgettünk a fecskék, gólyák védelméről, arról, hogy hogyan lehet kiküszöbölni azokat az esetleges kellemetlenségeket, amelyeket a velük való együttélés okoz (itt a fészkekből kihulló szemétre, ürülékre gondoltunk).
A faluból kiérve megláttuk az első daru és lilik csapatokat. Megpróbáltuk őket közelebbről is megfigyelni, távcsövek és spektívek segítségével.

Már bent a faluban is találkoztunk az úttesten sütkérező gőtékkel. Velük kapcsolatban beszélgettünk a hüllők és kétéltűek védelméről, és megpróbáltunk minél több fajt felsorolni.
A célunk az volt, hogy eljutunk a lápányi kilátóhoz, az oda vezető út azonban, az egész éves esőzések miatt víz alatt állt. Ez azonban nem riasztott vissza senkit sem, gumicsizmában, a bátrabbak bakancsban, nekiindultak a csaknem 1 km-es "vízi túrának". A csapat szinte minden tagja sikeresen megérkezett a kilátóhoz, ahol szintén a technika segítségével karnyújtásnyira kerültek a különféle récék, vízimadarak. Sajnos a visszafelé utat nem mindenkinek sikerült befejeznie száraz ruházattal, egy elvétett lépés és dagonyázás lett a kirándulás legkalandosabb része.

A napnak azonban még koránt sem volt vége, a lelkesedésükből ki nem fogyó természetbarátokkal felfedeztük a közeli tölgyes élővilágát is. Itt különféle gombákat tanulmányozhattunk, és megfigyelhettük a vaddisznók turkálásainak nyomait is.

A nap végén sárosan, fáradtan de sok-sok élménnyel gazdagodva térhettek haza a gyerekek és a felnőttek is egyaránt.

2010. november 26-án a mezőcsáti művelődési ház kirándulást szervezett az általános iskolás gyermekek számára. A kirándulás helyszíne szintén Tiszabábolna volt, most azonban más útvonalat választottunk. Mezőcsátról indulva az autóút melletti repcetáblában megláttuk a még itt tartózkodó egyik utolsó kis darucsapatot. Fel is állítottuk a spektíveket, hogy közelebbről megszemléljük őket, hátha találunk köztük gyűrűzött példányt. Itt beszéltünk nekik a madárgyűrűzésről és annak gyakorlati hasznáról. Mire Tiszabábolnára értünk sajnos a szép napos idő elromlott, hideg északi szél támadt. A gyerekek kissé dideregve, de igen lelkesen elindultak a felfedezés útján. Az első madár, amit megláttak egy egerészölyv volt, sokan voltak közülük, akik már ismerték azt a madárfajt, másoknak azonban újdonságként hatott. A lemenő nap fényében, szürke hófellegekkel a hátunk mögött récéket, lilik csapatokat kémleltünk az égbolton. Hallgattuk hangjukat, próbáltuk felfedezni a különbségeket röptükben, mozgásukban. Ahogy haladtunk az úton, észrevettük az egyik leszakadt szalakóta odút, közelebb mentünk hozzá és bár már ebben az évszakban nem láthatjuk ezeket a csodálatos kék madarakat, elmeséltük a gyerekeknek mivel táplálkoznak, hol tartózkodnak télen és, hogy a szépségüket is felidézzük, megkerestük, a szalakóta ábráját a határozó könyvekben. A gyerekek kissé átfagyva, de jókedvűen búcsúztak a vidéktől és tőlünk is.

Reméljük az elkövetkező években is kapunk hasonló felkéréseket, ahol a gyerekekkel közösen fedezzük fel a természet csodálatos kincseit.

Seres Nándor és Dósa Anita