A barna medve elleni védekezés lehetőségei

A barna medve alapvetően mindenevő állat, táplálékának nagyobb részét növényi eredetű táplálék alkotja. A számára szükséges fehérjét elsősorban rovarok, dögök elfogyasztásával veszi magához, azonban, ahol megteheti, esetenként a háztájiban is kárt tehet. Ez elsősorban ott várható, ahol az erdőhatár és a gazdálkodási egység határa egymáshoz nagyon közel esik. A külhoni tapasztalatok alapján a medve általi zsákmányolások száma már egy kb. ötszáz méteres biztonsági sáv esetén elenyésző.

Szintén fontos tudni azt is, hogy a faj természetszerű erdei élőhelyeinek zavarása, kiterjedésének csökkenése (pl. véghasználatok, tarvágások) esetén nagyobb eséllyel várható a medvék megjelenése a gazdálkodók értékeinek közelében. A faj terjeszkedésével azonban korlátozott mértékű károkozására is számítani lehet, a háziállatok és a méhkaptárok lehetnek a legnagyobb veszélyben. Hazánkban a közelmúltban megjelent sorozatos hírekkel ellentétben, bizonyított medve általi károkozás eddig nem történt. A karancskeszi "medvetámadás" során elpusztult egyik juh tetemének az NÉBIH ÁDI állatorvosi vizsgálati eredményközlése alapján a harapások mérete, jórészt felületes jellege, nagy száma és lokalizációja alapján azokat nagy valószínűséggel kutyatámadás okozhatta. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai már több alkalommal tettek javaslatot nagyragadozókkal kapcsolatos vagyonvédelmi intézkedések megtételére. A legalapvetőbb, a medve által okozott károk elleni védelmet nyújtó műszaki megoldás a megfelelő villanypásztorok alkalmazása. Az alkalmazott villanypásztor a medve számára legyen jól látható és legalább 5000-8000 voltos feszültség leadására legyen képes. A villanypásztor kellő sűrűségű, lehetőség szerint hat vezetékszálas legyen. A legfelső szál érje el a 120 cm magasságot. A medve elleni védekezés hatékonyságát növelheti a vezetőkre helyezett különböző, szagos csalik (pl. hal) használata. A közeledő medve legérzékenyebb testrészeit, az orrát, nyelvét érő áramütés hatékonyan tartja vissza a hívatlan vendéget.  Kiegészítő segítség lehet a lamellás műanyag csíkokból álló „rémzsinór” alkalmazása is, rendszertelen riasztó hangot adó fémszálakkal vagy akár sörös dobozokkal, műanyag palackokkal szerelve.

Ezen kívül számos lehetőség kínálkozik még a háziállatok védelmére. Ilyen például a vagyontárgyak visszahajló felső résszel rendelkező kerítés építése, a mozgásérzékelőkkel összekapcsolt hangot adó riasztók alkalmazása, vegyi védekezésként a vadriasztó szerek alkalmazása. Természetesen a hagyományos pásztorkodás „eszközei” a felkészült juhászok és a megfelelően kiképzett nagytestű őrzőkutyák is. Kiegészítő védelmi hatása lehet, különösen nyájak esetében a nagyobb testű patások (pl. szamár) nyáj melletti legeltetése is.

A gazdálkodók számára az állatállomány megőrzésére szolgáló védekezési eszközök változatosak, érdemes a leghatékonyabb, a medve negatív kondicionálásával is egybekötött kombinált riasztási módszereinek alkalmazását kipróbálni a passzív, monoton védekezés módszereivel szemben. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 74. §-a szabályozza a védett állat kártételének megelőzését, és a kárviselésre vonatkozó szabályokat. A törvény szerint amennyiben védett vagy fokozottan védett állat (pl.: medve) másnak kárt okoz, akkor a gazdálkodó (ingatlan tulajdonosa, használója, vagyonkezelője) feladata az esetleges kár megelőzése.

A jogszabály alapján, ha a kártételt a gazdálkodó nem képes megelőzni, kérheti a természetvédelmi hatóság szakmai segítségét, vagy a természetvédelmi hatóságon keresztül a kellő szakértelemmel rendelkező szerv közreműködését. Amennyiben mégis bekövetkezett a kár, és azt bizonyítottan a védett vagy fokozottan védett állat okozta, akkor a jogszabály adta keretek között a gazdálkodó jogosult kártalanításra. 

Gombkötő Péter - BNPI